Kincskeresés városi kalandoroknak

Oravecz Anna   •   2015. szeptember 18. péntek 09:00

Kincsek nyomát kutatni regényes dolgot sejtet. Pláne, ha az ember ismeretlenül lehet egy hatalmas játék részese, amelybe a világ minden pontjáról kapcsolódnak túrázók. Kalandorok, akik kincses ládákat keresnek, találnak, kifosztanak, megtöltenek és elrejtenek. Mindeközben bejárják a szűkebb és tágabb környezetüket, megismerik a világot. Vagyis geocachingelnek.

A geocaching őrület 2000. május 3-án kezdte meg világhódító útját, amikor egy Dave Ulmer nevű fickó elhelyezte az első ládát az Egyesült Államokban. A játék lényege, hogy GPS koordinátákkal megadott helyszíneken geoládákat, vagyis az eredeti játék szerint jól lezárt, vízhatlan ételtároló dobozokat helyeznek el. Ezekben a ládákban a megtalálóik örömére apró kincsek rejtőznek, valamint egy kód a későbbi hitelesítéshez, illetve egy füzet, amelybe bele lehet írni, hogy ott jártunk. A szerencsés túrázó, ezután kivehet egy kincset a dobozból, pontosabban becserélheti azt egy általa vitt másikra. Hazatérvén pedig bejelentkezhet a hazai vagy a nemzetközi geocaching közösségben, és jelezheti a megszerzett kód bediktálásával, hogy sikeresen megtalálta az objektumot.

Ez ám a móka!

Akikben túlteng a versenyszellem, máris érzik, hogy a kincskereső túrázással végtelen lehetőségek tárulnak eléjük: azaz ki tudja a legtöbb geoláda kódját begyűjteni! A dobozkeresés közben tett kirándulások mókásak, változatosak, a kincs pedig célt ad a túrának, miközben többnyire korábban ismeretlen látványosságot vagy természeti kincset ismerhet meg a játékra vállalkozó.

Keresésre fel!

Mivel a játék alapvetően földrajzi koordináták megadásával indul, nem árt, ha az embernek van egy GPS-készüléke. Jó esetben olyan, amely kifejezetten túrázáshoz való, nem szimpla autózáshoz. Persze, ha nincs, akkor sem lehetetlen a ládákat megtalálni, csak kicsit bonyolultabb a feladat. A nyilvántartásban ugyanis minden láda leírása mellett szerepel néhány kép a helyszínről, és van egy pár soros ismertető is a pontos helyről. Ennek segítségével, és egy előzetes internetes térképes kereséssel is megtalálhatók a ládikák.

A rendszer fok, és három tizedes pontosságú szögperc formátumban adja meg a helyszíneket, s ha ott vagyunk, érdemes az elrejtő fejével gondolkodni: hol találhatott a helyszínen tökéletes rejteket? A dobozok általában nem láthatók a turistaútvonalakról, bokrok, fák gyökerei közt, mélyedésekben, sziklák között, épületek tövében, és hasonló helyeken bújnak meg, eltakarva az arra érdektelen tekintetek elől.

A félreértések elkerülése végett azért különféle meghatározásokkal pontosítják a ládákhoz vezető út nehézségét, vagy akár a láda helyét is. Például jelzik, hogy különleges látványosság-e a helyszín, ahogy azt is, ha vízpart, tó, folyó, forrás van a környéken. A leírásból kiderül, ha település belterületén van a láda, vagy az, hogy van-e a közelben lakott terület. Ahogy arra is illik felhívni a figyelmet, hogy ajánlott-e nekivágni a keresésnek nyáron, a legnagyobb kánikulában, vagy megközelíthető-e autóval, tömegközlekedéssel a doboz közvetlen környéke. Ez utóbbi akkor lehet fontos infó, ha valaki gyerekkel, nagyszülőkkel vág neki a kalandnak, de a segítő bejegyzésekből arra is lehet következtetni, hogy mennyire veszi igénybe a cipőt, ruhát a túra, kell-e sziklát mászni a láda megszerzéséhez, vagy az, hogy kerékpárral le lehet-e jutni a ládáig. De talán a legfontosabb adat, amelyre a leírás utal, hogy GPS nélkül is érdemes-e belevágni a keresésbe.

Megvan! Kifoszthatom?

Miután az ember megtalálta a ládát, óvatosan felnyitotta és megörült annak, amit benne talált, magáévá kell tennie a füzetben található jelszót. (Ez abban az esetben fontos, ha a sikeres akciót be akarja jelenteni. Ehhez regisztrálni kell a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesület hivatalos honlapján.) A hazai és a nemzetközi rendszer közti lényeges eltérés a jelszóban rejlik: itthon csak akkor tud egy kesser (vagyis kereső) a rendszerben sikeres találás beregisztrálni, ha megadja a ládában fellelhető jelszót is. Amennyiben valaki a külföldi útjai során is űzné a játékot, érdemes regisztrálnia a nemzetközi honlapon is. Ilyen esetekben a hazai találásokat is külön be kell regisztrálni mindkét oldalon.

Gyerekkel is jó!

Miért jó dolog gyerekkel geoládát keresni? Mert célt ad egy egyszerű kirándulásnak, ami a kisebbeknek talán unalmas lenne. Ennél fogva kiváló hétvégi családi programot lehet a kincskeresés köré szervezni: megtalálni a ládát, megnézni a várat, a strandot, megmászni a hegyet, majd hazatérve dicső helyre tenni a talált kincset, amit aztán a következő héten akár tovább is lehet cserélni egy másik ládában rejlő apróságra.

Az első találás az űrben

Az emberiség egyik legkülönlegesebb geopontja kétség kívül a világunkon túl van, egész pontosan az űrben. Richard Garriott űrturista az első második generációs asztronauta a világon, akinek az édesapja Owen Garriott két sikeres űrutazást tett karrierje során. Richard, a dollármilliomos videójáték tervező és feltaláló 2008-ban egy Szojuz űrhajó fedélzetén vitte fel az első geocache-t a Nemzetközi Űrállomásra. Öt évvel később, 2013 novemberében pedig Rick Mastracchio űrhajós jegyezhette fel az első találást a GC1BE91 nevű geopont naplójába.

A travel bug

A geoládákban néha megbújik egy hatjegyű azonosítóval ellátott apró tárgy, az úgynevezett Utazó Bogár, vagyis Travel Bug. Ezek a legtöbbször dögcédulára hasonlító, de más alakot is felvehető apróságok valamilyen céllal utazgatnak szerte a világban. A bogarak célja a nemzetközi oldalon lekérdezhető, a bogarak pedig a kesserek segítségével utaznak dobozról dobozra egészen addig, amíg el nem érik végső céljukat. Például Amerikából Budapestre, vagy a Holdról Connecticutba.