2017. november 22. szerda
Cecília napja

A pápa is a CIA embere volt - állítja Robert Baer

A CIA mozgatta I. János Pált és Berlusconit is, állítja Robert Baert, akit könnyen komikusnak nézne az ember. Anyanyelvi szinten beszéli az arabot, és huszonegy évet húzott le a CIA-nál. A Sziriana az ő kémkarrierjén és See No Evil című könyvén alapul. 

-Berlinben beszélgetünk, pár száz méterre vagyunk az orosz nagykövetség „kémhídjától”, ahogy Le Carre nevezte az utca fölött átívelő épületrészt. Nincsenek hidegháborús déjá vu élményei errefelé?

-A következő épülettömbben volt egy kirendeltségünk. Kaptam egy hívást, hogy fel kell vinnünk valakit a hetedik emeletre. Mentünk. Nyitjuk az ajtót. Szerencsére az egyik testőr észrevette, hogy gránátokkal nézünk farkasszemet. Félrelökte az illetőt, és maga ugrott előre. A gránát a hátán robbant.

-Ön nem ölt?

-Ebben a szakmában inkább rád lőnek.

-Hogyan került a „céghez”?

-Véletlenül. Kibic voltam. Botcsinálta ügynök. Csak heccből csatlakoztam.

-Nem bánja utólag?

-Neeem. Huszonegy éves voltam. Éppen kikerültem a középiskolából, a Berkeley-n tanultam kínai nyelvet. Egy barátomnál húztam meg magam a kanapén. A fickó azt mondja: „Mi a rossebet fog neked adni a Berkeley? Egy Ph.D.-t? Mondhatom irtó sokat érsz vele! Valami komoly melót kell szerezned.” Hát, találtam. Normális lakásra vágytam.

-Úgy megy a kiképzés, a pszichikai hadviselés elemeivel, mint az Al Pacino-Colin Farrell filmben (Beavatás, 2003)?

-A fenét, az a film egy rakás szar! Felhívtam Kaliforniában a bürót, azok küldtek nekem egy jelentkezési lapot. El sem tudtam képzelni, hogy valaha bekerülök. Jó hat hónap múlva megcsörren a telefon. „Akar Washingtonba jönni tréningre?” Elhelyeztek egy biztonságos épületben, kaptam új személyazonosságot, új nevet. Még a cégen belül is alien voltam: sokan a CIA-n belül sem tudták az igazi nevem!

-Akkor tehát igaz, hogy párhuzamos életeket kell fenntartani a látszat kedvéért?

-Ó, nekem számos párhuzamos életem volt. Elvileg a CBS-nél dolgoztam. A gyerekeimnek fogalmuk sem volt, hogy a CIA-nál vagyok, míg egy nap véletlenül a CBS-re kapcsoltak, ahol az egyik tudósításban azt állították rólam, hogy ex-ügynök vagyok.

-Hogyan reagáltak a hozzátartozói?

-Teljesen diszfunkcionális lett a család. Mert ugye korábban sosem voltam otthon. És amikor ezután hazajöttem, nem tudták, ki ez az ember…

-Clooney azt mondja, az általa játszott karakter sztorija az ön életén alapul.

-Az én fejlődési ívemen. Amikor elszegődtem a CIA-hoz, iszonyú naiv voltam. A pályám végére megjártam Szarajevót, Bejrútot, Damaszkuszt, Irakot. Számtalan kormány megdöntésében volt részem. Egyes puccsok sikerrel végződtek, mások nem. Hajlamos voltam azt hinni, a dörzsölt fickók közé tartozom, mire hazatérve azzal kellett szembesülnöm, hogy Washington maga a Banánköztársaság.

-Pontosan miért hagyta ott a CIA-t?

-Mint mondtam, ártatlanul csatlakoztam, de hamar infómániássá váltam. Imádtam rámenni a komputerre, és kutatni az adattárban. Látni, mi működteti a világot. Nos, 1996 táján észrevettem, hogy az információk egyre csak romlanak. Eljutottam arra a pontra, hogy a lapokból, mondjuk egy Financial Times-ból, sokkal többet tudtam meg, mint a saját anyagainkból. Akkor meg mi a fenének maradjak?

Könyvem üzenete az, hogy a CIA vak. A hidegháború után tönkrement az egész szervezet. Elvesztette a küldetését, és túlzottan bürokratikussá vált. Az új fiúk az MTV-n (Music Television) nőttek fel. Csak az idősebbek azok, akik főiskolát végeztek, és könyveket olvastak. Washingtonban olyanok szabják meg a külpolitikát, akik Tel Avivnál tovább soha életükben nem jutottak. Egész Izrael rajtuk röhög. Olyan országokról döntenek, ahol még életükben nem jártak. Fogalmuk sincs a valóságról. Mégis azt merészelik mondani, hogy újraszabják az országhatárokat hazájuk gazdasági érdekei mentén.

-Mikor döntötte el, hogy megírja az élményeit?

-Amikor visszajöttem Irakból. Ahol már jócskán a nyakamon voltak Szaddam fegyveres erői. És kik várnak rám a reptéren otthon? A fickók az FBI-tól, akik Szaddamra irányuló merénylet(ek) vádjával nyomoznak ellenem. „Hé, skacok, elment a józan eszetek? Ezt az ügyet nem vihetitek bíróságra. Szépen kiröhögnek titeket!” Az FBI tudta ezt. Nem jó szántukból kutakodtak. „A Fehér Ház állított rá minket az ügyre”, mondták. 

-Melyik adminisztráció?

-Clinton. 1995. Nem tehettem mást, röhögtem rajtuk. Arra gondoltam, ebből kiváló könyv lehet.

-Ilyen egyszerű? Kilép, és kész?

-Miért, mit tehetnek? Semmit.

-Azzal, hogy kipakolt, nem szegett meg valamilyen hallgatási fogadalmat?

10506.jpg-Most úgy beszél, mint az anyám! (nevet) Elküldtem a CIA-nak a kéziratot, hogy kivehessék a titkokat. De a kritikához nem nyúlhatnak. Csak akkor perelhetnek, ha titkokat teszek közzé. Ha például azt mondtam volna, hogy Pál pápa CIA-ügynök volt. Ami
éppenséggel igaz… (Baer szándékosan fogalmaz homályosan: nem II. János Pál pápára, hanem elődjére céloz: I. János Pál titokzatos körülmények között hunyt el pápává avatása után néhány nappal. - A szerk.)

-A személye körül összefutó szálakról szólt Coppola is A keresztapa 3.-ban.

-(Bólint) … Berlusconi is a mi emberünk volt egykor.

-Ma az olaj mozgat mindent. Irakot is ezért rohanta le az ifjabb Bush.

-Hány és hány embert ölnek meg Ruandában? Oda miért nem vonultak be? Méghogy demokráciát vinni Irakba?! Tiszta hülyeség! Ha az olajellátás elakad, elsőnek az amerikai gazdaság kezd mélyrepülésbe, amit követ az európai lejtmenete. Biztosíthatom róla, hogy Bush érdekelt az Exxon, a Shell, a BP és más olajcégekben.

-Mit gondolt Ahmed Chalabiról, akit éveken át úgy tartottak nyilván, mint az iraki torta újrafelosztásában érdekelt figurát?

-Remek bankrabló. Ha kasszát akar robbantani, forduljon hozzá (A Stephen Gaghan előző forgatókönyvét, A bevetés szabályait rendező William Friedkin szerint Chalabi kétes bankügyletekben szerezte vagyonát Libanonban és másutt, s ő győzte meg Busht, hogy rohanja le Irakot - A szerk.) Nézze, én német származású vagyok. Ha a CIA engem küldene, hogy szálljak versenybe a német kancellári posztért, egy árva szavazatot sem kapnék. Körülbelül ennyi ráció volt abban, hogy Ahmed Chalabi miniszterelnök legyen, vagy akár bármilyen politikai szerepkört kapjon Irakban. Tíz évesen hagyta el az országot!

-Elégedett a Szirianával?

-Imádom. Jól ragadta meg az egész problémát. Steve Gaghan és én két teljes hónapig utaztunk a világban. Bemutattam őt mindenkinek, olyanoknak, akik egyet értenek velem, és olyanoknak is, akik nem. Meghallgattunk mindenkit. Embereket az olajiparból. Terroristákat. És fickókat, akiket gyilkossággal vádolnak. Minden egyes szereplő mögött egy valódi, hús-
vér figura vagy figurák húzódnak meg. És ez érezhető a filmből. Akárcsak a Közel-Kelet levegője. Steve érdeme, hogy az összes hangot bele tudta foglalni a Szirianába. Ez hatalmas teljesítmény! Képtelen vagyok végignézni a CIA-ről szóló filmeket. De ez kivétel.

-Gaghan azt mondta, önnek sok barátja van, akik tulajdonképpen terrorista. Vagyis nem érdeklik a morális kérdések? Nem ítéli el őket?

-(Elgondolkodik) Mindkét oldalon elítélem azokat, akik megérdemlik. Az, hogy rossz felderítő munka eredményeként pakisztáni falukat rombolunk le, az nem valami jó dolog,  ugye? Ahogyan az sem vezet sehova, ha valaki autóba helyezett pokolgépeket alkalmaz. 

-A kémregény-irodalomról mi a véleménye? Főleg az ugyancsak ex-ügynök John Le Carréra gondolok.

-Remek író! (Tom) Clancy-t képtelen vagyok végig olvasni, hazugnak és mesterkéltnek hat, de Le Carré az más. A kém, aki bejött a hidegből. Vagy Tinker Taylor Soldier Spy. Ez irodalom a javából. Olyan dolgokat ír le, amikor ugyan nem igazak, de akár megtörténhettek volna. Érezni belőle a hitelességet. Ugyanúgy, ahogy Proustból érezni a 19. század Franciaországát.

-Mi a kedvenc témája?

-Írtam gy könyet, fikciós mű, ami szeptember 11-ről szól. Kemény munka. Azokat az embereket foglalom bele a történetbe, akik szeptember 11 előtt vagy alatt haltak meg a CIA-nál és az FBI-nál. Jómagam nem hiszek a szeptember 11 körül keringő összeesküvés-elméletekben, de az a konspiráció, amit ebben a regényben leírok, az gyakorlatilag megcáfolhatatlan! Itt van a csavar benne.

-Hogyan vélekedik arról, hogy Magyarországon az elmúlt években közéleti figurák soráról tárták fel az ügynökmúltjukat, például Szabó István Oscar díjas filmrendezőről?

-A KGB-nek dolgozott?

-Nem a magyaroknak súgott be.

-Úgy vélem, minden ilyen dolgot le kellene leplezni. Ha Kelet-Európában akartad vinni valamire, mondjuk egyetemi professzorrá válni, akkor kooperálni kellett a hatalommal. Ez az élet velejárója volt. Nem volt más választásod, hacsak nem akartál gyufát árulni az utcán. Hát akkor meg? Tessék már feltárulkozni: ahogy mondjuk, „kijönni a hidegből”. Felszabadító élmény!

-Hollywoodban is vannak beépített ügynökök?

-Ismeri a latex-maszkot? Afrikába ezt használtuk. Volt egy ügynökünk, fehér bőrű, aki nem vezethetett autót, mert túl feltűnő lett volna. Elmentünk hát Hollywoodba, hogy tanítsák meg nekünk, hogyan kell átmaszkírozni magunkat. Így lettek az ügynökeink színesbőrűek. Eleinte minden simán ment. Az egyik kémünk kocsit vezetett Tanzániában. Vidéken járt, és a volán mögött levette a maszkját. Csak azzal nem számolt, hogy éppen két zsaru hugyozik a bokorban. Akik kiválóan látták, hogyan változik a pasas feketéből fehérré. Lőttek a maszkunknak! (nevet)

-Ugye csak viccel?

-Nem. Ez így igaz. Sok minden van, amit nem hinne el, ha elmesélném magának…