Anjelica Huston: Markáns férfiak vonzásában
Jack Nicholson párja volt 1973 és 1990 között. Féltékenykedés, szenvedélyek. De előtte és utána is érettebb férfiúkkal élt, a nála 23 évvel idősebb Bob Richardson fotóművésszel költözött New Yorkba, ahol modellkedett, majd a 13 évvel idősebb Robert Graham szobrászművész jött...
Persze már gyermekkora otthonát nagy kaliberű alkotó dominálta: a sokszínű alkotóegyéniségű, a legendás rendező, John Huston lányaként nőtt fel. Apa csak egy van, apapótlék sok. A papát alig látta, mert olyan filmeket forgatott a világ különféle tájain, mint a Moby Dick, az Aki király akart lenni, a Casino Royale, vagy éppen Budapesten a Menekülés a győzelembe.
Szakítását Nicholsonnal mindketten nehezen heverték ki. Jack évtizedekkel később is azt mondta Anjelicának, hogy azért kedvelte meg Márquez egyik regényét, mert abban mintha a lehetetlen, se veled-se nélkül típusú párkapcsolatot átélő két szerelmes alakja róluk lett volna mintázva.
-Színésznőként többször is játszott már-már képregénybe illő, fantasztikus, egzotikus karaktereket. Gondoljunk csak a két Addams Family-film (1991, 1993) vagy a Boszorkányok (1990) főszerepeire. Vonzzák az ilyen szerepek?
-Biztosan, ha már elvállalom őket. Mindig örülök, ha nem skatulyáznak be, ha meglepő és újszerű feladatokat kínálnak nekem. A konvencionális filmekben kevés az olyan szerep, ami igazán izgalmas lenne. Olyan karaktereket izgatnak, amik egy picit furák.
-Örömtelibb dolog vígjátékot forgatni, mint drámát?
-Murisabb egy vígjáték forgatása. Mégis azt kell mondanom, hogy a Svindlerek forgatásán éreztem a legjobban magam. Imádtam azon a filmen dolgozni, és ennek nincs köze ahhoz, hogy mi a műfaja. A Svindlerek nem egy konvencionális mozi. A történet mélyén egy szörnyű titok rejlik. Óriási dolog olyan alkotásban szerepelni, amiben van egy kis titokzatosság. Én mindig olyan filmekben élveztem a munkát, amik nagyon jól vannak megírva, pazar dialógusok hangzanak el bennük. Ezeket csodás élmény előadni. A Svindlerek is ilyen film.
-Művészcsaládból jött. Nagyapja, Walter Huston és apja John Huston is Oscar-díjasok.
-Úgy érzem, az emberi lét alapja a család. A családi dinamikák roppant fontosak az ember életében. Hogyan bánnak veled a szüleid, mik a gyerek reakciói, hogyan dolgozza fel az ifjúkora problémáit, hogyan fogadja el a szüleit. Azt hiszem, vonzanak az ezzel foglalkozó történetek.
-Otthon ön a család esze?
-Nagyon kedves, hogy ezt feltételezi rólam, de ez nem igazán van így. Azt hiszem vannak olyanok a famíliában, akik talán egy kicsit okosabbak nálam.
-Gyerekkorában is világos volt, hogy művészpályára lép majd?
-Az én gyerekkorom a csodagyerekség és retardáltság kombinációja volt. Írországban nőttem fel, a szüleim amerikaiak voltak, úgyhogy senki nem volt a közelben, aki rám hasonlított volna. Írországnak egy fura részén éltünk, a dél-nyugati partján, a környéken angol-ír, angol és ír emberek laktak, főleg vadászemberek.
Nyolc-kilenc éves koromig magántanár oktatott engem, aztán néhány évig egy ír kolostorban tanultam, de közben otthon laktam. Aztán elváltak a szüleim, én az anyámmal Londonba költöztem, ahol bdugott egy bentlakásos iskolába, a francia líceumba. Habár voltak francia tanáraim gyerekkoromban, ennek az evangélikus leányiskolának a sztenderdje szerint elég butácskának számítottam, úgyhogy két évig tartottak az egyik osztályban, szinte már az óvodások is csatlakoztak hozzánk. Megfenyegettek azzal, hogy a harmadik évre is ugyanabban az osztályban tartanak, és azt hiszem anyám ekkor jött rá, hogy ez nem valami pompás helyzet a számomra. Gyerekkorom egyik részében különlegesenek éreztem magam, aztán meg teljesen hülyének.
-Az Elefántvadász című filmben Clint Eastwood a címszereplő. Szerepe szerint az ön apját játssza, aki az Afrika királynőjét forgatja éppen. Mit gondolt a filmről?
-Úgy látom, Clint megtett mindent, hogy a film jó legyen. Az nem miatta nem sikerült jól. Peter Viertel abból az elgondolásból írta meg az Elefántvadászt, hogy abban úgy ábrázolja apámat -akivel együtt dolgozott az Afrika királynője forgatásán-, mint akinek fontosabb egy elefánt megölése, mint a saját filmje készítése. Ez olyan nézet, amit nem tudok elfogadni. Apám nem ilyen volt. És nem hiszem, hogy mindez így történt az Afrika királynője idején. De persze nehéz egy másik ember látószögéből látni olyasvalakit, aki nagyon közel állt hozzád. Nem hiszem, hogy ennek a filmnek csak a töredékét is sikerült volna ábrázolnia apám igazi karakterének.
-Hogyan jellemezné az édesapját?
-Nagyon merész ember volt. Nagy kaliberű alak, vezetőtípus. Kereső. Többféle helyzetben volt szerencsém megfigyelni őt. Mindig zavart, ha úgy jellemezték őt, hogy Hemingway-szerű alak. Olykor nagyon követelőző tudott lenni, és ezt persze nem viseltem túl jól.