Élet szex nélkül?
Egyre többen vállalják fel, hogy szex nélkül is boldogok. De a jelenség annyira új, hogy egyelőre a szakemberek is csak vitáznak arról, vajon mi állhat az aszexualitás hátterében. Az aszexuálisoknak nem hiányzik a testi öröm, egyáltalán nem éreznek nemi vágyat mások iránt.
Kriszti csinos, harmincas nő, boldogan éldegél kutyájával az egyszemélyes háztartásában. Régebben voltak rövidebb-hosszabb kapcsolatai, amelyek legtöbbször azért futottak zátonyra, mert egyáltalán nem kívánta a testi együttléteket.
„Voltak barátaim, még élettársam is, de nem titkoltam előttük, hogy nekem nem fontos a szex, teljesen jól megvagyok nélküle. Volt, akiért sokáig »megerőltettem« magam, de aztán valahol olvastam, hogy nem vagyok egyedül, mert az aszexualitás létező jelenség. Megkönnyebbültem, hogy nincs velem nagy baj, s azóta fel is vállalom ezt a dolgot. Egyedül élek, de nem magányosan. Értékes baráti kapcsolataim vannak, ennél nekem nem is kell több. Így jó az életem, ahogy van.”
Öröklött tulajdonság?
Az aszexualitást nem is olyan régen – az 1990-es években – írták le először, ezért az orvostudomány berkein belül és kívül még mindig folyik a vita arról, hogy egyfajta nemi irányultságról, vagy szexuális zavarról van-e szó? Bár az aszexualitás génjét (vagy kromoszómáját) még nem találták meg, nincs kizárva, hogy itt is veleszületett genetikai meghatározottságnak köszönhető a testi vágy hiánya. Az viszont tény, hogy sok esetben valamilyen esemény vagy folyamat hatására veszti el valaki az egykor létező, működő szexuális érdeklődését.
„Nem árt tisztázni, mit jelent valójában az aszexualitás, mert könnyen rásütik olyan emberekre is, akiknek mindössze átmenetileg van problémájuk a nemi vágyukkal, például betegségből, hormonváltozásból, vagy egy kiüresedett kapcsolatból adódóan – figyelmeztet a témával kapcsolatban Bibók Bea párkapcsolati és szex-tanácsadó. – Az aszexuálisoknál ugyanis a nemi érdeklődés teljes hiánya a kialakulást követően állandóan tapasztalható, nem csak egy-egy életszakaszban. Üzenetük a következő: maradéktalanul boldog tudok lenni testi kapcsolat nélkül is!”
Egy 2004-es kutatás adatai alapján az emberek 1-2 százaléka aszexuális, de a jelenség az állatvilágban is megtalálható. Az érintettek teljes mértékben elutasítják a testiséget, ennek ellenére lehetnek testi vágyaik. Tehát nem tudatos önmegtartóztató életmódot (cölibátust) folytatnak, s nem is cselekvőképtelenek, azaz nem frigid vagy impotens nőkről, férfiakról van szó. A szakember szerint egész egyszerűen a szex számukra nem jelent örömet a szeretett személlyel, jóllehet az aszexuálisok is vágynak intimitásra, cirógatásra, simogatásra, testi közelségre – csak mindezt közösülés nélkül. Ugyanúgy vannak romantikus érzelmeik, ugyanúgy szerelmesek, mint mások, tévhit tehát, hogy mindenki szingli közöttük. Vannak aszexuális párok, akik nagy egyetértésben, szeretkezések nélkül élnek együtt. És persze sok aszexuális ember él szexuális kapcsolatban vagy házasságban annak érdekében, hogy társ legyen mellette, miközben legbelül egy porcikája sem kívánja a szerelmeskedést. És itt most ne az évtizedes, kiüresedett házasságokra gondoljunk, hanem életerős nőkre és férfiakra!
A háttér
Az aszexualitás hátterében rengeteg dolog húzódhat meg, amikor nem a génekben, hanem az elmúlt évek történéseiben kereshetők az okok. A fiatalon, akár gyerekként elszenvedett szexuális zaklatás, a korán elveszített családtag okozta sokkhatás, a nem megfelelő családi minta drasztikusan átstrukturálhatja az átlagos nemi érdeklődést. De egyes fizikai problémák is hozzájárulhatnak a nemi vágy elvesztéséhez. Például a koraszülöttségből kialakuló elégtelen hormonműködés, gyógyszerek miatt, vagy valamilyen betegségből adódó női (ösztrogén) és férfi (tesztoszteron) hormoncsökkenés is eredményezheti az erotika iránti lenullázódást. Sőt, a korábban jól működő házasságokban is felütheti a fejét a jelenség. Például olyan, a „házastársakon kívül álló okok” miatt, mint a szülésnél tapasztalható hormonváltozás, vagy a klimax idején beköszöntő vágycsökkenés.
„Az aszexuálisok hangsúlyozzák, hogy ők normális emberek, és bár ez az állapotuk »másság«, de ők semmivel sem érnek kevesebbet – magyarázza a párkapcsolati és szex-tanácsadó. – Mindössze hiányzik belőlük a szexuális motiváció. Emellett erősen tiltakoznak az ellen, hogy a világban a szex milyen hangsúlyosan van jelen, nyomasztja őket a túlerotizált világ. Az aszexualitás szempontjából egyébként a mostani tízen- és huszonévesek jóval veszélyeztetettebbek, mint elődeik. Hiszen a szülőknek egyre kevesebb az idejük gyerekeikre, pedig fontos a kicsi korban feltett kérdéseikre válaszolni. Ha nem kapnak válaszokat a nemiséggel kapcsolatban, akkor megtalálják a pornót, amely nem az érzelmekről szól, ahogy a normális emberi kapcsolatok, ezért folyamatos csalódások érik őket. Végül kiégnek, s mindez átcsaphat nemi érdektelenségbe.”
Talán ez az oka annak, hogy az utóbbi időben emelkedik a szex nélkül élők száma. Manapság már annyi inger, negatív hatás és erotikus tartalom éri az embereket – televízióból, számítógépből, mobiltelefonról –, hogy sokan már nem vágynak semmi másra, csak izgalom nélküli egyedüllétre és nyugalomra. Így reagál a szervezet védekező mechanizmusa a pörgős világra.
Kell-e terápia?
A szakértő szerint e másság felismerése hasonló folyamat, mint a homoszexuálisoknál, ezért az, hogy terapeutához kell-e fordulni, mindig egyénfüggő.
„Ha párkapcsolati kudarcokból, egyéb jelekből rájött valaki az aszexualitására, de mégis állandóan szorongás gyötri, hogy nem képes a társadalmi normáknak megfelelni, amelyekben természetesen a szex is megtalálható, akkor mindenképpen érdemes szakember segítségét igénybe venni – mondja Bibók Bea. – Hiszen az első lépés az önelfogadás, s ez nem mindig megy egyedül.”
Jelenleg egyébként folynak az aszexualitást érintő kutatások, s ha ezek igazolják e másságot, mint a szexuális beállítottság negyedik típusát, akkor az aszexuálisok is megkezdhetik küzdelmüket a „társadalmi elfogadásért”. Egyesek ebben a folyamatban hasonló mozgalmat látnak, mint a huszadik század 70-es éveiben indított, a homoszexuálisok beállítottságának társadalmi elfogadásáról folytatott harcban. Az aszexuálisok azt tartják a legfontosabbnak, hogy érthetővé tegyék a társadalom, a heteroszexuális többség számára, hogy a szex iránti közömbösség nem elmebetegség. Mert vannak, akik el sem hiszik a jelenséget.
