Ha nincs munka, nem házasodunk és nem vállalunk gyereket
Még mindig a hagyományos anyagi biztonságérzet hajtja a házasodási kedvet. Ahol megszűnik egy gyár, ott kevesebb a házasság és a gyerekvállalás, derült ki egy új kutatásból, mely amerikai statisztikákat elemzett.
A CNN arról számolt be cikkében, egy új kutatás szerint azokban a régiókban, ahol visszaesik a gyári termelés és nő a munkanélküliség a fizikai munkát végzők körében, ott csökken a házasságok és a gyerekvállalások száma. Mindez megfejelve a termékgyártás automatizálásával (a robotkarok felváltják az emberi kéz munkáját), elég veszélyes mixtúrát kapunk.
Az USA-ban 1979 és 2008 között 10 százalékkal csökkent a 25-39 év közötti, felsőfokú diplomával rendelkező demográfiai szegmensben a házasok aránya, 15 százalékkal csökkent a felsőoktatásban résztvevő, de a diplomaszerzés előtt kiszállók körében, és 20 százalékkal a középfokú vagy annál alacsonyabb szintű oktatású személyek között. Mi állhat ennek a hátterében? Nemcsak az interneten könnyen megszervezhető szexrandizás, hiszen a '80-as és a '90-es években erről még aligha lehetett szó.
Már 1960-ban elkezdődött a házasság intézményének erodálódása. 1960-ban még 72 százalék volt a házasok aránya, 2014-re ez közel a felére csökkent az amerikai felnőttek körében. Ezt többen a nők jogainak kibővülésének számlájára írják. Sokkal több mindent enged meg nekik a társadalom ma, ezért a házasság már nem annyira az egyetlen önkiteljesítést nyújtó, érvényesülési vagy anyagi egzisztenciához vezető út, mint régen.
Nincs meló, nincs jeggyűrű
A házasodási kedv radikális csökkenéséhez azonba a férfiaknak is sok köze van. A Zürichi Egyetem kutatói az 1990 és 2014 közötti amerikai statisztikákon rágták át magukat. Már tanulmányuk címe is sokatmondó: "Amikor eltűnik a munka: A gyári termelés visszaesése és a férfiak értékének esése a házasságpiacon".
Amerikában 1990-ben az amerikai férfiak 21,8 százaléka dolgozott a gyári árutermelésben, 2007-ben viszont már csak 14,1 százalék. (A nőknél ez az arány 12,9 százalék volt, majd 6,8 százalékra esett vissza.) 1980 óta az amerikai gyári munkások állásainak egyharmada szűnt meg, 2000 óta pedig ötmillió. Ettől aztán kevésbé "jó partik" a "melósok". Mert olyan szektorokban dolgoznak, ahol egyre fogy a munkalehetőség. És a nők szemében ez nem éppen kedvező tényező.
A gyárbezárások miatt marginalizált régiókban az állások számának csökkenésével együtt visszaesik a termékenység és a házasságok száma is, megnő a házasságon kívül születő gyerekek száma és az egy szülővel élő gyerekek száma. A magasabb gyári foglalkoztatást mutató körzetekben viszont sokkal házasodóbbak az emberek.
Ki keres többet: a nő vagy a férfi?
A University of Chicago már korábban kimutatta, hogy kevés az olyan házaspár, ahol a felek jövedelméből több mint 55 százalékot a nő tesz le az asztalra. A mérleg inkább a férfiak javára dől, ők keresnek többet.
És a társadalom többsége ezt így is tartja rendjén. A World Values Survey nevű kutatásban megkérdezték, bajokat okozhat-e egy házasságban, ha a nő többet keres, mint a férfi. Azok között, akik legalább néhány évet elvégeztek felsőoktatási intézményben, 28 százalék gondolta úgy, hogy ez igenis probléma lehet a házasságban, a középiskolai vagy alacsonyabb fokú oktatásban részesült személyek közül 45 százalék.
Dologtalan férfiúk: kallódás és betegségek
Párhuzamosan azzal, hogy csökkent a gyári munkalehetőségek száma az USA-ban, nőtt a 18-39 éves korosztályban a halandóság. Egyre gyakoribb a májbetegségek előfordulása (ennek vélhetően alkoholizmus az oka), de többen halnak meg cukorbetegségben, tüdőrákban (nyilván a dohányzásnak köszönhetően) és kóros elhízás miatt is. És akkor még szó sincs a kábítószertúladagolásokról. Az amerikai munkanélküli férfiaknak egyébként közel fele fájdalomcsillapítókon él.
A robotkar, mint konkurencia
Németországból és Svájcból is szivárognak el a gyári állások (egyrészt az outsourcing révén Ázsiába, másrészt az automatizáció miatt), de e két ország erősebb a precíziós gyártásban (óragyártás, autógyártás), amit nehezebb kihelyezni a távol-keletre.
Ezzel szemben az amerikai gyári munkák nagyrészt ismétlésre épülnek, ezeket egyszerűbb kiváltani robotkarokkal. Angliában is hasonló a helyzet, ott például a gyári munkák 35 százalékát fenyegeti az automatizálás veszélye. Sőt az önvezető teherautók eljövetelével a tipikusan macsó munkakör, a teherautósofőrének is befellegzik. Kevésbé robotizálhatók a tipikusan női munkakörök. Például az ápolóé. Ezek tehát biztosabb állások. De a férfiak nem éreznek hajlandóságot arra, hogy maszkulinitásukat feladják az ilyen munkák kedvéért.