Meryl Streep: Külön fürdőszoba a jó házasság titka
Korunk, sőt talán minden idők egyik legnagyobb színésznője. Olyan művész, akinek kiemelkedő tehetségét senki sem vitatja. Túl a hatvanon is megőrizte évődő, huncut játékosságát. Mosolya, hangja, átalakulóképessége filmszerepek sorát tette emlékezetessé. Nemcsak a karrierje, a magánélete is példás.
Négy gyereket szült és nevelt fel. Emellett filmek tucatjaiban játszott főszerepet. Hogyan tudott mindenre időt szakítani?
-Szokatlan az ilyesmi a színésznőknél. Szerencsésnek mondhatom magam. De azt is meg kell jegyeznem, hogy én filmekben dolgozom, ami egyhuzamban csak legfeljebb négy hónapos munkát jelent. Addig keményen dolgozom, de aztán négy-öt hónapig szabad vagyok. Ha bárki alaposan szemügyre veszi a filmográfiámat, azért látható belőle, hogy a szülések után mindig tartottam egy-két év szünetet. Arra az időre egyszerűen eltűntem a világ szeme elől. De a többi évben valóban egyfolytában dolgoztam.
Zsúfolt életem volt, az kétségtelen. Mégis azt mondanám, azok az asszonyok, akiknek rendes állásuk van, egész évben minden munkanap bejárnak a munkahelyükre dolgozni és legfeljebb nyáron mehetnek el két hét szabadságra, ők nehezebb helyzetben vannak, mint én. De hát a gyereknevelés így is úgy is nehéz "meló". Még akkor is, ha főállásban háziasszony vagy!
Milyen kritériumok alapján választ szerepeket?
-Amikor elolvasom a forgatókönyvet, azt a kérdést teszem fel magamnak: "Képvisel valamilyen értéket, aminek helye van a világban?" Ez az egyetlen szempont, ami alapján szelektáltam a 150 éves karrierem során, legalábbis olyan hosszúnak tűnik! Sosem vállaltam el azért szerepet, mert az előbbre vinné a karrierem. Ha politikai, társadalmi párbeszédet vált ki a film, amiben szerepeltem, annak külön örülök.
Nagy átalakulásokra képes a szerepeiért. Nem veszett el néha a sok álcában?
-Minden színész nyújt magából valamit és eltitkol magából valamit az egyes szerepeiben. De ez mindenkire igaz. Nem minden ember nyílik meg neked, amikor leülsz vele beszélgetni, vagy adja az autentikus énjét, például hogy miként kiabál esténként a feleségével vagy hogyan hanyagolja az idős szüleit. Más embereknek más arcunkat mutatjuk. Ha a néző úgy érzi, hogy nem ismer engem a szerepeimből, akkor valamit elhibáztam. Mert amikor fel vagyok dobva egy jelenetben, akkor azon nevetek, ami engem is megnevettet. Úgy érzem, jelen vagyok a helyzetben. Amikor fájdalmat fejezek ki, akkor a saját fájdalmamból építkezem. Nem csupán úgy teszek, mintha neveték vagy sírnék. Nem színlelés az egész.
Mennyire érdeklik a divattrendek és mennyire követi őket?
-Szeretem a divatot, de nem veszem túlságosan komolyan. A félreöltözéseimről és rosszul öltözéseimről úgyis elég jól beszámolt a sajtó! Saját öltözködésemben nem követem a trendeket. Amit viselsz, az elmond valamit rólad. Ilyen tekintetben érdekelnek a viseletek, mint az egyén kommunikációjának eszközei a világ felé.
A moziszínész munkahelye a díszlet, a forgatási helyszín. De van például irodája?
-Igen, van egy dolgozószobám otthon. Nincs nagy személyzetem, csak az egyszem asszisztensem. Időnként egyesek bejönnek az irodámba és átrakosgatják a dolgokat, mert úgy hiszik, hogy az úgy sokkal rendezettebb. Emiatt aztán sosem lelek semmit. Például több mint húsz éve igyekszem megtalálni azt a levelet, amit egy nap a postás hozott Bette Davistől. Azt írta nekem, hogy engem tekint az utódának. Valahol meg kell lennie. Képtelenség, hogy eldobtam volna!
Mi a hosszú és harmonikus házasság titka?
-Hogy külön fürdőszobája legyen a férjnek és a feleségnek. Ez nekem legalábbis kulcsfontosságú. Lássuk csak... A humorérzékünk és a zenei ízlésünk is egyezik a férjemmel. És el-eljön velem a forgatásokra. Mondhatni évtizedek óta ő a sminkesem. A hajam is rendre rakja.
Családi körben ki az úr a háznál?
-Amikor még nem repültek ki a családi fészekből a gyerekeim, megtiltották nekem, hogy otthon énekeljek, különösen, amikor a haverjaik átjöttek, mert szégyellték előttük, hogy össze-vissza dalolászok.
Többször forgatott Angliában. A Távol Afrikától Kenyában készült. Mennyire szereti a helyváltoztatást?
-Sokszor magammal vittem a forgatásokra a gyerekeimet, amit mindig nagyon élveztünk. A Távol Afrikábólt fél évig forgattuk Afrikában. Ez volt a régi epikus filmkészítés talán utolsó példája. Nem éreztem, hogy a stúdió sürgetne minket.
Az órák című filmnél a saját önteltségemre fáztam rá. Úgy éreztem, könnyű lesz átrepülni Angliába, szétpakolni a házban, amit béreltek nekem, és nem kell belenézni a forgatókönyvbe a forgatás előtti estén. Úgyis tudom mi van benne. De aztán az első forgatási napon kiderült, hogy nem jön elő a fejemből a szövegem. Iszonyatos ciki, hiszen egy olyan színésznővel dolgoztam együtt, Eilen Atkins-szel, akit nagyon nagyra becsülök. Attól féltem, le fog nézni emiatt. Megrémültem. És pont ez kellett a jelenetnek. Szóval a ház belakása megy, de a szövegmagolás nem mindig.
Volt már róla szó, hogy visszavonul. Miért nem tette?
-Éhség! Hiába mész el az étterembe egy jót vacsorázni este hétkor, másnap reggel ismét megéhezel. És enni kell. Így van ez a hivatásoddal is. Emlékszem, amikor negyven éves lettem (1989-ben), mondtam a férjemnek, hogy szerintem ez lesz az utolsó évem, hogy rendes szerepajánlatokat kapok, úgyhogy kezdjünk csak el nézni valami ház után, ahova visszavonulhatunk, mert nem engedhetjük majd meg anyagilag, hogy New Yorkban éljünk.
Milyen érzés volt Julia Childot játszani a Julie Julia című filmben?
-Julia Child amerikai volt, de Franciaországban élt és a második világháború alatt dolgozott az amerikai titkosszolgálattal. Amikor visszajött Amerikába, magával hozta a francia konyha "slow food"-gondolatát. Nem kapkodunk, gondosan sütünk-főzünk, odafigyeléssel. Ezzel átformálta az amerikai gasztronómiát, ami voltaképpen nem is igazán létezett akkoriban. A tévéműsorában azt mutatta meg, hogy az étel előkészítése a vendégünk számára nem más, mint a szeretet egy megnyilvánulása.
Úgy érzi, hogy gyorsan röpültek az évek?
-Amikor az Amerikai Filmintézet életműdíjat adott nekem, a klip láttán, amit összevágtak a régi szerepeimből, rádöbbentem, hogy milyen fiatal voltam és hogy akkoriban mennyire nem becsültem meg ennek a tényét. Ezt mondom a lányaimnak is. Ne panaszkodjanak a hajukra, meg minden másra. "Fiatal vagy, most élvezd!" Nem érted meg igazán, hol tartasz az életben, míg túl nem haladod azt a fázist.
Sokat nevet és mosolyog.
-Az én humorérzékem a rabbijéhoz hasonló, akit az Angyalok Amerikában tévésorozatban játszottam. A száraz humorral tudok leginkább azonosulni. Talán az amerikaiak túlságosan cinikussá váltak. Kedvenc szerzőm Csehov. Íróként ő remekül tudta elkapni a komikus árnyalatokat a tragikus szituációkban. Én is így érzek az élettel kapcsolatban: minden szörnyű és lehangoló, de reméljük, hogy egy nap, talán egy év múlva már nevetünk rajta.
