Hugonnai Vilma nemcsak a magyar orvostudomány történetének mérföldköve, hanem a nők jogaiért folytatott harc egyik szimbolikus alakja is. Bemutatjuk hogy miközben kitartóan küzdött előítéletekkel hogyan vált az első diplomás orvosnővé Magyarországon.
1847-ben, Tétényben született Hugonnai Vilma, egy jómódú grófi család tagjaként. Fiatalon, 18 évesen férjhez adták Szilassy Györgyhöz. Bár mindig is szorgalmas tanuló volt, a korabeli társadalmi normák miatt nem volt lehetősége hazájában egyetemre járni. Ekkor fedezte fel, hogy Zürichben nyitva áll az orvosi egyetem a nők előtt, ami új lehetőségeket kínált számára. A férje eleinte kétkedve állt Vilma döntéséhez, hogy Svájcba vágyik tanulmányai folytatásához. Végül azonban, a családja szoros támogatásával, elindult. Pénzügyi nehézségek ellenére, saját erejéből tanulta meg a szükséges tudományokat, és 1879-ben sikeresen megszerezte orvosi diplomáját. Ezt követően másfél évig dolgozott sebész-asszisztensként a zürichi klinikán, mire úgy döntött, hazatér, hogy itthon praktizáljon.
Hugonnai Vilma 1880-as hazatérését követően sokkolta a hazai törvényhozókat, mikor kérvényezte diploma elismerését és orvosi praxist. A sajtó derűlátóan adta hírül, hogy a női orvosi munka piaca igen szükséges, ám a hatóságok mereven elutasították kérését. Csak szülésznői engedélyt kapott, miközben a női egészségügy érdekében folytatta harcát.
Hugonnai Vilma 1882-ben elvált első férjétől, majd később feleségül ment Dr. Wartha Vince-hez, akitől egy kislánya született. Az egyetemre való beiratkozás lehetősége 1895-ben nyílt meg Magyarországon a nők előtt, így Vilma újra kérte diplomájának honosítását. A hatóságok azonban újabb feltételt állítottak: sikeres szigorlat a pesti orvosi egyetemen.
1897-ben, miután letette a vizsgáit, átvehette orvosi diplomáját. Rendelőjét a Szabóky utcában nyitotta meg, ahol különösen a szegény páciensek gyógyítására összpontosított. A sajtó előszeretettel emlegette rendelőjét, mint az „eldorádót” a női betegek számára. Életművének nagy részét a munkásosztályhoz tartozó nők egészségének javítására fordította.
Bár Vilma az egyenjogúság mellett állt, távol tartotta magát a feministák mozgalmától, mert úgy vélte, a nők érvényesülése inkább a csendes munkában rejlik, mint a nyilvános kiállásokban. Az évek során évente átlagosan kétezer beteget kezelt ingyenesen, míg a kitartásával, professzionalizmusával nagy tiszteletet vívott ki.
1914-ben, férje betegsége miatt, Vilma az orvosi pályától való visszavonulás mellett döntött. Később azonban, a világégés idején, újra a pályára lépett, hogy a hadikórházakban segíthessen a sebesültek ellátásában. 1922-ben hunyt el 74 éves korában, a sajtó ezután még évtizedekig emlékezett rá.
Hugonnai Vilma öröksége a mai napig életben van, és fontos üzenetet hordoz a nők helyzetének javításáért folytatott küzdelemben. Nyugalma Fiumei úti sírkertben található, ahol a társadalmi és orvosi életéért vívott harca elismeréseként tekintünk rá.
Hugonnai Vilma öröksége egy példa arra, hogy a kitartás, a tudás és az empátia milyen messzire vezethet. Nyugodj békében!
