2018. január 17. szerda
Antal és Antónia napja

Depresszióssá teszi a tiniket, ha folyton a közösségi médián lógnak

A digitális eszközeik képernyőibe merült kamaszoknál nem fejlődik ki rendesen a személyes kommunikáció készsége. Márpedig a szemtől szemben történő beszélgetés, a másik szemébe nézés a társas emberi lét alapja, enélkül biztonságérzetünk éppúgy megroggyan, mint az örömérzetünk.

10845.jpgiGenerációnak is nevezik a digitális korszakba beleszületett fiatalokat. Ők az 1995 után született korosztály, és egyre nagyobb számban tarol körükben a depresszió. Pedig állandóan a netről kapnak impulzusokat. Talán pont ez az oka örömtelen életüknek.

A technológiai, média- és telkomcégek szeretnék elhitetni, hogy az okostelefonok, az állandó internetkapcsolat és az applikációk jót tesznek a kamaszoknak is, mert összekapcsolják az egymástól távol levő embereket, segítenek bent tartani minket a híráramban, az online "nyüzsgésben", de az amerikai felmérések azt mutatják, hogy ebben az évtizedben mélyrepülésbe kezdett a tinédzserek mentális egészsége. És ebben az új digitális technológiák is ludasak.

 

Tömeges depresszió

Ez is ide tartozik:

Kezeletlen depresszió miatt lesznek öngyilkosok a fiatalok

 

7 jel, hogy valaki depressziós

 

Az online-függőség megöli a kreativitást

 

A magyar fiatalok 30%-a közösségi média függő

 

Napi 2 óra a közösségi médián magányérzetet kelt

 

Irigyeket szül a közösségi média

 

Így hatnak a szabadidőnkre az okoseszközök

Az amerikai tinédzserek lelki világában 2012-ben valami végzetesen elromlott. A 2010 és 2015 közötti adatok azt mutatják, hogy 33 százalékra nőtt a depressziós tünetek előfordulása a kamaszkorúak körében. Örömtelennek és haszontalannak érezték magukat - ami a depresszió tipikus tünete. Az öngyilkossági kísérletek aránya 23 százalékra nőtt a tizenévesek között. Vagyis minden ötödik tini megkísérelt véget vetni az életének. Ami még aggasztóbb: a 13-18 éves korosztályban 31 százalékra ugrott a véghez vitt öngyilkosságok aránya. Ezek nagyon magas ráták.

 

A kedvezőtlen adatok jószerivel minden demográfiai szegmensre érvényesek voltak az adott korosztályon belül, függetlenül a szülők vagyoni helyzetétől, az etnikai hovatartozástól és a lakóhelytől.

 

Okostelefonok mindenütt

Jean Twenge, aki alapos kutatásokat végzett az iGen-ről szóló könyve írásakor, egyértelműen a képernyőket hibáztatja. Ugyanis a 2015-2015 közötti időszakban stabil gazdasági növekedés jellemezte az amerikai gazdaságot, a munkanélküliség csökkent, ezek tehát nem működhettek a tinédzserek tömeges depressziójának kiváltó okaként (pl. a szüleik anyagilag szűkölködnek). Igaz, a jövedelmi egyenlőtlenségek megmaradtak, de ezek léteztek korábban is. Nem indokolt, hogy ezt tekintsük a tinik mentális betegségeinek okaként.

2012 végére az okostelefonpenetráció elérte az 50 százalékos küszöbértéket. Tehát innentől kezdve a társadalom többségének már volt állandó internetkapcsolatra képes mobil készüléke. 2015-re ez az arány 73 százalékra nőtt. Vagyis az okostelefonok elterjedtsége és a kamaszdepresszió párhuzamosan nőtt.

 

  • Azoknak a kamaszoknak, akik naponta több mint 5 órát töltöttek online, 71 százalékkal nagyobb esélyük volt rá, hogy az öngyilkosság egyik faktora megjelenjen náluk (pl. depresszió, öngyilkosság fontolgatása, öngyilkosság tervezése), mint azoknál, akik csak egy órát töltöttek az interneten.
  • Napi két és fél órás netezés felett jelentősen megnőtt az öngyilkosságot elősegítő rizikófaktorok hatása.

 

A társadalomtudósoknak is minden eshetőséget számításba kell venniük: persze az is lehetséges, hogy a depresszió nem a következmény, hanem az ok, és ezért nőtt meg 2012-ben látványosan az okoseszközös internethasználattal együtt a kamaszok boldogtalansága. De három kutatás is igazolta, hogy nem ez az ok-okozati viszony. Ebből kettő arra a következtetésre jutott, hogy minél több időt töltöttek a fiatalok a közösségi médián, azzal egyenesen arányban nőtt a boldogtalanságuk.

 

10844.jpgNagyon úgy tűnik, a túlzott internetezés, a közösségi média fokozott használata okozza a mentális egészség megborulását, nem pedig a ma már meglévő depresszió idézi elő az internetre menekülést. A harmadik felmérésben azt vizsgálták, hogy mit történt azokkal, akik egy hétre kivonultak a Facebookról? Egy hét elteltével kevésbé érezték magukat depisnek.

Twenge szerint a közvetlen, személyes, szemkontaktust igénylő kommunikáció elhalása a fiatalok életében okozza a depresszió tömeges szintű megugrását. És mivel nem gyakorolják a személyes kapcsolatteremtést, ez a készségük elsatnyul, sorvad, fejletlen marad.

Miért teszi boldogtalanná az embert a Facebook, az Instagram és társai? Talán mert a mások által posztolt fotókból úgy érezhetjük, hogy velük zajlik az élet, velünk meg nem. Velük történnek izgalmas dolgok, mi meg csak nézzük, hogy eliramlik mellettünk az élet.

(The Conversation)