Vitamindilemmák tavaszi fáradtság idején

Ritmus.hu   •   2016. március 09. szerda 09:00

A tavaszi fáradtság szinte mindenkinél törvényszerűen jelentkezik köszönhetően a vitamin- és napfényhiánynak. Sokan a táplálékkiegészítőktől várnak megoldást, de vajon miből mennyit kell, vagy lehet szedni az optimális hatás érdekében?

A tavaszi fáradtság, gyengeség hiányállapotra utal: a szervezet a tél folyamán felélte az ásványi anyag és vitaminkészletét és nyomelemekből is pótlásra szorul a szervezet. Sőt, miután a hideg hónapokban a méreganyagokat is jobban elraktározzák a sejtek, egy intenzív méregtelenítő kúra sem felesleges a nyár közeledtével. Legfőképp az agy és az idegrendszer működésében fontos B6-, B12-vitamin, a sejtek öregedését, korai elfáradását megelőző E-vitamin, a betegségek leküzdését segítő C-vitamin, valamint a réz, jód, vas, magnézium, és szelénutánpótlásról érdemes gondoskodni. De nem mindegy, hogy hogyan.

Kölcsönhatásban vannak

A szervezet úgy működik, mint egy hatalmas lombik. Keverednek benne az anyagok, és – ahogyan a kémiai kísérletek kimenete is függ az egyes molekulák kölcsönhatásától – a szervezetünkbe bevitt táplálékot, vitaminokat, nyomelemeket sem lehet önmagukban vizsgálni.

Régi dilemma – és a szakértők állásfoglalása sem egyértelmű a kérdésben –, hogy túladagolhatóak-e az egyes vitaminok, ásványi anyagok. Többek szerint a zsírban oldódó vitaminok árthatnak, míg mások úgy vélik, ez csak valószínűtlenül hatalmas mennyiségnél fordulhat elő. Az egymáshoz viszonyított arányuk viszont mindenképpen befolyásolja a hasznosulásukat, így ez lehet a szedésüknél az igazán releváns kérdés, kevésbé a túladagolás. Máshogy fogalmazva: az egyik vitamin túladagolása, lényegében egy másik vitamin hiányát eredményezi. Az egyes vitaminok és ásványi anyagok ugyanis segítik, vagy épp ellenkezőleg, akadályozzák egymást abban, hogy megfelelő módon beépüljenek a sejtekbe.

A cink, a réz és a vas például szoros kölcsönhatásban állnak. A cink csökkenti a gyulladást és növeli a fehérvérsejtek termelődését, ami a fertőzések ellen védi a szervezetet, de 30 milligrammnál több bevitel már hatással lehet a szervezet vas és réz anyagcseréjére. Sok cink akadályozza – gyengíti, vagy akár lehetetlenné teszi – ezek felszívódását, aminek hatására romlik az immunrendszer, szívelégtelenség és vérszegénység alakulhat ki. A túl sok vassal sem csupán az a gond, hogy csökkenti a szervezet ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben, könnyebben szaporodnak el a kórokozó baktériumok, hanem, hogy rontja a réz és a cink hasznosulását.

Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a szervezet csak a kétértékű vasat tudja hasznosítani, amely felszívódását a C-vitamin és a folsav segíti. Az öregedési folyamatokat gátló E-vitamin hatását pedig a vas akadályozza, így együttszedésüket nem ajánlják a szakemberek. Önmagában a „csontvédő” kalciummal sem érhető el a kívánt hatás, mert szervezetünk egyik legfontosabb ionja megfelelő dózisú magnézium, valamint bór és D3 vitamin nélkül nem jól hasznosul, sőt torzulásokat okozhat.

A génektől is függ

Ma már tudományosan bizonyított, hogy a genetikai felépítésünk sem csak a megjelenésünket és a tulajdonságainkat befolyásolja, hanem testünk működését is. Ezért fordulhat elő, hogy egyesek kolbászt ehetnek szalonnával, mégsem emelkedik a koleszterin szintjük, míg mások szigorú diétával sem tudják alacsonyan tartani vérzsír szintjüket. Vannak olyanok is, akik ropit majszolhatnak sós mogyoróval, mégsem lesz magas a vérnyomásuk, és akadnak, akiknek már a kombináció hallatán is felmegy a vérnyomásuk. A nutrigenomika egy új tudományág, amely azt vizsgálja, hogy a tápanyagok hogyan hatnak a DNS-re, a fehérjékre és az anyagcsere folyamatokra, vagyis, hogy az egyes ember miből és mennyit ehet ahhoz, hogy a genetikai felépítésének megfelelően legyen képes befolyásolni táplálkozással a betegségek kialakulását. Jose M. Ordovas, aki legelőször kezdte kutatni a nutrigenomikát, úgy véli, minél fiatalabb korban ismerjük meg az egyén genetikai felépítését, annál előbb tudjuk táplálkozását helyes irányba terelni, így a nutrigenomika akár az elsődleges megelőzés eszközévé is válhat. A fejlődőben lévő tudományág kutatási eredményekit felhasználva, az élelmiszeripar már „egyénre” szabott táplálékok gyártásával kísérletezik. Ezek a funkcionális élelmiszerek, és közös jellemzőjük hogy az egészségre jótékony hatást fejtenek ki. Az egyéni tulajdonságokat figyelembe vevő étrend kialakítására azonban várni kell, a hatásmechanizmus felderítése és ennek átültetése a gyakorlatba még csak kezdeti lépéseknél tart.

Veszélyes vitaminok?

Miközben a vízben oldódó vitaminokat nem lehet túladagolni, a felesleges mennyiség ugyanis a vizelettel távozik, a zsírban oldódókról ugyanezt nem állíthatjuk. Az előbbi csoportba tartozók – a C-vitamin, a B-vitamin csoport, a H biotin és a Folsav – utánpótlásáról naponta kell gondoskodnunk, a zsírban oldódó A-, D-, E-, és K-vitamint azonban a szervezet elraktározza. Felhalmozódásuk pedig mérgezést okozhat, igaz az egyes vitaminok toxikus hatása nagyon eltérő mértékű. Sőt a K-vitamin túladagolásának következménye jelenleg nem is ismert.

A májban raktározódó szem- és hámvédő A-vitaminból viszont nem szabad sokat enni: a „bőség” fejfájást, bőrhámlást, a csontok elváltozását, vesebántalmakat és ízületi fájdalmakat okozhat. A napi szükséglet mindössze 800-1000 mikrogramm, és mivel könnyen túladagolható, a vitamin önmagában egyre kevesebb termékben fordul elő. Béta-karotin szedését szokták javasolni helyette, amely révén a szervezet ugyanúgy képes A-vitamint előállítani. A természetes kivonatú A-vitamint érdemes megfelelő mennyiségű E-vitaminnal, C-, D- valamint a B-vitaminok teljes skálájával „párosítani”.

Bár szintén raktározza a szervezet, az E-vitamin igen nagy dózisban is csak kevéssé toxikus. Ajánlott napi mennyisége felnőttek számára 12 milligramm, de a dohányosoknak vagy stresszes életet élőknek 18 milligrammot ír a HáziPatika.com.

A napfényben lévő és ilyenkor tavasszal a szervezet által áhított D-vitamin – e nélkül sem a kálcium, sem a foszfor nem szívódik fel – túladagolása is kellemetlen tünetekkel járhat: hányás, bőrviszketés, étvágytalanság utalhat a problémára, míg tartósan elégtelen bevitelének fontos szerepe lehet a csontritkulás kialakulásában.

A multivitamin-készítményeket gyártók a tabletták összeállításánál általában figyelembe veszik, hogy egy-egy vitaminból és ásványi anyagból az egészséges és megfelelően táplált szervezetnek milyen mennyiségre van szüksége, valamint azt, hogy az egyes komponensek egymáshoz viszonyított aránya is megfelelő legyen. Ezek fogyasztása biztosan nem jár káros hatással. Az „RDA” (a nemzetközileg javasolt napi adag) adat mellett azonban érdemes figyelembe venni azokat a speciális tényezőket, amelyek befolyásolják egy ember napi vitaminszükségletét: a kora, az életmódja, a szervezet igénybe vétele és az sem mindegy, hogy nőről vagy férfiról van szó.

De nem csodaszer!

A vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó „bogyók” azonban nem csodaszerek, nem helyettesítik a változatos és egészséges táplálkozást. Mégis szükség van rájuk, mivel a mai zöldségek és gyümölcsök kevesebb jót tartalmaznak.

A permetek, talajvédőszerek rontják a vitamintartalmukat, és az ezeken evő tenyészállatok húsában is ott van a kemikália. A készételekben lévő mesterséges színezékek, aromák és tartósítószerek negatív hatását szintén a plusz táplálék kiegészítőkkel kell semlegesíteni.