A gyógyszerköltések fele kidobott pénz
Dr. Hankó Zoltán szerint azon lehet vitatkozni, hogy a gyógyszerköltéseket milyen arányban osszuk meg az állam és a magánszemély között, de amíg a krónikus betegek együttműködési készsége 50% körüli, az összeg fele kidobott pénz.
Dr. Hankó Zoltánt, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökét kérdezte a Patika Egészségpénztár az EESZT-ről, a biztonságos étrend-kiegészítő programról és a gyógyszerészek szerepéről az egészséges életmódra nevelésben.
2017 novemberétől él az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT), amely lehetővé teszi, hogy a betegek egészségügyi adatai elérhetőek legyenek az online térben és ehhez a rendszerhez kapcsolódik ma már a gyógyszerek felírása és kiadása is. Az EESZT bevezetését megelőző előkészítő munkákban a Magyar Gyógyszerészi Kamara is részt vett. Mit vár a kamara az EESZT bevezetésétől?
Egy jól működő e-recept rendszer képes kizárni a hamis vények kockázatát, ami a gyógyszertárak munkája és a társadalombiztosítás szempontjából is hatalmas előny. Ha a rendszer teljesen kiépül, a rosszul – alakilag vagy hibásan – felírt receptek korrigálása is könnyebbé válik a patikákban, ami növeli a gyógyszertári szolgáltatások biztonságát. A rendszer potenciálisan biztosítja az orvosok és a gyógyszerészek párhuzamos gyógyszerezési kontrolljának lehetőségét, ami a gyógyítás hatékonysága és a gyógyszerekhez kapcsolódó kockázatok csökkentése szempontjából jelent előrelépést. Finanszírozás szempontjából is várunk előnyöket: a jelen idejű online kapcsolattal működő rendszer lehetővé teheti, hogy a gyógyszertárak gyorsabban és egyszerűbben jussanak a tb-támogatáshoz, ami a vállalkozások likviditását javítja. Persze minden új rendszer bevezetésekor vannak kockázatok is.
Ebben az esetben mitől lehet tartani?
Ki kell zárni, hogy a célokat igazítsák a rendelkezésünkre álló eszközökhöz, hanem a kijelölt célok megvalósulását szolgálja a technológia. Az informatika eszközei például lehetővé tennék, hogy korlátozzák a betegek szabad gyógyszertár választását. Ezt a kockázatot már az előkészítő munkák során kizártuk.
Mit érzékel ma a beteg az EESZT bevezetéséből?
A gyógyszerkiváltásban tulajdonképpen nincs jelentős változás, hiszen a felírási igazolás éppen úgy működik, mint korábban a recept. Persze a páciens az igazolás nélkül is kiválthatja a gyógyszerét, de személy szerint még azt javasolom, hogy inkább vigye magával, mert ez a gyógyszerészek munkáját megkönnyíti és a betegnek is átláthatóbbá teszi, hogy milyen készítményeket vált ki. Hosszabb távon azonban számos pozitív hozadéka lesz a rendszernek. A beteg gyógyszerésze és az orvosa is látni fogja például, hogy a felírt gyógyszert kiváltotta-e az érintett, és ha igen, mikor. Azt is megmutatja a rendszer, hogy írt-e fel más is hasonló hatóanyag-tartalmú készítményt a betegnek. Vagyis a gyógyítás, a biztonságos gyógyszerezés, a gyógyulás hatékonysága nőhet.
Az orvos és a gyógyszerész ugyanazokat az információkat látja a betegről?
Nem. Az orvos látja a diagnózist és a leleteket, a gyógyszerésznek pedig csak a gyógyszerezésbe van betekintési joga és ez így van jól.
Milyen visszajelzések érkeztek a gyógyszertáraktól a rendszerrel kapcsolatosan az elmúlt pár hónapban?
Tavaly november elején a gyógyszertárak egy része önhibáján kívül nem volt még alkalmas az EESZT-vel való kapcsolatteremtésre és az e-receptek fogadására, de ezek az informatikai problémák december közepére megoldódtak. Ma azt látjuk, hogy az orvosok egy része – elsősorban a rendelőintézetekben és a kórházakban – még nem használja a teret, míg a háziorvosok többsége már átállt. Most jönnek elő azonban a vényíró programok hibái is, ami szinte minden orvosi rendszert felügyelő informatikai cégnél egyedi fejlesztési beavatkozást igényel. A gyógyszertár a problémákat jelezheti közvetlenül a szolgáltatási tér üzemeltetői felé, vagy a kamarának. Erre kialakítottunk egy mechanizmust. Jelenleg folyik az orvosok, a gyógyszertárak és az elektronikus szolgáltatási tér programjainak az összehangolása, ez egy hosszú munka, de jól haladunk.
Hozzájárulhat-e az elektronikus tér ahhoz, hogy a gyógyszertárakban erősödjön az ügyfélközpontúság, a prevenciós szemlélet?
Azokban az országokban, ahol már régebben működik hasonló rendszer, lerövidült a gyógyszertárakban a kiszolgálási idő, így a gyógyszerészeknek több idejük maradt a betegekre. Ilyen hazai adatunk még nincs, ezért nem tudom, hogy ez egy később megvalósuló elvárás, vagy már ma is teljesül. Ha így lesz, több idő marad a betegekre. A bizonyos prevenciós szolgáltatások – például a vérnyomásmérés, vércukorszint ellenőrzés – azonban már 2009 óta beletartoznak a gyógyszerészi gondozás fogalmába a vonatkozó jogszabály alapján. A jogalkotó definiálta az emelt és az alapszintű gyógyszerészi gondozást is. Három irányba érdemes erről gondolkodni. A primer prevencióba való bekapcsolódás azt jelenti, hogy a gyógyszerész hozzájárul az egészséges személy egészségben tartásához az egészséges életmód és a prevenciós szemlélet terjesztésével. A szekunder prevenció a betegségek korai felismerésében való közreműködést jelenti. Nyilván egyetlen gyógyszertárban sem fognak diagnózist felállítani, de a beteg panaszaiból kiindulva, a megvásárolt OTC gyógyszereket látva egy jól képzett, tapasztalt gyógyszerész javaslatot tehet orvosi szolgáltatások igénybe vételére, bizonyos szűrővizsgálatokra. A harmadik szint a már diagnosztizált krónikus betegek ellátásának hatékonyabbá tétele megfelelő tájékoztatással, a gyógyszerekhez kapcsolódó információk biztosításával, néhány gyógyszertárban is végezhető kontrollvizsgálat – vércukor-, vérnyomás-mérés – elvégzésével.
Kimutatások szerint a hazai gyógyszerköltésekben a nemzetközi átlagnál magasabb a magánköltések részaránya. Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a finanszírozást?
Azon lehet vitatkozni, hogy a térítési díjakat milyen arányban osszuk meg az állam és a magánszemély között. De amikor ezekről a kérdésekről gondolkodunk én a gyógyszeralkalmazás hatékonyságát is figyelembe venném, hogy reálisabban lehessen megítélni a terhek nagyságát. Statisztikák szerint a gyógyszerfogyasztás alapján az európai országok középmezőnyébe tartozunk. Kérdés, hogy adekvát módon használjuk-e a gyógyszereinket: betartjuk-e az orvos vagy gyógyszerész utasításait, egészségesen élünk-e. Van számon kérhető felelőssége az államnak, az orvosnak és a gyógyszerésznek, de és viszonylag keveset beszélünk a beteg saját felelősségéről. Azt mondják, a krónikus betegek együttműködési készsége ötven százalék körüli. Ez azt jelenti, hogy a másik ötven százalékhoz kapcsolódó kiadás – függetlenül attól, hogy azt ki fizeti – kidobott pénz. Ha sikerülne növelni az egészségtudatosságot és a beteg együttműködését, a gyógyszerre fordított pénz hatékonysága ugrásszerűen nőne. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs szükség pluszforrásra a rendszerben.
A teljes cikket ITT olvashatja.
