Pénzt a gyereknek: tanít és bátorít
Idővel minden család életében elérkezik az a pont, amikor a gyerek pénzt kér: játékra, csokira, ajándékra, bulira. Jó, ha a szülő úgy tekint a zsebpénzre, mint oktatóeszközre és nem használja ütőkártyaként a mindennapi játszmákban.
Pénzügyi alapozó
Minden szülő vágyik arra, hogy gyermeke felnőve anyagilag is stabil környezetet tudjon teremteni magának. Mégis sok felnőtt bánik rosszul a pénzzel, kifolyik a keze közül a fizetés, nehezen jön ki a havi keretből. A pénzkezelés tudományára nevelés elsőre bonyolult feladatnak hangzik, valójában csak egyszerű szabályokat és minimális következetességet igényel.
„A zsebpénz azontúl, hogy a pénz kezelésére, gazdálkodásra tanít, kiváló lehetőség arra, hogy a szülő kifejezésre juttassa: észreveszi, megbecsüli és támogatja gyermeke önállósodását – mondja Medgyesi Patrícia pszichológus. – Szerencsés, ha a szülők közös döntése után rendszeresen és azonos időben kapja a gyermek a pénzt. Érdemes előre megállapodni a »fizetés« napjában és gyakoriságában. A zsebpénz bevezetésekor és a későbbiekben is rendszeresen beszélgessünk a gyermekkel arról, hogy miért kapja, s mire való a zsebpénze.”
Mikor, mennyit, hogyan?
Nem reprezentatív közvéleménykutatásunk eredményeként, illetve több szakértő által ajánlottan is arra a következtetésre jutottunk, hogy a rendszeres zsebpénz bevezetését az általános iskola alsó tagozatára érdemes időzíteni. Ez persze elég tág időszakot ölel fel, de többnyire az első-második osztály környékére tehető.
„Kezdetben hetenként érdemes számolni, mert az beláthatóbb a gyermek számára – mondja Medgyesi Patrícia. – Később, a felsőbb évfolyamokban már át lehet térni a kétheti, vagy havi fizetési időszakokra. Ami a zsebpénzzel kapcsolatban fontos: ez a gyermeké, ő dönti el, hogy mire költi. Ha a szülők bármilyen szinten korlátozni szeretnék, hogy mire fordítható a zsebpénz, azt mindenképpen előre egyértelműen tisztázni kell. Ha például semmiképp nem szeretnénk, hogy a gyermek édességre költse, azt előre meg kell beszélni vele.”
Természetesen nem könnyű, hogy ne minősítsük a gyermeket, ha olyan dologra költötte el pénzét, amit haszontalannak tartunk. Ilyenkor érdemes higgadtan elmondani a véleményünket, vagy beszélgetést kezdeményezni arról, hogyan osztotta be a havi apanázsát. Viszont mindig tartsuk tiszteletben és hangsúlyozzuk, hogy ez az ő pénze, ő dönt, mire költ. Ezzel azt sugalljuk, hogy ügyes, önálló gyermek és szülőként rábízzuk a döntés jogát. Így jut el odáig, hogy maga döntsön úgy, hogy értelmes dolgokra fordítja a pénzét.”
Amit jobb elkerülni
$ Ne büntessen, ne zsaroljon zsebpénz-megvonással!
$ A zsebpénz nem az iskolai tízórai finanszírozására való. Ha pénzt ad a büfére, az világosan különüljön el a saját perselybe való apanázstól.
$ Ne minősítse a saját pénzből történt vásárlásokat és ne korlátozza annak felhasználását (természetesen a józan határokon belül).
$ Ne hagyja, hogy a gyerek maga vegye ki az aktuális összeget a szülő tárcájából – ez nem önkiszolgáló bolt.
$ Lehetőleg se túl sokat, se túl keveset ne adjon – előbbivel értéktelenné válik a pénz, utóbbi nem nyújt lehetőséget a spórolásra, a sikerélményre.
$ Ne ellenőrizze folyton, mennyi pénze van gyermekének és miket vásárolt a vagyonából.
$ Pedagógiai céllal lehet kölcsönt kérni a gyerektől, de mindig pontosan és a lehető leghamarabb adja meg a tartozását!
$ Ha a gyermek túl hamar elköltötte a pénzét, ne toldja meg az apanázst! Ezzel arra tanítja gyermekét, hogy a pénz könnyen jön, tehát könnyen is mehet.
Kis gyerek, kis pénz
A szakember szerint az a jó, ha az alapvető szabályokat kicsiben sajátítja el a gyermek. De, hogy milyen összeggel induljon a zsebpénz-korszak? Nehéz ma olyan összeget meghatározni, amely nem bagatell, még sincs túl nagy súlya sem a családi költségvetésben, sem az első saját vásárlások lehetséges értékhatáránál. A többség az elsős gyereknek 100-200 forintot ad hetente. De például 2008-ban a 8-14 éves gyerekek átlagosan havi 3300 forintot kaptak egy felmérés szerint. De a 100-200 forint már elég arra, hogy újságot, édességet vegyen a gyermek, vagy félretéve néhány hét alatt kisebb játékra gyűjtsön. Egy hat-nyolc éves gyerek számára ezek a belátható, kezelhető távlatok.
„Sose legyen nagyobb az összeg, mint amennyivel a gyermek bánni tud –mondja a pszichológus. – Akkor van ugyanis értelme a zsebpénznek, ha a gyerek felfogja az értékét, s képes önállóan kiszámolni, mennyi marad egy-egy vásárlása után.”
Béremelés…
A zsebpénzt a későbbiekben praktikus évente és következetes szabályok szerint emelni. Felsőbb évfolyamokban (amennyiben lehetőség van rá) már lehet heti 1-2 ezer forinttal számolni, de havi kifizetéssel. „Ezt lehet úgy is, hogy közösen kiszámoljuk, nagyjából milyen kiadásokra kell pénz abban a hónapban (bérlet, mozijegy, esti programok)” – javasolja a szakember. Ahol a család anyagi helyzete megengedi, ott gyakran előfordul, hogy a havi keret helyett egyszerűen adnak pénzt arra, amire kér a gyerek. A módszer egyetlen hiányossága, hogy nehezebben tanulja meg a kicsi, hogyan kell beosztani a fizetést, az időtávokra adott pénzeszközöket, s kisebb az esélye, hogy a pénz értékét a helyén kezelje.
A legalizált gyerekmunka
A zsebpénzért végzett házimunka nem ment ki a divatból. No persze nem arról van szó, hogy a gyerek csak fizetésért végezze el a kötelezettségeit, s a jó jegyekért adott aprópénz hatékonyságáról is megoszlanak a vélemények. De az előre meghatározott árfolyamon számolt házimunka kifejezetten hatékony segítség tud lenni mindkét fél számára.
Ahol mód van rá, az olyan nem mindennapos ház körüli munkákba is be lehet vonni némi fizetségért a nagyobb gyerekeket, mint a fűnyírás, a levelek összegereblyézése, vagy az autó lemosása. Ezzel a módszerrel megtanulják, hogy a pénz nem a fán terem, meg kell dolgozni érte. Kiskamasz lányok a nagyobb ünnepek előtt készíthetnek ékszert, sütit, tűzött füzetet, amikből vásárt rendezve újabb bevételre tehetnek szert. A lényeg, hogy ne a gyerek saját, mindennapos kötelességeit honorálja a szülő.
