A stressz felfedezője: Selye János és a mindennapi népbetegség gyökerei
A mai rohanó világban aligha telik el nap anélkül, hogy ne hallanánk vagy mondanánk ezt a szót: stressz. Panaszkodunk rá a munkahelyünkön, hibáztatjuk az egészségügyi problémáinkért, és milliónyi könyv, applikáció ígéri a kezelését. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy ennek a globális jelenségnek a tudományos megalapozása egy magyar származású orvos-kutató, Selye János nevéhez fűződik. Ő volt az, aki a múlt század harmincas éveiben elsőként ismerte fel, hogy a szervezetünk egy meghatározott, univerzális mintázat szerint reagál minden őt ért megterhelésre.
Út a világhírnévig: Bécstől Prágán át Montrealig
Selye János Hugó Brúnó 1907-ben született Bécsben, magyar apa (Selye Hugó katonaorvos) és osztrák anya gyermekeként. Komáromban nevelkedett, majd orvosi tanulmányait Prágában, Párizsban és Rómában végezte. Rendkívüli nyelvtehetség volt, és korán megmutatkozott a kutatás iránti szenvedélye is.
Fiatal kutatóként az 1930-as évek elején került a tengerentúlra, előbb a Johns Hopkins Egyetemre, majd a montreali McGill Egyetemre, végül a Montreali Egyetem Kísérleti Orvostudományi és Sebészeti Intézetének igazgatója lett. Itt, a kanadai laboratóriumokban születtek meg azok a felfedezések, amelyek örökre beírták a nevét az orvostudomány történetébe.
A stressz születése
A nagy áttörés egy véletlennek – vagy inkább Selye zseniális megfigyelőképességének – köszönhető. Az 1930-as évek közepén Selye egy új hormont keresett, és különböző szervkivonatokat injektált patkányokba. Azt tapasztalta, hogy az állatokban a kivonattól függetlenül mindig ugyanazok a tünetek jelentkeztek: a mellékvesekéreg megnagyobbodott, a nyirokcsomók elsatnyultak, és gyomorfekély alakult ki.
Selye rájött, hogy nem egy új hormon hatását látja, hanem a szervezet általános védekező reakcióját a „károsodással” szemben. Ezt a jelenséget nevezte el általános adaptációs szindrómának (GAS), amely a mai stresszelmélet alapja.
Bár kezdetben a fizikai megterhelést (hideg, meleg, fertőzések, mérgek) vizsgálta, hamar felismerte, hogy a lelki és mentális megterhelés – a bánat, a félelem vagy a túlhajszoltság – pontosan ugyanezeket a biológiai elváltozásokat indítja el a szervezetben.
„A stressz az élet fűszere.”
Selye János egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a stressz önmagában nem káros, sőt, az élet velejárója. Különbséget tett a pozitív és a negatív stressz között:
- Eustressz (jó stressz): Az a fajta hajtóerő, amely motivál minket, segít a teljesítmény fokozásában (pl. egy vizsga, egy sportverseny vagy egy izgalmas új feladat előtt).
- Distressz (rossz stressz): A krónikus, tehetetlenséggel társuló, romboló hatású feszültség, amely megbetegít.
Egy gazdag életmű öröksége
Selye Jánost munkásságáért több mint tíz alkalommal jelölték Nobel-díjra, és bár a díjat végül nem kapta meg, hatása a mai napig érezhető. Több mint 1700 tudományos cikk és 39 könyv szerzője volt. Életünk és a stressz című kötete világszerte emberek millióinak segített megérteni a saját testük működését.
1982-ben, Montrealban hunyt el, de szellemi öröksége ma aktuálisabb, mint valaha. Amikor a XXI. század emberi a munkahelyi kiégésről, a relaxáció fontosságáról vagy a mentális egészségről beszélnek, mindannyian Selye János köpönyegéből bújnak elő. Ő tanította meg a világnak, hogy a test és a lélek elválaszthatatlanok, és hogy az egészségünk megőrzésének kulcsa a belső egyensúlyunk védelmében rejlik.
