Szibériai transz
Lélegzetelállító tájak, különös emberek és életformák, vadon, nomád körülmények és a természet a maga letaglózó valójában. A világ leghosszabb vasútvonalán végigutazni a transzszibériai expresszel életre szóló kaland, de csak bevállalósoknak!
A transzszibériai vasúton utazókat már induláskor, a moszkvai Jaroszlavszkij pályaudvar ámulatba ejti. A Fjodor Sehtel tervezte szecessziós épület meseszerű tömbje remek ráhangolódást nyújt az ugyancsak mesés és álomszerű utazáshoz, amely során életre szólóan retinánkba égő tájakon robogunk végig a Csendes-óceán partjáig. A 9288 kilométeres és kétszáz méteres út során Moszkvát elhagyva átkelünk a Volgán, majd déli irányban az Urál felé kanyarodunk, ahol elhagyjuk Európa határát. Az Ural legnagyobb iparvárosából, Szverdlovszkból Omszkba, majd Novoszibirszkbe megyünk, aztán át az Ob folyón, hogy Irkutszk felé haladva átkeljünk a Bajkál-tó partján fekvő magas hegyeken, át a Góbi-sivatag szegletén, majd nagyjából egy hét elteltével megérkezünk Oroszország keleti kapujához, a Csendes-óceán partján fekvő Vlagyivosztokba.
Sínek a befagyott tavon
A világ leghosszabb vasútvonalát egy időben kezdték építeni a két végéről: 1891. május 31-én. II. Miklós cár még trónörökösként vett részt a munkálatok ünnepélyes megkezdésén. A vasút nyugati végállomása akkor nem Moszkva, hanem Szentpétervár volt. Hivatalosan 1903. július 13-án adták át a forgalomnak a roppant munka árán elkészült, ám az orosz birodalom szempontjából igen fontos vasútvonalat. Kezdetben kompok vitték át a szerelvényeket a Bajkál-tavon, de 1904 telén, az orosz-japán háború szorításában a tó befagyott felszínére építették a síneket. Csak 1905-ben készült el a tavat elkerülő szakasz, és ettől kezdve akadálytalanul zajlott a forgalom keresztül a birodalmon. A mintegy tizenkét évig tartó építkezés akkor 1 455 413 000 arany rubelba került.
A transzszibériai vasútvonal kelet-nyugati irányban nagyjából 7000, míg északról délre mintegy 3500 kilométeren húzódik. Nyolc időzónán halad keresztül, és a Moszkvából induló Oroszország expresszel menetrend szerint 147 órát és 59 percet vesz igénybe a teljes út. Visszafelé ez érdekes módon „csak” 173 óra és 11 perc. Ez az út a vasút megépítése előtt lovaskocsival három hónapig tartott.
A transzszibériának ma már több ága van, 5655 kilométerénél kezdődik például a transzmongol vasútvonal, de Pekingbe is közvetlenül lehet eljutni rajta. Európa és Ázsia határát az 1777. kilométernél egy fehér obeliszk jelzi.
Nem csak turistáknak
Bár a transzszibériai vasút igazi, feledhetetlen kalandot nyújt a csodás tájakat és életre szóló élményeket kereső hátizsákos utazóknak, Oroszországban fontos összekötő útvonal, amit napi szinten használnak a hatalmas kiterjedésű országban, mind kereskedelmi, ipari, mind egyéni utakra. A nagy medvén belül olyan stratégiailag is fontos városokat köt össze, mint Moszkva, Nyizsnyij Novgorod, Kirov, Perm, Jekatyerinburg, Omszk, Novoszibirszk, Krasznojarksz és Irkutszk. A vízi közlekedésben, szállításban ugyancsak jelentős folyamokat is keresztezi az útja, így áthalad többek között a Volgán, az Obon és a Jenyiszejen is. Bár az érintett folyók közül a legszélesebb az Amur a maga átlagosan két kilométeres szélességével, a vasútvonal történetének legnagyobb káreseményét mégis a kilenc méteres vízszint-ingadozásairól elhíresült Hor folyó okozta, amikor is 1897-ben a pálya nyugati részének nagy részét egyszerűen elmosta.
A technikai paramétereket tekintve a transzszibériai vasút széles nyomtávú (1520 mm), kétvágányú, teljes hosszán villamosított vonal, ám ezek a száraz tények valószínűleg csak a legmegszállottabb műszaki embereket érdeklik. Az utazónak sokkal fontosabb, hogy a mindennapi rohanások és diszkont repülőgépes nyaralások világából kimozdulva végigrobog a tajgán a világ leghosszabb és minden bizonnyal legérdekesebb vonatutazásán, és mindeközben olyan tér- és időgörbületi élményben lehet része, amelyhez foghatót keveset talál, bármerre is veti a sors a világban.
Vasútcsodák a nagyvilágból
|
