Egyre több a vidám melódia a világban
Giccsvilágban élünk, szomjazzuk a felvidító, pozitív kisugárzású, happy endes narratívákat. Nincs ez másként a dalok, nóták, melódiák, zeneművek világában sem. A trend egyre erősebb. 90 000 dalt elemeztek kutatók Amerikában.
A zenetudományból ismerjük ezt az alapfeltevést: a dúr hangzatot használó művek általában vidámabb dalszöveggel társulnak, életigenlő, lélekemelő üzenetet közvetítenek, míg a moll hangzatban született opuszok az emberi lét sötétebb tónusait domborítják ki és szövegük is borongósabb.
A Royal Society of Open Science folyóiratában publikált tanulmány megerősítette ezt az alapigazságot, de további nüanszokat mutatott ki a mezőnyben. Az Indiana University-Bloomington kutatói úgy találták, hogy a dúr és moll hangzatban komponált dalok szövegvilága, illetve mondanivalója attól függően is eltéréseket mutat, hogy mely régióban alkották meg a dalt, mely műfajba tartozik a mű és melyik érában született a szerzemény.
Az amerikai kutatók 90 000 angol dalszövegű dalt elemeztek, melyek a legkülönfélébb műfajokba sorolhatók, így például a klasszikus rock, pop, punk, metal, R&B vagy a vallásos dal zsánerébe.
A vizsgálatban 222 szót választottak ki, s ezeket társították 1-től 9-ig terjedő skálán érzelmi tartalommal. A magas osztályzat a pozitív érzelmi tartalmat, az alacsony a negatív érzelmi tartalmat jelentette. A love (szeretet, szerelem) szó természetesen kilences osztályzatot kapott a skálán, a pain (fájdalom) egyest.
Az eredmény a következő:
- 1950 óta megfigyelhető, hogy a dalszerzők elkezdtek az érzelmi spektrum borúsabb, negatívabb, szomorúbb része felé húzni.
- 2010 táján fordult a kocka. Talán a korszellem teszi, talán a kommersz showbiznisz elvárásai, de tény, hogy 2010 óta egyre kevesebb a hallgatók szívét-lelkét lehangoló nóta.
- Az ázsiai szerzeményekben a leggyakoribb a pozitív dalszöveg.
- A skandináv dalokban pedig a negatív érzelmi töltet.
A kutatás eredményének érvényességét és mindenhatóságát egy fontos tényező gyengíti: csak angol dalszövegű dalokat tettek elemzés tárgyává. Márpedig ha idegen nyelvű komponisták és dalszövegírók alkotnak angolul, akkor talán nem tudják olyan mélységgel, kifinomultsággal és hitelességgel megfogalmazni érzéseiket, gondolataikat, mintha azt anyanyelvükön tennék.
Ez a nyelvi szakadék részben megindokolhatja a 2010 óta jelentkező "happy"-trendet. (Igaz az ABBA vagy a Boney M dalait sem szeretjük kevésbé azért, mert európai kreatív team állt mögöttük, előbbi együttesben pedig svéd előadóművészek énekeltek.)
A műfaji konklúziók már egyáltalán nem voltak meglepőek. A metál és punk dalokban gyakran emlegetik a halált és a fájdalmat, és
az ehhez társuló hangzás sem éppen felvidító. A vallásos szerzeményeknek és a 60-as évek klasszikus rockballadáinak vesszőparipája az ima és a szeretet, vagyis itt pozitív az érzelmi tartalom.
(Quartz)