Egyre több a depressziós beteg

Kun J. Viktória   •   2016. március 15. kedd 14:00

Egyszerű, elhúzódó rosszkedv, vagy depresszió? A diagnózis sok esetben még a szakembereknek is fejtörést okoz. Becslések szerint élete során legalább egyszer mindenki átél depressziós periódust. Az elhanyagolt betegség súlyos, életet fenyegető következményekhez vezethet.

Nem mindenki depressziós, akiről azt mondják, illetve aki annak érzi magát. Ez fordítva is igaz: sok depressziós beteg nem gondolja ezt magáról, mert tünetei inkább testi betegségekre hasonlítanak, vagy túlterheltséggel, stresszel, munkahelyi és családi problémákkal magyarázza azokat. Holott elképzelhető, hogy épp a depressziója miatt nem tud megbirkózni gondjaival. Magyarországon ma 200-250 ezer beteg szenvedhet hasonló tünetektől.

Több, mint rosszkedv

A depresszió több, mint egy kis sopánkodás, vagy rossz hangulat. A betegség a hangulatzavarok tartósabb és súlyosabb formája, amely befolyásolja a beteg közérzetét, gondolatait, viselkedését és a fizikai állapotát is. Néha stresszhelyzet provokálja a depresszió kialakulását, de jelentkezhet minden megelőző, azonosítható ok nélkül is. De hogyan dönthető el, vajon az éppen kilátástalan élethelyzet, vagy lényegében már a depresszió biológiai folyamatai okozzák az állandósult rosszkedvet? Ezt szakember hivatott eldönteni, még ha sok esetben ő is nehéz helyzetben van, ha ki kell mondani a diagnózist.

Az egyre szélesebb körben mutatkozó problémák miatt nem véletlen, hogy a most formálódó Nemzeti Lelki Egészség Stratégiában több fejezet is foglalkozik például a jó munkahelyi és iskolai légkörrel, sőt, az adósságkezelő programok is hozzájárulnak a mentális betegségek megelőzéséhez. Vagyis „megbetegítő” kockázatként kezelik ezeket a helyzeteket.

Elkártyázott életek

„Ha valaki néhány napig lehangolt, természetesen nem jelenti azt, hogy depressziós, de akár a hangulat enyhe, de tartósabb megingása is növelheti például a szívinfarktus kockázatát, még ha a diagnózist nem is lehet kimondani. A betegségre van, akinek genetikai hajlama van, illetve vannak olyan életesemények, gyerekkorban elszenvedett traumák, amelyek fogékonyabbá tesznek a depresszióra, amelyet aztán leginkább stresszhatások, élethelyzetek váltanak ki – mondja dr. Harangozó Judit, pszichiáter, az Ébredések Alapítvány vezetője. – A depresszió bármely életkorban jelentkezhet. Általában hullámzó lefolyást mutat, a tünetek számának és súlyosságának függvénye, hogy enyhe, közepes vagy súlyos depresszióról beszélünk. Bipoláris depresszióról akkor beszélünk, ha visszatérően depressziós és mániás (kórosan feldobott) időszakok váltogatják egymást. Jellemző rá a túlalvás, az apátia és az öngyilkossági hajlam. Mániás szakaszokban a beteg teljességgel elveszítheti a realitásérzékét, volt, aki ilyen állapotában egy éjszaka alatt eljátszotta a házát szerencsejátékon!”

Baj lesz, ha nem lépünk

A szakember óv a túldiagnosztizálástól, attól, hogy könnyűszerrel depressziósnak ítéljünk valakit. De abból, hogy az utóbbi időszakban megállt az öngyilkosságok számának csökkenése, s mind több élethelyzet erősítheti a betegség kialakulását, arra következtethetünk, hogy egyre több esettel számolhatunk. Szerinte több oka van annak, hogy a rászorulók töredéke jut ma segítséghez. „Egyrészt megdöbbentő előítélet él a társadalomban azokkal szemben, akik a lelki gondjaikra orvosi segítséget kérnek, másrészt az ellátórendszerben is »hadi pszichiátria« folyik. Vannak olyan pszichiátriai gondozók, ahol egy műszakban, egy orvosnak, 60 beteget kell ellátnia, ami nyilván lehetetlenség. Éppen ezért lenne fontos szélesebb alapokra vinni a támogatást, bevonni a szociális ellátórendszert, a pszichológusokat és a házi orvosokat is.”

„Sokat elárul például annak a Jószefvárosban indult programunknak a tapasztalata, amiben a családorvosokkal együttműködve mértük föl a lakosságot – mondja a pszichiáter. – Csak itt egy év alatt összesen 200 olyan súlyos depressziós esetet találtunk, akik ugyan a háziorvoshoz rendszeresen járnak, de sohasem látta őket szakorvos. Sok esetben fogalmuk sem volt arról, hogy mentális problémájuk van. Az ilyen programok láthatóan el tudnak indítani egyfajta változást, a háziorvosok rutinosabban kezelik a problémát, sok esetben bevállalják a depresszió kezelését, vagy szakemberekhez irányítják a rászorulókat. Ez nagyon fontos, hiszen ez az öngyilkosságok legfőbb kockázata, de sok esetben az alkoholfogyasztás, droghasználat hátterében is a depresszió áll.”

A végső „megoldás”

A nők gyakrabban kísérlenek meg öngyilkosságot, azonban a férfiak sokkal nagyobb valószínűséggel „sikeresek” a kivitelezésében (négyszer gyakoribbak a halál a férfiaknál). Bizonyos figyelmeztető jelek utalhatnak a súlyos depresszió jelenlétére és az öngyilkossági szándékra, ezért minden ilyen utalást, fenyegetőzést komolyan kell venni, akkor is, ha a beteget már kezelik.

Gyógymódok

Annak ellenére, hogy hatékony antidepresszáns gyógyszerekkel rendelkezünk, a betegek csupán 50 százaléka mutat javulást az első antidepresszáns kezelés után, és körülbelül egyharmaduk a negyedik kezelési próbálkozást követően sem javul. Szerencsére a megfelelő terápia segítségével – pszichoterápia, közösségi gondozás – segítségével gyógyítható a legsúlyosabb depresszió is, sőt általában néhány héten, komplikáltabb esetben néhány hónapon belül a beteg visszatérhet normális napi tevékenységéhez. Ha viszont a beteg öngyilkossággal fenyegetőzik, lehangoltsága önellátási képtelenséghez vezet, minden esetben a kórházi kezelés kell.

A gyógyszeres kezelés elsősorban az ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) felborult egyensúlyának helyrebillentésére törekszik. Az új, szelektív szerek nem fokozzák az alkohol hatását, nem rontják a figyelmet és a mozgásos koordinációt, mint az autóvezetést, és a legtöbb gyógyszerrel kombinálhatók. Ha a depressziós beteg tüneteit a szorongás uralja, a kezelést szorongáscsökkentővel egészítik ki, más esetben nyugtató hatású antidepresszánst kell választani.

A gyógyszeres kezelések hatása lassan, 2-4 hét alatt áll be, mellékhatásaik viszont azonnal jelentkeznek. Ezért fontos, hogy a gyógyszerszedést nem szabad önhatalmúlag, a javulás beállta előtt abbahagyni, valamint, hogy a páciensek kellő tájékoztatást kapjanak a gyógyszerszedést kísérő tünetekről.