2017. november 22. szerda
Cecília napja

A szabadkereskedelem miatt is népbetegség az elhízás

Tudósok eddig az étrendük összetételét vizsgálták, esetleg a jövedelmünk kapcsolatát az egészségtelen táplálkozással, de most egy új tényezőre is rábukkantak. Összefüggést mutattak ki a vámokat lefaragó szabadkereskedelmi megállapodások és az elhízás népbetegséggé válása között.

Az összefüggés első ránézésre talán meglepő, ugyanakkor valóban logikus: azokban a régiókban, ahova szabadokon áramlanak élelmiszeripari multik finomított termékei és cukrozott italai -mert nem sújtja a behozatalukat védővám-, ott szükségszerűen többen fognak túlsúlyt felszedni.

 

Az elhízás az úgynevezett nem kommunikálható betegségek (NCD) közé tartozik. Ebben a kategóriában szerepel a rák, az érrendszeri és légzőszervi megbetegedések, vagy a cukorbetegség. Ezek világszerte összesen 40 millió ember halálát okozzák évente. Ami még súlyosabb tény: ezek a betegségek felelősek a halálesetek 70 %-áért. Több életet követelnek, mint a fertőző betegségek (pl. malária, HIV-vírus) együttesen.

Vagyis a jólléti társadalom betegségei ezek. Mert életünk alapvető jellemzője a túlfogyasztás, az egészségtelen táplálkozás és a destruktív életviteli szokások (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás).

 

Cigi, pia, hambi, mint státuszszimbólum

10563.jpgA The Conversation cikke szerint az egyetemek világából már jelentős mennyiségű kutatási eredményt és tudományos adatot bocsátottak ki ahhoz, hogy a túlsúlyosság egyik okának új tényezőt vegyenek fel. Úgy tűnik, a bilaterális és unilateriális -két ország vagy több állam közötti- szabadkereskedelmi és befektetési megállapodások életbe lépése után növekedik a kórosan elhízott polgárok száma az érintett országokban.

A University of Ottawa vizsgálata szerint Vietnamban például drasztikusan megnőtt a cukrozott üdítőitalok fogyasztása miután az ország piaca megnyílt a külföldi áruk és befektetések előtt. Az amerikai székhelyű üdítőitalgyártó cégek piaci részesedése világszerte nőtt, pedig az ENSZ Világegészségügyi Szervezte, a WHO már többször is hangsúlyozta, hogy a magas cukortartalmú italok hozzájárulnak ahhoz, hogy a kóros túlsúlyosság a fejlett világ számos országában már-már népbetegség.

 

Arra is vannak már statisztikák, hogy az egészségtelen italok és ételek fogyasztása növekszik a szabadkereskedelmi megállapodások életbe lépése után - leginkább akkor, ha az egyezmény másik tagja az USA, hiszen az élelmiszeripari multik ott működnek. Az érrendszeri betegségekben szenvedő emberek számának növekedése és a kereskedelmi megállapodások között is szignifikáns kapcsolatot mutattak ki.

A kereskedelmi határok elbontásával a cigarettavásárlás is nő, mert a külföldi dohányipari termékek megérkezése a piacra árversenyt gerjeszt. A cigik egyre olcsóbban megvásárolhatók. Ezekben az egészségtelen fogyasztási szokásokban van egyfajta kulturális imperializmus is. Aki megengedheti magának a neves gyorsétterem ételeit, aki kólát ihat, vagy neves cigarettamárkát szívhat, az úgy érezheti a harmadik világban, hogy végre "megérkezett". Ő is része a világ középosztályának. Ezek a termékek státuszszimbólumok is. Az más kérdés, hogy aláássa velük az egészségét.

 

Sarokba szorított kormányok

10564.jpgEgyes megállapodásokba olyan fékeket építettek, melyek korlátozzák a kormányok cselekvőképességét és hatókörét, hogy tegyenek a fogyasztók egészségének védelmében - mert azzal a piaci szereplőknek, a cégeknek ártanának.

Az egyezmények megnehezítik a kormányoknak, hogy limitálhassák vagy betilthassák bizonyos termékek forgalmazását. Ez pontosan a fogyasztóvédelmi szempontok érvényesítésének az ellentéte, amikor is rögtön kivonnak egy kifogásolt terméket a piacról, ha felmerül a gyanú, akár egy-egy nem nagy fókuszcsoportú kutatásból, hogy egy termék ártalmas az emberi egészségre, és addig nem lehet azt értékesíteni, míg a szélesebb körű, reprezentatívabb kutatások meg nem győződnek róla, hogy ez így van.

 

A szabadkereskedelmi megállapodások szinte lehetetlenné teszik az ilyen jellegű instant moratóriumokat. Itt csak akkor lehet betiltani bármit, ha megalapozott, reprezentatív kutatásokat tud fel mutatni egy-egy kormány bizonyítékként valamely termék ártalmas voltára vonatkozóan. Az viszont gyakran legalább egy-két évnyi munka. Vannak olyan egyezmények, melyek megengedik, hogy a termékbetiltást vagy bármilyen más korlátozást elszenvedő vállalat beperelhesse az intézkedést meghozó kormányt.

 

Pontosan ezt tette a Philip Morris Ausztrália kormányával, amikor az bevezette az egységes cigarettadobozcsomagolást. (Céges logo nem tüntethető fel, a gyártó csak a nevét tüntetheti fel előre megszabott betűmérettel, az egészségre leselkedő károkat is jelezniük kell stb.) Ha a cégnek ad igazat a bíróság, a kormány kártérítést is köteles fizetni.

Több dohányexportban nagy ország a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) égisze alatt tett panaszt más kormányok ellen. Egyes kormányok azért álltak el a dohányipar erősebb törvényi szabályozásától, hogy kivédjék a hasonló viták lehetőségét.