Gombák – rajtunk, bennünk, körülöttünk
A tudomány jelenlegi állása szerint a világban fellelhető gombafélék száma mintegy 130 ezerre tehető. Ezek egy nagyon csekély hányadával szeretünk kapcsolatba kerülni, a többivel azonban nem igazán.
„A gyakorló bőrgyógyász-kozmetológus leggyakrabban a felszínes bőrgombásodással – a mikózissal – találkozik, főleg olyan krónikus bőrbetegek esetében, amikor az ekcémára vagy a pikkelysömörre való hajlam készíti elő a „terepet” a bőrgomba megjelenésének. Hasonlóképpen rizikócsoportnak tekinthetők – főként a láb- vagy körömgombák esetében – a cukorbetegek, valamint a vérkeringési zavarban szenvedők. Utóbbi körhöz kell sorolni a dohányosok világszerte csökkenő számú, ám még mindig milliárdokra rúgó tömegeit” – hangsúlyozza Dr. Kálmán Éva, egy lézerterápiára szakosodott düsseldorfi bőrgyógyászati-kozmetológiai klinika vezetője.
Krónikus (autoimmun-, daganatos, HIV stb.) megbetegedésben szenvedőknél a nyálkahártya candidiasisára kell felkészülni, míg az allergiások – asztma, ekcéma, csalánkiütés – tüneteinek értékelésekor a candida mellett leginkább a penészgombafélék jelenléte és allergizáló hatása mutatható ki.
Táplálkozás: több, kevesebb
Több (változatosan és folyadékban gazdagon):
- zöldség (káposztafélék, hüvelyesek)
- fehérje (rostanyag)
- gyümölcs
- teljes kiőrlésű termékek
- olajos magvak
- hal
- fűszerek
- hagyma (fokhagyma, póréhagyma)
Kevesebb (drasztikusan):
- cukor
- fehérliszt
Gyanakvás és elővigyázatosság
Összességében alapszabály, hogy egy súlyos, szisztémás gombás megbetegedés hátterében mindig megbújhat valamilyen komoly alapbetegség. Ilyen esetekben a bőrgyógyász sem elégszik meg a maga feladatának – a szakszerű kezelésnek – a végrehajtásával, hanem teljes körű kivizsgálást javasol betegének: továbbküldi a megfelelő ellátó intézményhez, majd az eredményeket követően együttműködnek a kettős terápia összehangolásában.
És bármilyen fejlettségi fokra jutottak mára a kezelések – többek között a lézertechnológia révén –, a diagnosztikai eljárásoknál továbbra is a natív kenet, illetve az inkubátoros tenyésztés a legfőbb és legbiztosabb eszköz a lehetséges gombafertőzések azonosításánál.
Hogy mit tehetünk a fertőzések ellen? „A legfontosabb az elősegítő tényezők megszüntetése: kerülni kell a közvetlen testi kapcsolatot a gombás személyekkel, a kisállatokkal, korlátozni kell az antibiotikumos terápiát, rendszeres szűrésekre kell járni, csökkenteni kell a mechanikus irritációt, szellősen kell öltözködni, ügyelni kell a tisztálkodási szokásokra, betegség esetén pedig nagy ívben el kell kerülni a szaunák, uszodák környékét” – sorolja Kálmán Éva.
Ami a (láb)köröm gombás betegségeit illeti, sokan hajlamosak szezonális nyavalyaként tekinteni rájuk, mondván, csak a nyári időszakban kellemetlen, ha valaki rosszalló pillantást vet a lábunkra, fájni nem fáj.
„Ez a szemlélet alapvetően felelőtlen – mondja Kálmán Éva –, hiszen a »békén hagyott« gomba nem elégszik meg a maga territóriumával, hanem folytatja a terjeszkedést, ennek pedig súlyosabb társuló betegségek lehetnek a következményei. És az sem lehet teljesen nyugodt, aki túl van egy célzott kezelésen – a tünetei látványosan javultak, a végleges gyógyulás jeleit mutatják –, mert ha az életmódján, szokásain nem változtat, fel kell készülnie az alattomos kór újabb támadási hullámára.”
A nemes penész aromája
A „gonosz”, ártalmas gombák mellett akadnak olyanok is – igaz, viszonylag csekély számban –, amelyeket akár közvetlenül, akár valamilyen nemesítési eljárás folytán jóízűen elfogyasztunk. A „jó vagy nemes penész” adta aromát élvezzük a camembert, a brie, a roquefort esetében, az élesztő-, illetve a (jó!) penészgombák áldásos tevékenysége előtt hajtunk fejet a bor és sör vagy a kiváló magyar szalámik ízlelésekor. Kevéssé ismert ugyanakkor, hogy a jó, ehető gombák is okozhatnak kényelmetlen tüneteket, mivel a legnehezebben emészthető ételek körébe tartoznak: hozzávetőleg 48 óra alatt ürülnek ki a szervezetből. És feltétlenül óvakodni kell attól a penészgombaféleségtől, amelyik megjelenik például az egy-két napos, nagyipari módon készült toastokon: komoly felszínes vagy szisztémás gombásodás forrása lehet, illetve felelőssé tehető többek között allergiás, hiány- vagy immunrendszeri betegségek kialakulásáért is.
Hogy mit „nem szeret” a bőrgomba az életmódunkban? Felsorolásszerűen a leghatásosabb fegyverek ellene: csökkenő stressz, elegendő alvás, rendszeres sportolás (lehetőleg a szabadban), higiénikus (lehetőleg 60 fokon mosható) alsónemű viselése, a lábbeli rendszeres fertőtlenítése és az első tünetek megjelenésekor a szakorvos felkeresése.
Gomba módra
Ha tömegeket érintő betegségről van szó, érthető módon felbukkannak az ügyeletes csodaszerek is, amelyek – úgymond – megfelelő alternatívát kínálhatnak a klasszikus orvoslásnak. Magyarországon is fokozott figyelem fordul olyan, távol-keleti (gomba)készítmények felé, amelyeket a nekik tulajdonított hatásra hivatkozva elsősorban cukorbetegek vagy rákos betegek gyógyítására, illetve kiegészítő táplálékának ajánlanak. (A hernyógomba-készítményeket pedig alig győzik gyártani az amerikai piacra, hiszen a férfiúi teljesítmény fokozására hivatott kék pirula kiváló alternatívájának kiáltották ki őket.) Hogy mi a véleménye róluk a gyakorló bőrgyógyász-kozmetológusnak? Udvariasan elhárította a kérdést: sokkal fontosabbnak ítéli azt, hogy ki-ki a maga körülményei között a külső és belső egyensúly eléréséért tegye meg a tőle telhetőt. Ennél „természetesebb gyógymód” ugyanis aligha létezik.
Körömgomba, számokban
|
