A zene áthatja az életünket
A Group 'n' Swing két frontemberével, Mihályi Rékával és Magyar Bálinttal beszéltünk arról, hogyan lesz valaki ennek a stílusnak a szerelmese, hogyan őrzik meg a rohanó hétköznapokban az egészségüket és elárultak néhány titkot a most megjelent lemezükről.
Július 2-án jelent meg a harmadik lemezetek, mi hatására született meg?
Réka: Szerintem mi egy nagyon kreatív csapat vagyunk, így nem kellett egy külön hatás ahhoz, hogy egy újabb nagylemezt világra hozzunk. Tulajdonképpen a Fonogram díjas Botrány című második nagylemezünk után már születtek új dalok és folyamatosan íródtak új szerzemények, amiket aztán szép lassan elkezdtünk egybe gyűjtögetni, sőt volt olyan dalunk, amit már koncerten is játszottunk. Ilyen volt például a Retikül című dalunk, ami a második nagylemezen nem jelent meg. Idén januárjában volt egy váltás az életünkben, mikor az előző énekesünk Gájer Bálint elköszönt tőlünk, de egy rövid idő után kopogtatott egy új Bálint. Ő nyomatékosította, hogy kell egy olyan új anyag, amiben az új Bálint kap szerepet Réka mellett. Aztán megszületett az új dalunk a Most légy férfi. Ezt a dalt Bálintnak címeztük, aki még az elején kellően félszeg volt, ami teljesen normális, ha azt nézzük, hogy egy olyan csapatba kellett beilleszkednie, ami már hosszú évek óta egy egységben működik. Ami azt illeti jó kis lemezt hoztunk össze. Dalaink sokkal frissebbek, vidámabbak merészebbek és bátrabb hangszerezésűek és örülünk neki, hogy egyre több fiatal talál meg bennünket az új lemez hatására.
Hogyan kezdődött a kapcsolatotok a zenével?
R: Tulajdonképpen egész gyerekkoromban arra készültem, hogy táncos-koreográfus leszek. Nálunk anyukám a művészlélek a családban. Énekkart vezet és egy amatőr színtársulatnak is a vezetője már több mint 30 éve. Tehát a hatás tőle jött. Zenei általános iskolába jártam, 11 évig csellóztam, énekkarokban énekeltem, de olyan természetes volt a zene és olyan könnyen ment, hogy nem vettem róla tudomást. 11 évig táncoltam is, de ebben nem voltam olyan kimagasló tehetség és egy állandó küzdelem volt kiemelkedni a többi ember közül. Később felvételiztem a balett intézetbe és a jogi egyetemre egyszerre és végül mind a két helyre felvettek, de mivel a jogi egyetemet írtam az első helyre, így oda kellett mennem. Teljesen összeomlottam. Így utólag visszagondolva ez a sors keze lehetett, mert kiderült, hogy egy születési rendellenességem miatt, ha versenyszerűen folytatom a táncot, akár le is bénulhattam volna. Így szépen lassan elkopott a tánc az életemből. A háttérben azonban mindvégig ott volt a zene. Ahogy kikopott a tánc ez még erősebben jött vissza az életembe. Így lettem egyszerre jogász és énekes.
Bálint: Gyakorlatilag születésem pillanatában kezdődött. Édesapám egy irodalmi színpadot csinált Lentiben, ahonnan én származom, és ott rendszeresek voltak a megzenésített versek. Szerintem már születésem előtt is hallgattam ezeket és születésem után az összes családi összejövetelen édesapám elővette a gitárt és nagy családi énekelgetések voltak. Nekem így igazából egyértelmű volt, ha iskolás leszek, akkor zeneiskolába kezdek járni. Trombitáltam 6 évet, az énekkarban harsonáztam 2 évet, szóval volt minden, egyenes út volt. Viszont annyira könnyen jött, hogy szép lassan folyamatosan a zenébe botlottam az életem során, a zenekarba pedig akaratlagosan botlottam bele. A legviccesebb, hogy a sógorom mindig azt mondja rólam; „Ha Bálint bármit a kezébe vesz, abból zenét csinál!” tehát, ha megfogok két fadarabot, ha nem is kezdek el dobolni, de akkor is csinálok belőle valami ritmust. A zene tehát áthatja az életünket, akár tudomást akarunk venni róla, akár nem.
Nemcsak a zenében, de az öltözködésben is visszahozzátok a régi korok hangulatát. Miért ezt a műfajt választottátok?
B: Én igazából belecsöppentem az egészbe. Én ez a nagyon sportosan öltözködő stílus vagyok és akkor finoman fogalmaztam, viszont elképesztő élmény, hogy egész más a tartásom attól, hogy ilyen ruhákat hordok. Az a véleményem, ha valaki belekóstol ebbe a stílusba, akár zeneileg akár ruha, kiegészítők terén, ha ez zsigerből valakiben benne van, ez egyszer csak megragadja, ekkor már nehéz ebből szabadulni. Ennek ösztönből kell jönnie és fontos, hogy szeresse ezt a világot.
R: A 9 fiú minden alkalommal nagyon csínos korhű ruhában van. Tehát mindig van egy nadrágtartó, egy kalap, egy kibontott csokornyakkendő. Bálint, ahogy mondta versenybringás sportos alkat. Amikor bekerült a zenekarba kértük, hogy frissítse fel a ruhatárát. Volt elegáns ruhája csak lényegesen kevesebb, mint amit a zenekar igényelt volna. Egyik kedvenc történetem, amikor Bálint felhívott telefonon az egyik ruhaboltból, hogy „Nahát, itt fantasztikus felnőtt férfiruhák vannak!”, ugyanis ebben a boltban eddig csak a gyerekosztályig jutott. A srácok is folyamatosan segítettek neki, hogy minél csinosabb legyen, hiszen egy remek adottságokkal bíró férfi.
Ez a stílus csak azokat tartja meg, akik ezt tényleg meggyőződésből csinálják és hisznek benne. Nekem például ez a világ a tökéletes nőies irányt képviseli. Nem lennék itt, ha ezt nem teljes meggyőződéssel csinálnám és szeretném. Emlékszem a dédnagymamám gyöngysorára és azokra a saját magának kézzel készített báliruhákra, amik tulajdonképpen a 20-as 30-as évek korhű divata. Van egy olyan fellépő ruhám is, amit ő készített és kézzel varrta rá a gyöngyöket. Imádom felvenni azt a ruhát.
A szabadidőtökben milyen típusú zenét hallgattok?
B: Én minden zenét szeretek. Szélsőségek felé nem feltétlenül megyek el, de ugyan úgy a klasszikust, mint a poppot, a rockot vagy a jazzt. Ami éppen jön vagy ami éppen megtetszik, abba belefeledkezem hosszú hetekre és akkor azt hallgatom.
R: Főként klasszikus zenét hallgatok, azt is főként reggelente az autóban. Munka közben nem igazán tudok a zenére figyelni, illetve a szabadidőmben jobban szeretek picit elcsendesedni és könyvet olvasni!
Mit olvasol?
R: Ez is érdekes, mert nagykoromban beleszerelmesedtem a történelmi ihletésű könyvekbe. Most éppen Madam Tussaud – A francia forradalom regényét olvasom. Egészen elképesztő, ahogy felnőttként összeáll a fejemben minden apró részlet, amit gyerekként tanultam vagy kellett volna megtanulnom az iskolában.
A zene vagy a szöveg fontosabb egy dalban?
R: Szeretem, ha hangsúlyos a szöveg. Komplexebb, ha több érzékszervre tudunk hatni, nemcsak a közönség lelkére, hanem az agyára és a fülére is. Egy jól célzott szöveggel az előadó is jobban tud azonosulni, sokkal könnyebb azt átadnia. Jobban szeretem azokat a dalokat előadni, aminek mély, akár burkolt kétértelmű jelentése is van és a közönség a sorok mögé tud nézni, megérti a lényegét és nem csak a felszínt hallja belőle.
B: Én nem tudok különbséget tenni, mert persze lehet valamilyen dalnak nagyon jó szövege, ha borzasztó a zene. Ilyet is hallottam már, meg hallottam olyat is, hogy elképesztő a muzsika és nagyon egyszerű a szöveg, ami nem fog meg. Szerintem mind a kettő fontos összetevő. Ha magunkra nézek egyik a másiknak a kiegészítője. A szöveg eleve egy kötöttebb dolog, de valahogy a kettőnek az összefonódása adja meg az egészet.
Szerepeltek másik zenekarban?
R: Nem. Amikor az ember belekerül egy jó közegbe, egy jó csapatba, akkor szerintem annyira hálás és annyira örül annak a lehetőségnek, hogy nem tudom elképzelni, hogy azt ne értékelje elkötelezetten. Náluk szerencsére ilyen a helyzet, mert itt nem 10 ember áll egymás mellett a színpadon, hanem 10 barát és ez óriási nagy különbség. Azt szokták mondani, hogy az a jó, ha koncert után gázsi osztásánál jut csak eszedbe, hogy ez valójában munka volt.
Látom
, jó formában vagytok odafigyeltek az egészséges táplálkozásra?
R: Hipochonder vagyok, úgyhogy mindenre odafigyelek. Nagyon félős vagyok, ami az egészséget illeti néha túlzásba is viszem. De ez időszakos. Van, hogy rosszabb passzban vagyok és ilyenkor extra módon figyelek a részletekre. Illetve időszakosan tisztító kúrákat is szoktam tartani, ekkor mindent előre megtervezve, tudatosan csinálok. Citromos vízzel indítom a napot. Nem szedek táplálék-kiegészítőket, hanem nyers zöldségekből igyekszem pótolni a vitamnokat. Nem iszom tejet, nem eszem cukrot és húst. Egyébként, ha nincs dráma, akkor is oda szoktam figyelni. Anyukám jó kis konyhát vezet otthon, ami rengeteg egészséges dologból áll. Úgyhogy ezt már gyerekkoromban is magamba szívtam. Szerintem az a lényeg hogy élvezd, amit elfogyasztasz. Ne kínozzuk magunkat! Nem hiszem, hogy a szervezet boldogan fogadja be azt, amit élből elutasítana, ellenben azzal, ami lehet, hogy picit egészségtelenebb, de mégis olyan örömmel esszük, hogy boldogsághormonok szabadulnak fel.
B: Én mindig kipróbálom ezeket az újhullámos dolgokat. Ha kedveli a szervezetem, akkor tartom magam hozzá, ha nem, akkor valószínűleg nekem nem jó. Például sokkal kevesebb tejet iszom, kezdek átszokni a rizstejre, azonban néha belefér egy pohár tej. Szerintem kell a kis mennyiségű „rossz”, ha megkívánod, meg kell adni a szervezetnek.
Sportoltok valamit?
R: A munkahelyemre bringával járok, illetve futni szoktam. Bálint meg teljes mértékben versenybringás, jógázik, fut és úszik. Ez motiváló a csapaton belül is, amikor azt látod, hogy az egyik nagyon aktív és jól érzi magát és szép lassan begyűjti maga mellé az embereket. Például a dobosunk, Tibor házához tartozik egy kis fitneszterem, amit kialakított magának, ahová egyedül járt le és mindig elmondta a zenekari próbákon, hogy mennyire jól esett neki az edzés. Ezt addig mondogatta, míg a harsonásunk is lejárt vele, aztán az első trombitásunk is csatlakozott és tulajdonképpen most az van, hogy a srácok együtt járnak átmozgató edzésekre.
Sok fellépésetek volt nyáron vagy el tudtatok menni nyaralni?
R: Már az év eleje is sűrű volt, de tavasszal beindult a gépezet és rengeteg koncertünk volt, hetente 3 vagy akár 4 is, ami aztán belenyúlt a nyárba is. A lemezbemutató után júliusban tartottunk egy kis kényszerpihenőt, amikor mindenki szusszanhatott egy kicsit. Ez pontosan az egészségünk megőrzéséhez kellett, hogy ne roppanjunk össze se mentálisan, se fizikailag.
B: Nekem még aktívabb volt ez a félév, új zenekar, koncertek, lemezbemutató koncert is, ami elképesztő energiákat követelt mindenkitől. Én nem is bántam, hogy van pár hét, amikor nem kell énekelni. Tényleg kell feltöltődni ahhoz, hogy aztán legyen honnan energiánk a színpadon.
Mik a közelgő terveitek? Meddig tud fejlődni a zenekar?
R: Bálint egy új potenciált hozott a csapatba, mert profi színészként már olyan dolgokat is csinálunk, amit eddig nem feltétlenül. Bizonyos dalainkat nemcsak előadjuk, hanem kellékekkel kiegészítjük, eljátsszuk. Bálint gyorsan megtanulja a koreográfiát, segít abban, hogy én is a saját karakteremet sokkal jobban megvalósítsam, kitaláljam magamnak. Mindenképp van ebben még fejlődési lehetőség, ezek miatt mindig új dolgokat találunk ki. Továbbá egy csapat életében nagyon fontos hogy hátulról kapjon egy megfelelő háttértámogatást, és ezért nagyon hálásak vagyunk Dorkának és a technikai segítőinknek.
Hol találkozhat veletek a közönség?
R: Október 1-jén lesz egy nagy esélyegyenlőségi koncertünk, amit már harmadik éve rendezünk meg. Ilyenkor sérült fiatalokkal zenélünk együtt. Azt szeretnénk kommunikálni, hogy nincs szakadék sérült és nem sérült között. Amennyiben mégis van, a zene legyen a híd, ami összeköti a kettőt. Decemberben pedig megint egy nagy karácsonyi koncerttel készülünk a közönségünknek. Sok koncertünk lesz még szabadtéri fesztiválokon, borfesztiválok és elkezdődik szeptemberben a klubszezon. Sőt, nemsokára egy esküvőn is fellépünk. Ugyanis volt egy pár akik a mi koncertünk alatt ismerkedtek meg és annyira nagy lett a szerelem, hogy összeházasodnak és mi leszünk a meglepetés zenekar.
