2017. december 18. hétfő
Auguszta napja

7 jel, hogy valaki depressziós

A depresszióban szenvedő emberek fásultnak, érzéketlennek, bágyadtnak érzik magukat, nemcsak testileg, hanem mentálisan is. Külső szemlélőkként azt gondolnánk, hogy viselkedésükben is enerváltak és szomorúak. Pedig a legokosabb depressziósok remekül elrejtik a lelkiállapotukat mások szemei elől. Miből jöhetünk rá, hogy valaki depressziótól szenved?

 

1. Megtévesztően aktív és vidám viselkedés

A University of Rochester Medical Center kutatói úgy látják, különösen az időseknél nehéz észrevenni a depressziót. Az egyetem kutatócsoportja azt feltételezte, hogy az introvertált típusoknak, vagyis a magukba húzódóknak esik leginkább nehezükre, hogy felvállalják a depressziójukat, de ennek éppen az ellenkezője igaz.
Az extravertáltak, akiknek lételemük volt a nyüzsgés, akik szerettek társaságban lenni, éppen ők szégyellik a leginkább depressziójukat és a legkevésbé képesek bevallani annak tényét másoknak.
Nem magától értetődő tehát, hogy aki szeret emberek között mozogni és kommunikálni, az védve van a depressziótól.

 

2. Félnek a lenézéstől és a meg nem értéstől7769.jpg

Európai és ausztráliai kutatások kimutatták, hogy óriási a depressziót övező társadalmi stigma. Aki depressziótól szenved, azt sokan életképtelennek és szükségtelenül nyavalygónak nézik. Ezért sok depressziós ember kész mindent megtenni, hogy ne derüljön ki az állapota.
Talán azért, mert félnek az elutasítástól, a megvetéstől, illetve az empátia hiányától, és/vagy mert szégyellik az állapotukat.
Sokan nem mernek szakemberhez fordulni segítségért, attól tartva, hogy ha táppénzre mennek mentális betegség okán -a depresszió ugye az-, akkor kivívják a főnök rosszallását és elveszthetik állásukat.
Az ausztrál polgárok átlagosan 14 napig voltak táppénzen, ha depresszió miatt fordultak orvoshoz, míg az európaiak 36 napig.

 

3. Segítség kell nekik, hogy feldolgozzanak múltbéli traumát

Képzeljük el a legtökéletesebb háziasszonyt: jól bánik a gyerekekkel, jól megy a karrierje és a házassága is stabil.
De ha valami olyan csapás van a múltjában, ami jól kiütötte őt, és ennek a sokkját és fájdalmát nem tudta lezárni-lerázni, akkor a poszt-traumatikus stressz a felszín alatt tönkreteheti a lelki egyensúlyát.
Aki képes olyan jól funkcionálni, hogy sem a munkahelyén, sem a párkapcsolatában, sem a gyerekeihez fűződő viszonyában nem mutatkozik meg benső depressziója, azt az orvosok a következőképp diagnosztizálják: tökéletesen titkolt depresszív személyiség (PHDP: Perfectly-Hidden-Depressed Person).


Az ilyen ember külsőre magabiztosnak és kiegyensúlyozottnak tűnik, boldognak is, de legbelül valami eszi. De nagyon. A problémát sokszor maguk a betegek is ignorálják. Megesik, hogy a fájdalom és a lelki krízis tagadása odavezet, csak az öngyilkosságban látnak kiutat.
Ami aztán nagy sokként éri az illető környezetét, hiszen a szeretteiknek fogalmuk sem volt arról, mi ment végbe a barátjukban/társukban/rokonukban.
Mi a megoldás? Hallgasuk mindig nagyon figyelmesen a másik embert. Ha bármilyen elkottyantott félmondatot vagy keserű megjegyzést hallunk, ami szokatlan tőle, azt ne engedjük el a fülünk mellett. Próbáljunk rájönni, kipuhatolni, csak az időleges fáradtság beszél-e belőle, vagy valami sokkal mélyebb szorongás.

 

4. Abnormális evési szokásaik vannak

Ez nem törvényszerű, de lehet a megbillent lelki harmónia kivetülése. A szakemberek nagy része úgy véli, hogy összefüggés van a depresszió és az étkezési szokásokban jelentkező rendellenességek között.
Utóbbi persze önálló betegség, nem feltétlenül a depresszió okozza, megjelenhet egyszerre, de egymástól függetlenül. Mégis gyakori, hogy a depresszió idézi elő.


Már a férfitársadalomnak is egyre több tagja szenved abnormális evési szokásoktól - főleg, hogy a média egy ideális férfitípus képét sulykolja az emberek fejébe, s a férfiúk próbálnak ennek megfelelni.
Ha szeretteink közül valakinek szélsőséges az étvágya, időnként mindent fel tudna falni, máskor alig lehet néhány falatot belé diktálni, legyünk résen. A rejtett-titkolt depresszió is lehet a kiváltó oka.

 

5. Nem lelkesednek azokért a dolgokért, amikért régen7770.jpg

Nincs bennük elkötelezettség a saját örömérzetük iránt. Nem vidítja már fel őket mindaz, ami régen annyi örömöt szerzett nekik.
Ha ezt szóvá tesszük, és az illető váltig állítja, hogy nem depressziós, csak többé nem érdekli már az a tevékenység, ez sajnos nyomós ok lehet arra, hogy azt feltételezzük, igenis a depresszió esete forog fenn.

 

6. Bepipulnak és dühösek

A depressziót sokan sírógörcsök sorozataként, apátiaként, melankolikus hangulatként képzeljük el, amikor az ember le van eresztve. A lelombozottság azonban frusztrációt szül, s a külső ingereket jóval inkább irritálónak érezhetik, mintha rendben lenne minden a pszichéjükben.
Már kis dolgok is dühöt kelthetnek a depressziós emberben, mert a toleranciaküszöbe elég alacsony szintre süllyedt.
Ha a rokonok, barátok, ismerősök, kollégák azt látják, hogy az illető kijön a sodrából hajlamosak elintézni azt múló dühkitörésként, aminek nincs mélyebb oka. Pedig lehet a depresszió jele.

 

7. Nem alszanak eleget

Ha arról panaszkodnak, hogy képtelenek aludni (vagy képtelenek felkelni - talán mert nem tudtak időben elaludni és sokáig álmatlanul hánykolódtak az ágyon), az is rossz jel lehet.
Az alvási problémák hátterében súlyos letargia, szorongás vagy depresszió is állhat. Az insomnia és a depresszió gyakran kéz a kézben jár. Érdemes finoman megkérdezni, vajon mi okozza az alvászavart.

A depressziós esetek közül sokat nem is diagnosztizálnak sosem. A súlyos depresszióban szenvedő, ám kezelésben nem részesülő betegek 10-15 %-a követ el öngyilkosságot.
Annyi biztos, ha túl nagy a különbség a publikus énkép, nyilvános imázs és a privát, szenvedő éntudat között, a kettő közötti különbség és a látszat fenntartására fordított energiaveszteség nem segít enyhíteni a tüneteket.