2019. szeptember 22. vasárnap
Móric napja

Az ősember felnőttként nem ivott tejet

Ősapáink és ősanyáink génjeinek tesztelésével sikerült megállapítani, mikor terjedt el Európában a mezőgazdálkodás: 8.500 éve. Ekkor ugyanis jelentős átalakuláson ment keresztül testtartásunk, súlyunk, emésztésünk, immunrendszerük és bőrszínünk. Valamint rászoktunk a tejivásra és a tejjel való főzésre.

Tudósok a ma élő európaiak és a legrégebbi európai őseink, a 45 000 évvel ezelőttről megmaradt ősemberek maradványait vetették össze génteszttel. Az európai ősemberek közel 35 000 évvel ezelőttig folytattak gyűjtögető életmódot. Körülbelül 8.500 éve bukkantak fel az első farmerek a földrészünkön lévő az archeológiai leletekben. Vélhetően a Közel-Keletről érkeztek a gazdálkodó emberek, legalábbis erre enged következtetni, hogy génjeik a mai Közel-keleti népességéhez hasonló.

 

Az öreg kontinens korai lakói természetes kiválasztódással adaptálódtak az agráréletmódhoz: aki nem így termelte meg élelmét, az kihalt. 

Szerencsére kellő mennyiségű ősi koponya áll rendelkezésre, hogy átfogó génteszteket lehessen végezni. 

A 21. századi európaiak három vándorló csoport leszármazottai. 4.500 éve a mai Oroszország sztyeppéiről érkeztek a nomád népek (akiket jamnajáknak hívunk), az ő genetikai örökségük is bennünk van.7100.jpg

Eddig csak néhány leleten alapult ez a nézet, de újabb vizsgálatokban 230 embermaradvány génjeit vetették össze, akik 8.500 és 2.300 éve éltek, hogy pontosabb következtetésekre juthassanak a szakemberek. 

Mint kiderült, a szarvasmarha-tenyésztés elterjedése tett minket alkalmassá, hogy szervezetünk jobban fel tudja dolgozni a tejet, vagyis a korábbi ősemberek még nem voltak hozzászokva, hogy felnőttként állatok tejét igyák. A létükhöz szükséges fehérjét nem innen szerezték be, hanem gabonákból, tehát jóval kisebb dózisokban tudtak csak hozzájutni a fehérjéhez.

 

Ezt onnan lehet tudni, hogy az LCT-gén, mely a tej lebontását segíti, nagyon gyorsan terjedt el az európaiakban 4.000 éve. Az SLC22A4 nevű gén, mely a sejtek felszínén felismeri az ergotionein nevű aminósavat, jól jött a tejben gazdag étrendhez. A gabonákban kevés az ergothionein. 

Ugyanakkor e gén aktiválódása egy kedvezőtlen következményt is magával hozott: a DNS ezen szakaszának egyik variánsa növeli az emésztési zavarok előfordulását (irritábilis bélszindróma).

 

A gyűjtögető életmódot élők európaiak, akiknek ősei Afrikából érkeztek, sötétebb bőrszínnel rendelkeztek. Még a viszonylag kései, 9.000 évvel ezelőtti maradványok is erről tanúskodnak. Bőrszínünk fakulása, kivilágosodása tehát meglehetősen új jelenség az európai evolúcióban. A mai Törökország felől érkező bevándorlók világosabb bőrszínűek voltak, ez a sajátosság vált dominánssá körünkben. A tudósok sokáig úgy vélték, azért alakult így, mert a világosabb bőrű ember több D-vitamint képes termelni a napfénnyel érintkezve, főleg ha magasabb területeken él. A sötétebb bőrszínűek valószínűleg az elfogyasztott húsból jutottak hozzá a szükséges D-vitaminhoz. 

 

Sokáig érthetetlennek tűnt a testmagasság változása. Dr. David Reich,  a Harvard Medical School kutatója 169 testmagasságot befolyásoló gént vizsgált meg: az anatóliai eredetű őseink viszonylag magasak voltak, a jamnaják pedig még náluk is magasabbak. Mégis Dél-Európában az emberek egyre alacsonyabbak lettek a mezőgazdálkodás elterjedése után. Reich szerint nem egyértelmű, miért pont az ilyen egyedek bizonyultak életképesebbnek és sikerült átörökíteniük génjeiket a következő nemzedékekre. A magas anatóliai és szibériai ősök és az alacsony Dél-európai utódok genetikai sokszínűsége megmagyarázza, miért olyan változatos a mai európai emberek testmagassága.