Betűk, bitek, bakik: számítógép és grafológia
Hosszabb szöveget egyre kevesebben írnak kézzel. Pedig az íráselemzés azon alapszik, hogy kezünk a betűk megformálásakor bonyolult mozgásokat végez, és az ennek nyomán keletkező íráskép bizonyos tulajdonságainkat pillanatfelvételként őrzi meg. Ha a számítógép leszoktat bennünket a kézírásról, mit fognak elemezni a grafológusok?
Mihez kezd a grafológia a számítógépek korszakában? A kérdés nem (csak) arról szól, hogy mi lesz a kézírás szerepe a billentyűzetek és az érintőképernyők világában, hanem arról is, hogy az évszázadok alatt felgyülemlett, és bár csökkenő arányban, de továbbra is folyamatosan keletkező kézírás elemzésére milyen új lehetőségeket teremt a számítógép.
A dokumentált megnyilvánulás
„A számítógépes képfeldolgozás fejlődése felcsillantotta a reményt, hogy elegendő lesz betenni az írást a szkennerbe, és megfelelő szoftverrel a számítógép pillanatok alatt hiteles személyiségképet ad arról, aki a szöveget papírra vetette – mondja Faklen Pál grafológus. – Ezek a próbálkozások még mindig a kísérletezés szintjén mozognak, az írás képének értelmezéséhez továbbra is szükség van a grafológus aktív közreműködésére.”
Az utóbbi évtizedek számítástechnikai robbanása nem annyira az írás, mint inkább a többi kifejező mozgás vizsgálatának lehetőségeit tágította ki. Ami korábban nyomtalanul „elszállt”, az mostanra széles körben rögzíthetővé és elemezhetővé vált. Minden megnyilvánulásunk árulkodik valamiről, állandó tulajdonságainkról éppúgy, mint pillanatnyi állapotunkról. Csak helyesen kell értelmezni a jeleket.
Páros kódfejtés
Ismerőseinket hallgatva már a mondat közepén tudjuk, ha éppen nem mondanak igazat. Hazatérő családtagunk mozgása és arckifejezése azonnal elárulja, ha konfliktusa volt. Egész kapcsolatrendszerünkben valamennyien „kódfejtők” vagyunk. Időnként tévedünk, máskor félreértünk valamit, de nagy általánosságban megbízhatóan érzékeljük és értelmezzük a többi ember önmagáról akaratlanul „kisugárzott” üzeneteit. Ugyanilyen érzékenységet a gépek egyelőre nem értek el, sem a grafológiában, sem a többi metakommunikatív jel feldolgozásában.
„Sokan megfeledkeznek arról, hogy amikor a számítógép tud valamit, azt csak azért tudja, mert valaki megtanította rá – hangsúlyozza Faklen Pál. – És annak a valakinek nagyon egzakt módon, oksági összefüggésekre alapozva kellett megfogalmaznia a gépnek átadható ismereteket. Az emberekre vonatkozó szabályszerűségek pedig nem mindig egzaktak. Mindezt át kellene ültetni gépi logikára, ami eddigi tapasztalataink szerint igen nehezen megy.”
Alap a tapasztalat
A grafológiának nem a technika által uralt jövőtől kell félnie, hanem a múlt máig ható előítéleteitől. A közfelfogás – és sajnos a tudományos élet egy része is – ugyanabba a skatulyába helyezi a grafológiát, ahová a bizonyítatlan összefüggésekkel manipuláló kóklerségeket és az ezoterikus áltudományokat.
„A grafológia valójában empirikus módszereken alapul – mondja a szakértő. – Itt is vannak irányzatok, hipotézisek, elméletek, de a viták a racionális megközelítés talaján zajlanak, érvelést és bizonyítékokat igényelnek. A grafológia alkalmazásáért, a vele való visszaélésért pedig nem a »tárgy«, hanem az »alany« felelős.”
Szélhámos, újságíró, politikus – egyre megy?
Izgalmas kérdés, hogy kiolvashatók-e bizonyos „kényes” személyiségjegyek az írásképből. Meg lehet-e állapítani, hogy az illető „szélhámos”, „tolvaj”, „depresszióra hajlamos”, vagy „családszerető”, „hűséges”, „becsületes”?
„Minél összetettebb egy tulajdonság, annál kevésbé fejthető meg pusztán az írásképre támaszkodva – mondja Faklen Pál. – Egyes alkotóelemei megjelennek a kézírásban, de azok többféle kombinációt alkothatnak. Például egy ügyes szélhámos eszköztárának nélkülözhetetlen része a gyors döntés, a rugalmas gondolkodás, a jó kapcsolatteremtés. De ugyanilyen képességekkel kell rendelkeznie egy oknyomozó újságírónak vagy egy sikeres politikusnak is. Arról, hogy valaki miként használja fel képességeit, arról a kézírás nem árulkodik.”
