A szomszédé tényleg zöldebb?
Erőt ad vagy tönkretesz az irigység? Noha úgy tartják, az egyik legjobb motiváló erő, ha versengünk valakivel, nem árt az óvatosság. A túlzott irigység testi tünetekben – gyomorfekélyben, magasvérnyomás – képében is megjelenhet.
„Néha nagyon elegem van a világból, hogy körülöttem mindenkinek minden – vagy majdnem minden – sikerül, én meg csak gürizek. A barátnőm annyit eszik, amennyit akar, mégis csodás alakja van. A tesómat az érettségin is csak átrugdosták, mégis sikeres vállalkozó. A volt kollégáim imádnak bemenni a munkahelyükre, pedig annak idején alig várták a hétvégét, és csak az én gyerekeim dobják hanyatt magukat hisztizve a bevásárlóközpont közepén, mások meg arról posztolnak, hogy milyen tündi-bündi, szuper intelligens, gyönyörű csemetéjük született sármos, sokat kereső, óriási karriert – és emellett persze őket imádó – férjüktől. Anyám szerint irigy vagyok, apám vigasztal, hogy csak ki kéne békülnöm magammal. A barátnőm szerint a válás után ideje lenne végre újra bepasizni” – panaszolja Andrea, miközben jól látszik, hogy igazából nem másokkal, inkább saját magával van baja.
Versenyszellem
A szakértők szerint az irigység hátterében általában önértékelési zavar áll, amelyet magunkkal hozhatunk a gyerekkorunkból – amikor mindig az ügyesebb, szebb testvérünkhöz hasonlítottak minket –, de akár egy friss helyzetből is táplálkozhat.
„Bár mindannyian próbáljuk titkolni, az irigység teljesen természetes érzelem –mondja Kondorné dr. Orosz Ágnes klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Ilyenek vagyunk mi, emberek. Egyáltalán nem olyan rettenetes dolog, mint amilyennek általában beállítják. Persze, mint mindennek, az irigységnek is meg van a maga egészséges mértéke. Az jó, ha motiváló erőként hat rám, hogy irigylem a barátnőm csinos alakját, mert akkor jobban odafigyelek az étkezésemre, és arra hogy többet mozogjak. Az azonban baj, ha ennek a gondolata megkeseríti az életemet, ha belebetegszem, ha aránytalanul sokat foglalkozom ezzel. Sajnos a családi kapcsolatok sem védenek meg ettől. Összetartozunk, szeretjük egymást, együttműködünk, de közben versenyzünk is. Ha a másik sikeresebb, okosabb, akkor – ha én is szeretnék olyan lenni – ez engem is nagyobb erőfeszítésre sarkallhat”
A szegények baja?
Rengeteg vicc témája a magyarokra különösen jellemző irigykedés. Hogy ennek mennyi a valóságtartalma, azon még a szakemberek is vitatkoznak. Néhány felmérés alátámasztja, mások ellentmondanak. Néhány dologban azonban mindenki egyetért.
„Azokban az országokban, ahol jobb a gazdasági helyzet, ahol kevésbé frusztráltak az emberek, értelemszerűen kevésbé jellemző az irigység. Könnyű megértőnek lenni, ha mindenem megvan, ha sikeres vagyok és jó anyagi körülmények között élek. A szegénységből viszont nehéz – szinte lehetetlen – az olyan felemelkedés, ami valós belső, lelki stabilitást is magával hoz” – mondj a szakember, majd hozzáteszi.
„Nincs trükk, amivel el lehetne kerülni az irigységet. El kell fogadnom magamat, és törekedni kell ugyan a többre, jobbra, de csak addig a határig, amíg az rajtam múlik.”
Féltékeny vagy irigy?John Rawls filozófus volt az egyike a tudósoknak, akik a féltékenység és az irigység kapcsolatát kutatták. Az ő véleménye szerint a féltékenység lényege, hogy meg akarjuk tartani, ami a miénk, de veszélyeztetve érezzük, míg az irigység lényege, hogy vágyunk valamire, ami nincs a birtokunkban, míg másnak igen. Az irigység főképp akkor jelentkezik, amikor az önértékelésünk forog veszélyben, amikor összehasonlítjuk magunkat másokkal. „Bárcsak olyan gazdag lennék, mint a nagyfőnök” – gondolja a recepciós kislány. „Bárcsak olyan szép családom lenne, mint a titkárnőmnek” – gondolja a főnök. „Bárcsak olyan karcsú lennék, mint a recepciós” – álmodozik a titkárnő. Mindenki valami olyanra vágyik, ami az ő életéből hiányzik, de a másiknak megvan. Az eredményre, állapotra, mint a gazdagság, a család, vagy a formás alak. De az odáig vezető útra nem gondolunk. „Gyakori a testvérféltékenységnél, de az egyéb kapcsolatokban is, hogy amire irigykedünk, azt az adott személy egész másképp éli meg – mondja a szakember. – Van egy páciensem, aki arra panaszkodik, hogy mindenki irigyli az ő fényes karrierjét, de az előléptetés nemcsak több pénzt és elismerést jelent, hanem nagyobb időráfordítást, stresszt és teljesítménykényszert, miközben ő úgy érzi, belepusztul a sok munkába. Az irigységünk tehát nem objektív, nem a valóságot mutatja, csak a pozitív részét látjuk a dolgoknak. Í |
gy van ez a sikerig vezető úttal is. Mi csupán a végeredményt látjuk, de valójában nem tudjuk, mások mennyit dolgoztak ezért. Irigyeljük a zongoraművészt, a csodálatos fellépéseket, a világot jelentő deszkákat, de az eszünkbe sem jut, hogy ötéves kora óta napi több órát gyakorolt, míg a többi gyerek a parkban játszott.”
