Joe Dallesandro: Laurence Olivier is rajongott értem
Lou Reed a Little Joe című nótában örökítette meg őt, bár Dallesadro mindig tagadta, hogy a dalszöveg az igazságot tükrözné. Ő ugyanis nem kért pénzt szexért. Az internet máig tele van a meztelen fotóival. Az Andy Warhol-műhely szexikonja hamvas szépségét már a negyvenes éveire felélte, most a 67-ikben jár.
Milyen volt a nexus híres filmjei producerével, Andy Warhollal?
-Semmilyen. A rendező, Paul Morissey azt mondta nekem, hogy Clint Eastwood sosem mosolyodik el, hát én se tegyem. Szót fogadtam. Andy pont azért tartott tőlem, mert nem beszéltem és nem mosolyogtam. Következésképp ő sem szólt hozzám. Megjegyzem, sok más emberhez sem. Nagy ritkán odabökött annyit, hogy „helló” és „jó reggelt”. Amikor odamentem és Paul bemutatott neki, ő a kamera mögött ült és fel sem nézett az újságjából. Csak annyit mondott: „Okés”. Az öt év alatt, amit nála dolgoztam, két-három szónál többet nem szólt hozzám. Később alig akartam elhinni, amikor megsúgták, hogy Andy folyton parókát visel. Azt hiszem, éppen a naivitásom segített át a pályámon.
Sokat meztelenkedett ezekben a filmekben. Milyen érzései támadnak, amikor megnézi a régi munkáit?
-Mindig is utáltam filmen látni magamat. Paul Morissey felé mindig szófogadó voltam. Idősebb emberek vettek körül, akik elvileg okosabbak nálam, és ha azt mondták, hogy vetkőzzek, semmi okom nem volt rá, hogy azt feltételezzem róluk, rosszat akarnak nekem vagy hogy bármikor nem az igazat mondanák. Hát vetkőztem. Nem éreztem, hogy ez probléma lenne. Ha mégis szóvá tettem, hogy muszáj-e ennyit meztelenkedni, Paul mindig azt mondta: „De hát ez művészet!” „Ja, művészet? Akkor rendben”. Paul azt is megparancsolta, hogy ne igyak. Nem volt annyival idősebb nálam, hogy az apám lehessen, de én hallgattam rá.
És tényleg úgy érezték, hogy művészetet hoznak létre a Warhol-filmekkel?
-Paul azt mondta, hogy Andy művész, úgyhogy a filmjeink is azok. Szerintem mindegyikben az volt a sztár, aki a leggyorsabban és a leghangosabban tudott beszélni. A gyorsaság másban is fontos volt. Én például másfél perc alatt el tudtam élvezni.
Mennyire voltak dokumentaristák ezek az alkotások?
-Az emberek évekig azt hitték, hogy dokumentumfilmek. Azért tűntek annak, mert tényleg voltak benne párhuzamok a saját életemmel. Paulnak sztorizgattam és ő az életanyagomból beledolgozott bizonyos dolgokat a „cselekménybe”. A Szemét (1970) is hellyel-közzel az életemen alapult. Mégsem voltak dokumentumfilmek.
Paul nagyon okos fickó. Nem akarta, hogy beiratkozzak egy jó színiiskolába. Neki az kellett, hogy mindössze önmagam legyek a kamera előtt. Lehetőleg meztelenül. A Húsban (1968) nem szerették volna, ha a csecsemő meztelen. Pelenkát adtak rá. Én viszont meztelen voltam. Fura, nem?
Fiatalon futott be. Vágyott a sztárságra?
-Mi mindannyian csak megjátszottuk, hogy filmsztárok vagyunk. És jót mulattunk ezen. Voltak szereplők, akik nem beszéltek angolul, nekik úgy jeleztem, hogy most ők jönnek, hogy mozgattam a lábam. Ez volt a jel. Tulajdonképpen azért költöztem Los Angeles-be, mert fiatal kölyökként kiraboltam egy mozit. A fickó azt mondta: „Ha a széfben lévő pénz az enyém lenne, neked adnám”. Így amikor elfordította a fejét egy másodpercre, odasomfordáltam és kiszolgáltam magam. Meg sem álltam Mexikóig.
Filmbe illő kalandok...
-Azt hittem magamról, hogy valami nagy bűnöző vagyok. Egy ideig edényeket mosogattam Mexikóban. Ezt aztán „aranyos” dolognak tartották Hollywoodban. Ahol rögtön rábeszéltek, hogy pózoljak fotográfusoknak. „Ó, milyen sok izmod van! Hadd dörzsöljelek be olajjal”. Elég sokan közeledtek így hozzám. Hirtelen azon kaptam magam, hogy pucéran feszítem az izmaim és össze-vissza vagyok kenve.
A Warhol-évek után az európai művészfilmesek adták kézre-kézről.
-A francia filmjeimet tartom a legtöbbre. Louis Malle-lal is dolgoztam egy Alice csodaországban-típusú filmen (Black Moon, 1975), ami az egyik álmán alapult. A három éves fiam eljött velem megnézni és amikor véget ért a vetítés, elmagyarázta, miről szólt a film. Mindent értett belőle. Malle valószínűleg gyerekeknek szánta a művet.
Ki volt a kedvence az európai bagázsból?
-Serge Gainsbourg és Jane Birkin nagyon közel álltak hozzám. Róluk mindig úgy éreztem, nem kell lefeküdnöm velük, hogy ismerjem és szeressem őket. A Serge által rendezett Je T'aime Moi non plus (1976) szerintem máig a legszexisebb filmem. Meg is lepett, hogy nem aratott nagy sikert. A forgatáson jó volt a hangulat, megittuk Serge elől az összes pezsgőt.
Hogyan kezeli, ha nyilvános helyeken felismerik?
-Olyan dolgokért rajonganak, amiket tizenöt évesen csináltam, de nem mindegy?! Los Angeles-ben nemrég egy testépítő magazinban láttam, hogy az egyik régi fekete-fehér fotómmal hirdettek egy randevúzó klubot, vagy valami hasonlót. Az ilyesminek mindig örülök.
Mivel indokolta a hihetetlen nagy népszerűségét?
-Akkoriban a modellek és a táncosok nem voltak annyira kigyúrva, mint manapság. Én tehát különlegességnek számítottam. Laurence Olivier nagy rajongóm volt.
Nem érzi, hogy kihasználták?
-Egy idő után rájöttem, hogy mindig több szexjelenetet kérnek tőlem az aktuális filmben, mint amiben megállapodtunk. Amikor Sylvia Kristellel készültem forgatni, azt gondoltam, ez lesz csak az igazán forró film, hiszen ő az erotikából csinált karriert (az Emmanuelle-filmekben). De Sylvia elhatározta, hogy éneklő apáca akar lenni. Úgyhogy rám hárult a meztelenkedés feladata. Mégis élveztem. Mi mást tenne egy fiatal srác? Csókolózás volt ez, nem színművészet. Eredetileg pizzakészítő akartam lenni. Ez volt az álmom tizenöt évesen. Az igazat megvallva, annál a szakmánál kellett volna maradnom.
Madonna megkereste azzal, szerepelne-e a Deeper and Deeper (1992) című dala videoklipjében. De nem látható benne. Mi történt?
-Nem is tudom, talán nem így volt elrendelve. Nem igazán emlékszem. Megkerestek, de aztán nem hallottam felőlük. Az is lehet, hogy Paul beszélt le róla. (Végül Udo Kier szerepelt a klipben.) Paul még mindig kontrollálja az életem. A hatvanon túl is.
Tartja még a kapcsolatot a régi Warhol-bandával?
-A többségük már nem él. Akik pedig életben vannak, dühös alakok.
Érték nagy csapások az életben?
-A fivérem, Bobby öngyilkos lett. De az álmaimban továbbra is beszél hozzám.
