Formában tart vagy formál a technológia?
A technológiai fejlődés meghatározó a mindennapjainkra nézve: látványos jeleit tapasztaljuk egy-egy eszköz esetén a kezdeti – akár ügyetlen – ismerkedéstől a hozzászokáson át a teljesen természetessé válásig. Arra viszont nincs időnk, hogy mindezt kívülállóként, higgadtan szemléljük, mert ha vonakodunk az új dolgok befogadásától, azonnal versenyhátrányba kerülünk.
Mobillal a tengerbe
Ha figyelünk, sikerül kitérnünk a járdán az okostelefonjába mélyedő gyalogos elől – ellenkező esetben legtöbbjük átgázolna rajtunk. Hogy ez vicces? Nem, egyáltalán nem. Például Melbourne-ben egy kínai turista annyira belemerült telefonjának babrálásába, hogy nem vette észre, amikor a móló végére ért, s belegyalogolt a tengerbe…
De egy amerikai tanulmány is az okostelefonokra visszavezethető gyalogosközlekedési balesetek – értsd: amikor valaki „lefejeli” a villanyoszlopot – számának megháromszorozódására hívta fel a figyelmet. Érdekes a levont végkövetkeztetés is: a megoldást az jelentheti, ha a szülők ugyanúgy megtanítják a gyerekeknek a helyes utcai telefonhasználatot, mint azt, hogy az úttesten való átkelés előtt körül kell nézni. Vagyis egy újabb emberöltő, mire a kultúra biztonsággal utolérheti a technológiát – na, nem az akkorit, hanem a mait!
Csúcsfejek leszünk?
Ezek után nem csoda, hogy megszólaltak az ügyeletes riogatók is: egyenesen az emberi test – és lélek – integritását féltve az új technológiáktól. Vajon valóban tartanunk kell-e attól, hogy a technológiai fejlődés egészen más embert csinál belőlünk, mint amilyenek akár 10, 20 vagy 30 éve voltunk? Általánosságban képesek vagyunk-e – és miként – idomulni megváltozó eszköztárunk követelményeihez?
„A válasz talán nem abban keresendő, hogy képesek vagyunk-e rá, mert ez azt sugallná, hogy van más választási lehetőségünk is. Az egész sokkal egyszerűbb: képesnek kell lennünk rá, máskülönben lemaradunk, versenyhátrányba kerülünk. Az egész emberi történelem ezt példázza, csak míg a régebbi korokban évszázadokig, évtizedekig tartott az átállás, addig ma sokkal gyorsabb – és ennél fogva átláthatóbb, áttekinthetőbb – folyamatokról van szó. Először maguk a feltalálók, aztán a minden újításra nyitottak fogadják be az új technológiákat, majd az elfogadási arány átbillen egy kritikus ponton, és az adott megoldás gyorsan elterjed” – világítja meg a témát egy tágabb perspektívából Kömlődi Ferenc jövőkutató.
Szerinte az internethasználat – különösen a közösségi hálózatok térhódítása – bizonyítható és mérhető (inkább pszichológiai és kevésbé fiziológiai) változásokat hozott. Valószínűleg a változások bekövetkezése is exponenciális növekedésnek felel meg.
„Válasz egy »kézenfekvő« kérdésre: az érintőképernyős, virtuális billentyűzet mindenképpen barátibb, mint a bepötyögtetős betűkiosztás – szögezi Kömlődi Ferenc. – Ugyanakkor a virtuális billentyűzet (is) elsősorban rövid, közvetlen szövegek írására alkalmas. Óriási a fejlődés a 10 évvel ezelőtti – például a tollal vezérelt – virtuális billentyűzetekhez képest, és valamelyest nyilvánvalóan alakítják a kéz anatómiáját is ezek az eszközök, hiszen más funkciók érvényesülnek, illetve válnak hangsúlyosabbá.”
Az anatómia marad
„Szemben a hagyományos eszközökkel, amelyek valamiféle fizikai közreműködést is igényeltek, az okostelefonok használata az agyi tevékenységek serkentésében játszik fontos szerepet – mondja dr. Meskó Bertalan, a Semmelweis Egyetem orvosi jövőkutatója. – Anatómiai változás a biológiai evolúcióból adódóan azonban biztosan nem lesz, biológiai evolúciónk ezres vagy tízezres léptékben tud aprókat lépni, de nagy változás igazából csak millió évek távlatában mérhető. Arra tehát nem látok tudományos indokot, hogy a néhány tíz év alatt bekövetkező technológiai változásnak, és a hozzá kapcsolódó emberi használatnak, bármiféle evolúciós hatása lehetne.”
Ez már csak azért is igaz, mert okostelefont használni kifejezetten gyengébb motivációs erőt jelent az evolúcióra nézve, mint eszközöket készíteni vagy labdákkal, golyókkal játszani. „Míg egy 6 éves gyerek számára egy tablet használata teljesen természetes dolog – hoz egy példát Meskó Bertalan –, elsőre biztosan nem tud mit kezdeni a számítógépes egérrel, hiszen még sohasem találkozott ilyennel. De a most születő, illetve felnövekvő generáció valószínűleg sokkal gyorsabban tud majd sokkal nagyobb mennyiségű információt feldolgozni, mint a megelőző korosztályok. Viszont ettől az agytérfogatuk nem fog változni, ugyanazzal a kapacitással kell jóval bonyolultabb dolgokat feldolgozniuk. Mérhető különbség tehát nem lehet egy 100 évvel élt és egy mai ember agyműködésében – viszont a meglévő kapacitást biztos, hogy jobban kell kihasználni ma, mint 100 éve.”
Robotika 2030
Kömlődi Ferenc szerint az emberi test integritását a technológia eluralkodásától óvók körében megfogalmazódó tévhitek általában a test és elme szigorú kettéválasztásán alapulnak, úgyhogy célszerű lenne ezeket – ismét, és szándékosan nem használva a lélek szót – tényleg egyetlen rendszerként kezelni.
„A technológia nem ellenünk, hanem értünk van – szögezi le a kutató–, jobbá teszi az életünket, csak meg kell tanulnunk kezelni. Ettől viszont sokan ódzkodnak. Egyébként valamilyen értékű módosulásra volt már példa az idők folyamán: nyilvánvalóan az írás, majd a nyomtatás elterjedése is komoly hatást fejtett ki az emberi anatómiára.”
„Vagy amikor az előemberek elkezdtek eszközöket használni – teszi hozzá Meskó Bertalan –, az neurális szinten meggyorsította a fejlődésüket.”
Egyes kutatók szerint hozzávetőleg 2030 körül a technológia már sokkal gyorsabban fejlődik majd, semhogy a biológiai evolúció lépést tarthatna vele. Hogy ez mégis megvalósulhasson, mi, emberek fogunk olyan robotokat gyártani, amelyek rendelkeznek mesterséges intelligenciával, és maguk is újabb, még fejlettebb robotok megalkotására lesznek képesek.
„Közöttünk pedig egyre több lesz az úgynevezett rekreációs kiborg, akik azért ültetnek be technológiát a szervezetünkbe, mert megtehetik. A technológiával folytatott versenyben vélhetően ez lesz az ember válasza” – állítja Meskó doktor.
