Ezért vagyunk elégedetlenek a saját hangunkkal
Előfordult már, hogy felvételről hallgatta vissza a hangját, mely egyáltalán nem tűnt ismerősnek, sőt furcsának és irritálónak hangzott? Mi az oka, hogy olyan sokan elégedetlenek vagyunk a hangunkkal, miközben a zuhany alatt imádjuk hallgatni magunkat?
Amikor mások hangját halljuk, az illető hangja hanghullámként utazik a levegőben, elérkezik a fülünkhöz, rezgést kelt a dobhártyánkon, s ezeket a vibrációkat az agyunk hanggá alakítja.
Amikor a saját hangunkat halljuk, az nem ugyanaz a mechanizmus. Ez esetben ugyanis a fülön keresztül érkező hangot kiegészíti a hangszálak rezgése is, aminek az érzé(kelé)se szintén hozzájárul a hangélmény kialakulásához. A kettő kombinációjából áll elő saját beszédünk hallása.
Mások "csak" a külső hangzást kapják ebből, a külső stimulust, mi viszont a fejünk "komplex barlangjain" keresztül érzékeljük a saját hangképzésünket, magyarázta Martin Birchall, a gégetudomány professzora a Time magazinban. A külső szemlélő -hallgató- tehát a belső vibrálást a szervezetünkben nem érzékeli, mint mi. Ezért tér el annyira a hangunk objektív érzékelése (pl. diktafonnal készült felvétel vagy az üzenetrögzítőre mondott üzenet visszahallgatása) attól, ahogyan a saját hangunkat halljuk.
Különösen azoknál okoz csalódást vagy undort a saját hangjuk, akik úgy érzik, hogy az ellentétes nem képviselőjeként hangzanak - vagyis egy férfi túl nőiesnek találja a hangját, egy nő pedig túl férfiasnak.
De nemcsak a tetszésről, az elégedettségről van szó. Az emberek notóriusan rosszak saját hangjuk felismerésében - a fenti okokból kifolyólag. A többség nem tölt időt azzal, hogy a saját hangját hallgassa felvételről, így nem is tud hozzászokni annak hangzásához.
Egy vizsgálatban saját hangjukat játszották le a kísérleti alanyoknak, s 38 %-uk nem tudta egyből felismerni a saját hangját.
(A Time magazin cikke alapján.)