Evészavarok: veszélyben a nők!
Az evészavaros betegségek oka sosem egy rizikófaktorra vezethető vissza. Bonyolult pszichológiai és viselkedési problémák ezek, amelyek nagyon közel állnak a depresszióhoz.
Hazánkban, a többi országhoz hasonlóan a lakosság 1-4 százalékát érinti az evészavar, ami leggyakrabban az anorexia (kóros étvágytalanság) vagy a bulimia (farkasétvágy) formájában megjelenő betegség. A pontos számokat azonban nehéz meghatározni, mert nem készült átfogó felmérés, a betegek pedig ritkán fordulnak orvoshoz. Részleges felméréseket középiskolás lányok, illetve egyetemre, főiskolára járó női hallgatók körében végeztek. Ebből a csoportból kerül ki ugyanis a legtöbb evési zavarral küzdő beteg. A páciensek kilencven-kilencvenöt százaléka nő, férfiakat alig találni közöttük.
„Az anorexia általában tizenkét-tizennyolc éves korban kezdődik, a bulimia tizenhét-huszonöt évesen. A fiatalon anorexiában szenvedő betegből gyakran lesz később bulimiás. A kóros evési viselkedés, a falásrohamok, önhánytatás, túlzott testedzés, hashajtózás mögött gyakran önértékelési zavar, a testtel való elégedetlenség húzódik meg” – mondja Treuer Tamás pszichiáter.
Egy kis történelem
Az evési zavarokat csak az elmúlt húsz évben kezdte komolyan venni a hivatalos orvostudomány, noha a betegség történeti előzményei századokkal korábban ismertek. Ennek ellenére a bulimia csak 1979-ben jelent meg önálló betegségegységként.
Az anorexiát már a XVII. században leírták, de egészen a 20. századig az agyalapi mirigy rendellenes működésének tulajdonították. Napjainkban a testsúllyal való foglalkozás nem elsősorban a kövérség testi betegségeket okozó ismert rizikója miatt gyakori, hanem inkább a média, a divatmagazinok által sugallt "elfogadott" testképhez való igazodás az, amely komoly diétára, fogyókúrára sarkallja a legtöbb embert.
Halálos éhezés
Az anorexiás páciensek – a diagnózis fontos kritériuma, hogy a testsúly az elvártnál legalább 15 százalékkal alacsonyabb – drasztikus fogyókúrával, kemény testedzéssel mindent megtesznek azért, hogy testsúlyuk nehogy a korra és testmagasságra vonatkozó minimális testsúlynorma felett legyen, emiatt kórosan soványak. Ezek az emberek látható soványságuk ellenére folyamatosan attól rettegnek, hogy elhíznak.
„A környezetük tiltakozása ellenére is túlsúlyosnak tartják magukat, vagy pedig úgy érzik, hogy valamelyik testtájuk túl kövér, még akkor is, ha nyilvánvalóan soványak. A nők esetében ebben a stádiumban általában elmarad a menstruáció” – magyarázza a pszichiáter. Súlyos esetekben előfordul, hogy menthetetlenül leromlik a beteg egészségi állapota, sőt szándékos éhhalál vagy öngyilkosság következik be. Figyelmeztető adat, hogy gyógykezelés nélkül az anorexiás kamaszlányok 10-12 százaléka tíz éven belül meghal. A fejlődő szervezet ugyanis nem bírja ezt a megpróbáltatást.
Megette, de minek?
A bulimiát nem egyszerű felismerni, mert a beteg testsúlya teljesen normális is lehet. Az anorexiáshoz hasonlóan kezdetben a bulimiás is diétázni próbál, mert tart az elhízástól. A problémát az okozza, ha nem tud uralkodni az étvágyán: így kerül a falásrohamok és önhánytatások ördögi körébe. Ez a korkép legfőbb jellemzője is: falásrohamok súlyosbítják a beteg helyzetét. A diagnózis általában a legalább három hónapig fennálló, heti két falásroham esetén állapítható meg, de a legsúlyosabb esetekben napi 8-10 habzsolás és azt követő hányás is előfordulhat. A beteg ilyenkor nem tudja ellenőrizni, hogy mennyit eszik, a roham elmúltával azonban bűntudata támad az elfogyasztott étel mennyisége miatt. Ezért vesz be hashajtót, vagy hánytatja önmagát.
A gyakori hányások, valamint a vizelet- és hashajtók miatt megborul a szervezet só- és vízháztartása, így kiszáradás és káliumhiány fenyeget, ami izomgyengeséget és szívritmuszavart is eredményezhet. A hányás során felkerülő gyomorsav pedig lemarhatja a fogzománcot is. Kezelés nélkül tönkremegy a beteg gyomra, emésztőrendszere, hormonháztartása és fogai, s ez a betegség is lehet végzetes.
Nem fekete és fehér
Az evészavarok egyike sem vezethető vissza csupán egyetlen okra. Rizikófaktorok léteznek, amelyek mellett hajlamossá válik az ember a betegségre. A tapasztalatok szerint, akinek gyermekként, fiatalként problémái voltak a családjában, fizikailag bántalmazták, esetleg szexuálisan zaklatták, nagyobb eséllyel szenvedhet később testképzavarban, lehetnek önértékelési problémái.
Az elégedetlenség, a csinos test iránti vágy és a reklámok által közvetített eszményi nő kép aztán egyenes utat nyit a betegségek felé. Ráadásul az elmúlt évszázadok, de még az utóbbi évtizedek során is a szépséget a mind karcsúbb derékkal azonosították. Az a hamis kép már a közismert gyermekjátékokban, babákban is megjelent, azaz már az egészen kicsi lányok is beletanulnak ebbe. Tovább rontja a helyzetet a nádszálvékony modellekkel dolgozó manökenszakma, a rendre vékony lányok által nyert szépségkirálynő választások – szerencsére az utóbbi években egyre több ismert sztár és modell emeli fel a hangját a természetellenes stílus ellen.
Az evészavarok tehát bonyolult pszichológiai problémák, amelyek közel állnak a depresszióhoz – az alacsony önértékelés, kontrollvesztés, kényszerek, viselkedési függőségek problémaköréhez. A felborult táplálkozási szokások mögött gyakran személyes problémák rejtőznek (iskola, teljesítmény, párkapcsolat, identitászavar, önpusztítás). Az evészavar a kontrollt vesztett ember számára egy lehetséges eszköz az erő vagy az irányítás visszaszerzéséhez.
Gyógyítható?
|
