Bruce Willis: "Nem értem a nők észjárását"
Ő képviseli a hollywoodi akciófilmekben az amerikai surmóság sármját. Szarkasztikus beszólásokkal és lankadatlan elszántsággal a film végére elbánik a gazfickókkal. A filmítészek hajlamosak nem fajsúlyos színészként emlegetni, pedig nagy kaliberű rendezők fontos műveiben szerepelt.
-Laza embernek tűnik. Úgy tűnik, nagyon jól érzi magát a bőrében.
-Talán, talán. Nem nagyon gondolok az öregedésre, mert ha ezt tenném, akkor megőrülnék. Mindig élveztem az életet! A legtöbbet hozom ki belőle. Az elmúlt 40-45 év elég remekül ment!
-Nem zavarja hát a népszerűség...
-De nem ám. Az a munkám, hogy szórakoztassak. Hogy érdekes legyek. Hogy elszórakoztassam a közönséget, megkérni őket, hogy jöjjenek el otthonról, töltsenek velem az életükből 90 percet, tegyék félre a problémáikat - ez azért nagyon jó meló.
-Sokan amikor a karrierjük csúcsára érnek, elfelejtik, hogy kik voltak az elején, amikor még a kutyát sem érdekelték. Ön emlékezteti magát arra, hogy ki volt egykor és mit akar megőrizni abból az emberből?
-Igen. És még egy dolog: ahogy mennek a napok és öregszem, emlékeztetem magam arra, hogy egyetlen napot sem szabad magától értetődőnek venni, mintha az természetes lenne. Minden új nap ajándék. Szeretném megérni a nyolcvanat, sőt a százat is. De mindig megpróbálok az adott pillanatban, a jelenben élni.
-Kinek a véleményére ad leginkább? A rajongókéra, a barátaiéra...?
-Azt hiszem valószínűleg a kollégáiméra. Mert ők tudják, hogy milyen teljes erőbedobással elkezdeni egy filmet és aztán felsülni vele.
-Mely mozijait tartja félresikerültnek?
-Mindegyik siker volt, mielőtt bekapcsolták a kamerát... Megesik, hogy éppen azok teszik tönkre a filmet, akiknek az lenne a dolga, hogy sikerüljön.
-A 16 utca című filmben nem az öntől megszokott karaktertípusban láttuk.
-Pont ez volt a lényeg. Így írták meg. Én pedig szeretek kockázatokat vállalni. Nem félek én semmitől. Igyekeztem mindig másfajta filmet választani, szeretem a sokszínűséget. Az a célom, hogy amikor véget ér a karrierem, azt lássam, amikor visszanézek, hogy a legkülönfélébb alkotásokban szerepeltem és ezek nagy része érdekes. Legalább öt olyan filmem legyen, ami kiállja az idő próbáját. Azt hiszem, szerencsém van e tekintetben. Meglesz az öt.
-Amikor egyszer rajzfilmfigurának adta a hangját, állítólag nem voltak megelégedve vele a rendezők...
-Úgy érezték, hogy úgy hangzom, mintha megint a Die Hardban beszélnék.
-Állítólag megpróbálták felgyorsítani a felvett hangot, hogy magasabbnak hangozzon.
-Ne higgyen nekik. Két hónapig telt, mire megtaláltam a megfelelő hangot. Azért is nehéz rajzfilmhez hangot adni, mert nincsenek eszközeim. Nincsen mellettem a többi színész, nem tudok reagálni rájuk. Pedig a komikusnak fontos az időzítés. Itt lövése sincs erről. Legfeljebb csak improvizálni tudok, elképzelni, hogy mit csinálna a karakterem. És még mosolyognom sem lehet.
-A híres fanyar akcióhősmosoly...
-Zéró mosoly. Csupán hangszínésznek lenni, ez volt a legnehezebb színészi munkám.
-Milyen tervei vannak?
-Szívesen játszanék színházban. És több szünidőt engednék meg magamnak két film között. Ha megtehetném, hogy ne dolgozzak, legszívesebben semmi mást nem csinálnék, csak velük lennék. Imádok együtt lenni velük.
-Amikor a lányaival lóg, mit csinálnak?
-Ó, mindenfélét. Leginkább röhögünk. Megpróbálom megnevettetni őket. Sokat járunk moziba is. Amikor megnéztük a Mission Impossible valamelyik részét, utána Tom Cruise futását gyakorolgattuk. Imádok családban élni. Imádok gyereket nevelni, megtanítani nekik a jó és rossz közötti különbséget. Ezt nagyon fontosnak tartom. Fontosak a családi értékeket. Imádok apa lenni. Az apaság pompás munka.
-Mi az, amit nem tudnak önről?
-Például azt, hogy imádom a történelmet. Rajongok érte, sokat olvasok történelemről.
-Nem fél azoktól a pillanatoktól, amikor a lányai bemutatják önnek az új fiújukat?
-Nem, nem. A fiúk jobban félnek, mint én!
-Mi élete legnagyobb nehézsége?
-Az enyém? Hát hogy nem igazán értem, mit gondolnak a nők.
-És ez megoldhatatlan...
-Nekem eddig nem sikerült. Nem értem a nők észjárását.