Felborította a közösségi média használata a középiskolai életet
Egy dokumentumfilmsorozat kedvéért fiatalos külsejű felnőtteket küldtek egy kansasi középiskolába, hogy diáknak adják ki magukat. Az élményeikből készült széria meghökkentő képet fest a középiskolások életéről. Kemény emberi viszonyok közepette kell a felszínen maradniuk.
Az A&E (Arts & Entertainment) tévécsatorna számára készült Undercover High sorozatban hét felnőtt adja ki magát középiskolai diáknak, hogy bennfentesként éljék át, milyen ma gimnazistának lenni. Klubokhoz és szakkörökhöz is csatlakoztak. Olyan életet éltek, mint a többi tizenéves. Egy egész szemesztert kellett a tanintézmény falai között tölteniük Topeka városában.
Az alanyok életkora 21-26 év, de természetesen olyan felnőtteket választottak ki a feladatra, akiknek fiatalos külseje miatt nem tűnik fel, hogy idősebbek. Milyen felfedezésekre jutottak? Mi változott meg azóta, hogy ők a 2000-es évek végén vagy a 2010-es évek elején ők is középiskolába jártak?
A közösségi média teljesen megváltoztatta a diákok mindennapi életét. A okostelefonhasználat állandó és veszélyes. A tanároknak még kevesebb kontrolljuk van a növendékeik viselkedése, sőt figyelme felett. A pedagógusoknak hozzá kell szokniuk, hogy a diákok nagy része az órán is az okostelóján lóg. Nem figyel rá, nem néz a tábla felé.
Ugyan az iskolák wifihálózatain blokkolják a hozzáférést a közösségi média platformjaira, de afelett az iskolának nincs hatalma, hogy a diák a saját mobilinternetelőfizetésén keresztül online legyen és azon keresztül milyen oldalakat látogasson, milyen appokat használjon.
Cyberbullying
Óriási nyomás árad a fiatalokra a társaik felől, hogy megosszák életüket a közösségi médián. Állandó, 24 órás jelenlét kell, különben az illető nem cool, nem vagány. A bullying, vagyis az érzelmi terror alkalmazása a diákok között ma sokkal széleskörűbb, mint régen. Az internet ugyanis felnagyítja, sőt megsokszorozza ezeket a tendenciákat.
A kibercsesztetés, az online megfélemlítés (cyberbullying) is 24 órás sporttá nőtte ki magát. A tanárok javarészt tehetetlenek, mert lehetetlen minden online reakciót, kommentet átfésülni, figyelni. Azok az incidensek és nézeteltérések, amik az osztályteremben kezdődnek, hamar kiülnek a kibertérbe.
Ha valaki elkezdi ott kritizálni egyik iskolatársát, a neten a többiek is bekapcsolódnak, mindenki számára láthatóan, s ez az össztűz a kipécézett gyerek számára megsemmisítő tud lenni. Estére már ki van készülve a diák, aki a kritizálás alanya lett. És másnap újra az osztálytársai szeme elé kell kerülnie.
Sexting
Súlyosabb a helyzet, amikor sexting (szexuális tartalmú üzengetés), vagy egyenesen erotikus kép kerül közkézre. (A Snapchatet azért találták ki, hogy bizonyos számú másodperc után eltűnjenek az üzenetek és a fotók.)
A lányok Amerika középiskoláiban nagy nyomásnak vannak kitéve, hogy boldog-boldogtalannal pajzán képeket osszanak meg. Az elsőéves lányok még elég naivak ahhoz, hogy eleget tegyenek a kéréseknek a társkereső appokon - hiszen a földrajzi közelség, távolság alapján mutatja sok ilyen alkalmazás, hogy ki van a közelben. Az egymás közelében lévő iskolatársak pedig természetesen ráírnak egymásra, képeket kérve a másik melleiről, ágyékáról, hátsó feléről.
Lájkolás
További közösségi nyomást jelent, hogy a megfelelő márkájú cipőt, ruhát, hátizsákot kell hordani. Ha ezek nincsenek meg, ismét kritizálás tárgyává válik az ember. Eközben a depressziós esetek és az öngyilkosságok száma is meredeken ível felfelé az amerikai tinédzserek körében, mert önképüket, önértékelésük és önbizalmukat a közösségi médián kapott reakcióktól teszik függővé. Az számít, ki mennyi lájkolás, szívet kapott a fotójára, hányan követik és ő kiket követ. (Korábbi cikkünk a témában: Depresszióssá teszi a tiniket, ha folyton a közösségi médián lógnak)
Kamaszterhesség
A kamaszkori terhesség Amerikában már nem olyan nagy tragédia, mint régen volt. Korábban ez tabunak számított és aki diákként teherbe esett, azt kiközösítették. A szóban forgó texasi középiskola ma már olyan daycare programot indít, ahol olyan tinik tanulnak, akiknek már vagy született gyerekük, vagy éppen terhesek.
A problémás gyerekek, akik zavarják a munkát a tanteremben, és akiknél nagyobb a veszélye, hogy kimaradnak az iskolából, nem fejezik be tanulmányaikat, végső soron nekik sincs más vágyuk, minthogy valaki megértse őket. Tudjanak valakivel beszélni, aki empatikus az irányukban, a problémáik, a zavargó kamaszkori érzéseik iránt.
(Business Insider)