2017. november 22. szerda
Cecília napja

A gyerekszínészek élete sem fenékig tejfel

Seth Green hét évesen kezdte a szakmát, s már korán olyan nagyságokkal dolgozott, mint Woody Allen, Tony Richardson és Jim Abrahams, de forgatott Kim Basingerrel, Michelle Pfeifferrel és Bette Midlerrel is. Felnőttként is komoly munkákban láthattuk...

-Szüleid nyomtak a showbizkarrier felé?

-Nem. A tévében láttam dolgokat és nagyon megtetszett a színészkedés, a szórakoztatás. Úgy éreztem, érdemes lenne megpróbálni. Mindössze szerettem volna sikeres lenni már nagyon fiatalon.

-Sikerült.

-Elmentem egy szereplőválogatásra. Reklámfilmhez kerestek embereket. Nagyon élveztem. Éreztem, hogy jó vagyok abban, amit csinálok. De privátban nem vagyok egy magamutogató alkat. Nem az mozgat az életben, hogy felhívjam magamra a figyelmet.

-Felnőttként Macaulay Culkinnal is dolgoztál a Parti szörnyekben. Egy ideig ő volt a földkerekség első számú gyereksztárja a Reszkessetek betörők sikere nyomán. Jobban megértettétek egymást, mint másokkal a szakmai múltatokból kifolyólag?

10452.jpg-Igen. Bár nagyon különböző utat jártunk be, a tapasztalataink azért hasonlóak voltak. Időnként mindkettőnknek nagy kihívás volt úgy kijönni egy bevásárlóközpontból, hogy ne ismerjenek fel. Vannak dolgok, amiket megértünk, amikhez viszonyulni tudunk amiatt, hogy milyen élményekre tettünk szert fiatalon. Ha olyasvalakivel kerülsz össze, aki ugyanazokat a dolgokat élte át, akkor jól ki tudtok jönni egymással. Talán jobban, mint másokkal, akik nem mentek keresztül ilyen dolgokon.

-Mikor érzi az ember, hogy híres?

-Velem akkor történt meg, amikor az Austin Powers megjelent videón, elkezdték vetíteni a tévében a Buffy, a vámpírok rémét és kijött egy másik filmem is, a Buli az élet, ami nagyon népszerű lett az amerikai tinik körében. Így "egycsapásra" híres lettek. Tizennyolc évnyi színészkedés után. De szerencsére nem egyslágeres ember voltam. Három különböző dolog miatt ismertek fel az utcán. Két film, egy tévésorozat, s ezek mindegyikében különböző karaktereket játszottam, így nem kellett attól tartanom, elkönyvelnek egyfajta figurának.

-A gyerekszínészek sokszor akkor koppannak nagyot, amikor elfogynak a szerepajánlatok, s polgári hivatást kell választaniuk.

-Voltak idők, amikor én sem voltam kiugróan sikeres. De annyira azért jól működött a karrierem, hogy soha ne kelljen pincérkednem. Annyira viszont nem voltam sikeres, hogy hírességként éljek, akit állandóan figyelnek. És ez a javamra vált, mert sokszínű filmográfiát tudtam összehozni.

-Nem volt "szerencséd" olyan rendezővel gyerekszínészként, aki túl sokat egrecíroztattak?

-Nem. Semmilyen horrorsztorival nem tudok szolgálni.

-Milyen volt Woody Allennel dolgozni A rádió aranykorában? Te játszottad a gyerek Woodyt.

-Amikor a filmet készítettük, senki sem árulta el nekem, hogy én valójában őt alakítom. Csak egy voltam a sok karakter közül. Nem is tudom, hogyan jöttem rá, hogy én játszom Woody Allent gyerekként. Azt hiszem Mia Farrow egyszer úgy mutatott be valakinek, hogy én játszom Woodyt a filmben. Ledöbbentem. A film persze önéletrajzi, Woody a gyerekkora rádiós élményeiről beszél benne, hogy mennyire imádta azokat a rádiójátékokat és a '30-as éveket. De engem akkoriban, a forgatás idején sokkal jobban érdekelt a G.I. Joe-k gyűjtése és az, hogy lóghattam a suliból a forgatás miatt.

-A suliban mennyire segített, hogy filmekben dolgozol?

-Gyerekként nem voltam népszerű a társaim körében. Annyiban jó volt a gyerekszínészkedés, hogy kimentett mindenféle iskolai projektből. Nem kellett sportolnom, meccsekre járnom, meg bármi másra.
Aztán a huszas éveimben hirtelen népszerű lettem a középiskolások között. Rögtön úgy éreztem, hogy valamiféle kapitányi kinevezést kaptam, és őrködnöm kell a hírnevem felett, hogy ne okozzak senkinek csalódást. De rájöttem, hogy ez egyáltalán nem okoz nekem semmiféle örömöt. Hadd legyek inkább csak egy jó színész, aki azt csinál, amit akar.

-De azért jó érzés, ha kedvelik az embert.

10451.jpg-Tény, hogy amikor a saját iskolámon kívül is elfogadtak a kortársaim a filmszerepeim miatt, az dobott egyet az önbizalmamon. Mert amikor kívülálló vagy, sőt számkivetett, az emberek mindig a kritizálnivalót keresik benned. Ezért mindig könnyen tudtam a outsiderekhez viszonyulni. Színészként és emberként egyaránt. Ha megnézzük a szerepeimet, igazából mindegyik ilyen bizonyos mértékig. Van bennük valami a tragikus outsiderből.

-Te is ilyennek érzed magad?

-Nem gondolok ilyesmire. Megvannak a barátaim és strapálom magam, hogy másokkal is megtaláljam a közös hangot. A haverjaim a hollywoodi masinéria részei, színészek, rendezők, de vannak köztük olyanok is, akik kávéházban vagy könyvesboltban dolgoznak. Nem kell a filmiparban dolgoznia ahhoz valakinek, hogy a barátom legyen.

-Sokan Az olasz melóból emlékeznek rád.

-Az egy régi film újrájra, én játszom a Benny Hill karaktert. Mindig úgy éreztem, hogy jól áll nekem a technológiához értő figurák életre keltése. Mert gyorsan ki tudok mondani nagyon bonyolult szakszavakat. És ez viccesnek hathat.

-Mikor érezted úgy, hogy végre felnőttél és már nemcsak egy kölyök vagy a kamera előtt?

-A '90-es évek elején láttam a Tranzit a mindenhatóhoz című filmet, ami a túlvilágon játszódik. Albert Brooks és Meryl Streep a főszereplői. Arról beszélnek a filmben, hogy az élet értelme az, minél többet tanuljunk, növeljük az agykapacitásunk és félelem nélkül éljünk. A film cselekményéből kiderül, hogy a félelem mennyire megbéklyózta a főszereplőt az élete során.
E film megtekintése után határoztam el, hogy amennyire csak lehet, igyekszem félelem nélkül élni. Ezért próbáltam ki az ejtőernyőzést (skydiving) és a könnyűbúvárkodást. Igyekszem bátor lenni minden helyzetben.

Ez érvényes a szerepekre is. Egyszer már megkerestek azzal, hogy játsszam nőnek öltözött férfit egy filmben. Egyes fiúk azért öltöznek nőnek, mert sokkal elfogadhatóbbnak és kifejezőbbnek érzik magukat így. Engem viszont eléggé feszélyezett az öltözet a meghallgatáson. Nem csoda, hogy nem kaptam meg a szerepet. Aztán évekkel később újra lehetőség adódott, hogy bizonyítsak - női ruhában, a Parti szörnyekben Macaulay Culkin oldalán. Hányszor kapsz az életedben még egy esélyt, hogy újrakezdj valamit?