2017. november 21. kedd
Olivér napja

Ullmann Mónikának az infrabringa jött be

Színdarabot próbál, kevés az ideje, fontos számára a mozgás és az egészséges életmód. Akkor is szakít időt a sportolásra, amikor elfoglalt. Megtalálta azt a mozgásformát, ami leginkább passzol az életébe: az infrabringa eredményével az első alkalmak után is elégedett.

 

Az Állami Balettintézetben végzett, mindig az élete része volt a mozgás, mégis azt mondja magáról, hogy nem igazán aktív típus. "Őszintén megmondom, elég lusta voltam mindig, az a fajta ember, aki minden lépését kétszer is megfontolja. Ennek ellenére a sport mindig része volt az életemnek: a mai napig futok a szabadban, vagy rossz időben bent a futópadon, és ha tehetem, edzőterembe is eljárok” - mesélte.


9874.jpg"Szeretem, ha több lehetőség közül lehet választani, és ha szaunázhatok is egyet edzés után. Imádom a szaunát, főleg az infraszauna híve vagyok, úgyhogy nagyon örültem, mikor ráleltem egy olyan helyre a városban, ahol egyszerre élvezhetem a tekerés, és az infralámpák hatását. Az első infrabringás edzésemen közepes tempóban tekertem fél órát, mégis úgy elfáradtam, hogy utána másfél órát aludtam. Nagyon élvezem ezt a sportot, és az egyik legjobb benne, hogy 30 perc alatt is eredményes.”
Nincs ideje komolyabb edzésekre, mivel sokat próbál, nagyban készülnek a Tagadj, tagadj, tagadj! bemutatójára. "Éppen olyan darabot próbálok, ami az élsportolókról szól, illetve róluk és a doppingról. Ezt a nagyon érdekes témát járjuk körül, abszolút mai kérdéseket boncolgatva, de a darab nem 2017-ben, hanem 2026-ban játszódik, hogy kicsit elrugaszkodjunk a valóságtól.”

A sporteseményeket rendszeresen követi a tévében, a vízilabda világbajnokság sportolóinak teljesítménye is lenyűgözte:
"Nagyon tisztelem a sportolói teljesítményt, azt a rengeteg befektetett munkát, ami az eredmények mögött van. Külön szeretem, hogy a sportnak van mérhetősége. Ott nincs mese, vagy megvolt a gól vagy nem, vagy hamarabb beért valaki a célba, vagy nem. A mi szakmánkban ez nincs meg. Kapunk nézői, rendezői visszajelzéseket, de nincs ilyen egyértelműség, nincs általános mérce. Ez a tiszta mérhetőség az, ami legjobban megfog, akár nézem a versenyeket a tévében, akár én próbálom meg legyőzni a teremben saját magamat.”