Siker, pénz, csillogás

Dezslik Magdolna   •   2015. május 19. kedd 09:00

Egy-egy családi összejövetel beszédtémáin a társadalom szinte összes problémája lemérhető. A folyton változó ügyek mellett a továbbtanulás, a jó állás és jó fizetés összefüggése állandó napirendi pont.

„Nekem csak nyolc általánosom van, de nem szégyellem. A saját házamban élek Pest mellett, van családom, biztos egzisztenciám, a vállalkozásomból pedig senki sem rúghat ki. A nővérem többdiplomás, mégsem jut egyről a kettőre. Állása gyakran nincs, viszont devizahitele van. Sokra ment azzal a rengeteg tanulással! Pedig amikor kissrácok voltunk, mindig ő volt a család szemefénye, a jó kislány. Most ez kissé másként van. Anyánkat is én támogatom. No meg néha a tesómékat is.”

Kovács úr esete egy a sok közül, s ebből is akad bőven. A szakemberek szerint az érvényesüléshez valóban fontos az életrevaló hozzáállás, de a Központi Statisztikai Hivatal adatai megerősítik azt a nézetet is, miszerint a magasabb végzettséggel, több szakmával rendelkezőknek nagyobb esélyük van a munkaerőpiacon. Sőt, ma már az sem elegendő, ha megszereztük az érettségit, a diplomát: újra és újra iskolapadba kellene ülni, és újat tanulni. Ez lehet a már megszerzett szakmánk egy speciális területe, de akár attól egészen eltérő dolog is.

Lakberendezőnek tanul a jogász

Bajnok Anikó a HPS Reklámügynökség HR vezetőjeként és három gyermek édesanyjaként minden oldalát látja a tanulás értelmének. „Bármit tanul az ember, az rengeteg energiát elvon, de ad is. Ha valami olyasmit tanulok, ami érdekel, legyen ez például a cukrászat – amit egyre több ismerősöm tanul, és én is szoktam ajánlani a klienseimnek – akkor az feldobhatja az adott életszakaszt, és akár az eredeti szakmában is felfrissít. Új látásmódot, más megközelítést ad, pozitív hatással lehet a munkára.

A munkaerő-piaci versenyelőny érdekében azt is figyelni kell, hogy a szakmámat mivel tudom bővíteni, amivel speciális munkaerő lehetek. Most például azzal jött hozzám egy jogász, aki lakberendező is, hogy ezt a két dolgot hogyan tudja összeegyeztetni. Mondjuk, egy reklámügynökségben talán van ennek létjogosultsága. Persze nem lehet mindig és mindenre elmondani ezt.”

Bármikor válthatunk

Bajnok Anikó szerint tanulás során már az is változtat rajtunk, ha fiatalabbak között vagyunk. „A megkeseredett ember nem produktív sem a munkahelyén, sem a saját életében. Amikor elkezdtem a sokadik egyetemet, körülöttem is voltak 50 év feletti csoporttársak, és imádtuk őket. Ha voltak esetleg nehézségeik, akkor segítettünk nekik. Láthatóan felfrissültek már attól is, hogy fiatalok között vannak, hogy kimozdultak a megszokott hétköznapokból. A kor a munkaerőpiacon is versenyelőnybe hozhat: a friss tudással, és a nagy tapasztalatommal, az életkoromból, élethelyzetemből adódó letisztultságommal, azzal, hogy más céljaim vannak, mint a fiataloknak. Persze amikor az ember sok év tanulás után, huszonévesen kijött az egyetemről, elege van egy időre. De szerintem 5-6 év múlva érdemes folytatni. A felfrissülés miatt. Sokat segít az önbizalom fejlesztésében, hogy ne érezzem azt: a fiatalok mindent tudnak, én meg semmire sem vagyok jó.”

A tudás ára

„Gyakori kifogás, vagy nem is kifogás, mert ezek tényszerű dolgok – magyarázza Bajnok Anikó –, hogy az oktatás sokba kerül. Azt szoktam tanácsolni, hogy ha többre nem telik, akkor legalább egy tanfolyamra menjenek el. Keressenek olyan lehetőséget, ahol új dolgokat tanulnak, új gondolataik születnek. Lehet, hogy ennek köszönhetően pár év múlva – amikor anyagilag jobban összeszedték magukat, vagy az elköteleződés lesz erősebb, és inkább másvalamiről mondanak le az iskoláért, esetleg spórolgatnak rá, mert érzik, hogy milyen sokat ad a tanulás –,folytathatják. De valahol el kell indulni. Akinek van rá módja, azoknak felnőtt fejjel is a felsőoktatási intézményeket javaslom. Magamon is tapasztalom, hogy rengeteg friss gondolatot szereztem, de nem feltétlenül az oktatásban. Előfordult, hogy több tapasztalatom volt, mint az előadónak. De rá voltam kényszerítve, hogy a tanultakról összeszedetten, strukturáltan nyilatkozzam, beadandókat írjak. Ez sokat segít, hogy a helyükre kerüljenek a gyakorlatból már ismert dolgok. Persze bennem is voltak olyan gondolatok néha, hogy többet tapasztaltam, és nem is úgy van az életben, ahogy tanítják. Mégis úgy vélem, nem az a lényeges, hogy mit nem kapunk meg az iskolától, hanem, hogy mi az, amit megmozgat bennünk.”

Munkanélküliség végzettség és nemek szerinti bontásban 2014 decemberig (ezer fő).

Forrás: KSH adatok

Tanulni, de mit és mikor

„Akkor érdemes tanulni, amikor kedvünk van hozzá, vagy ha azt érezzük, hogy valami változni fog körülöttünk – mondja Pásztor László, aki több szakmája mellett vezetőket fejlesztő coachként is egyre sikeresebb. – Az ember általában megérzi, ha változás jön. Ha időben elkezd készülni, állást keresni, tanulni, akkor nem éri nagy meglepetés. Ha képzettebbek vagyunk, több mindenhez értük, akkor könnyebben el tudunk helyezkedni.”

Persze vannak belső és külső körülmények is. Hiába akarunk valamit, ha például a vágyott szakmára nincs kereslet a munkaerő-piacon. A belső gát pedig az, amikor bennünk van valami, ami megakadályozza, hogy a kiválasztott dologgal foglalkozzunk. Mindkettőt figyelembe kell venni, s így eldönteni, hogy mit szeretnénk.

„Lehet merőben mást is választani, mint amit eddig csináltunk, sőt – mondja Pásztor László. – De legyen benne valami, amiért izgat minket az új tudás. Felesleges olyasmit tanulni, ami nem érdekel minket. Én például a specializáció helyett más szakmákat tanultam, jóllehet van közük egymáshoz: mindegyik a kommunikációra épül, mindegyikben emberekkel foglalkozom. A 40 év körüli X-generációra egyébként is az a jellemző, hogy egyszerre több mindent csinálnak. Ennek többek között az is az oka, hogy jobban rettegnek a jövőtől. Másrészt imádjuk bebiztosítani magunkat, hogy baj esetén azt mondhassuk: „Sebaj, van másik!” és előhúzhatunk egy újabb szakmát a tarsolyból.”