2017. november 25. szombat
Katalin, Katinka és Katrin napja

A gyereknevelés évei a legboldogtalanabbak a nők életében

A kor előrehaladtával boldogtalanabbak a nők, a férfiak viszont boldogabbak. Mi okozza ezt a nemzetiségtől és vagyoni helyzettől is független különbséget? A kutatások azt mutatják, hogy a gyereknevelés évei számítanak a nők életében a legkevésbé boldog időszaknak. 

8908.jpgA General Social Survey nevű közvéleménykutatás 1972 óta évente méri az amerikaiak hangulatát, elégedettségét. Ez a felmérés öt másik nemzetközi kutatással együtt azt mutatja, hogy a nők kevésbé boldogok, mint a férfiak.


A 70-es évekig az amerikai nők boldogabbnak érezték magukat, mint a férfiak. Ez azonban elmúlt. A 90-es évekre már kimutathatóan csökkent a boldogságérzetük a férfiakéhoz képest, függetlenül attól, hogy mennyi pénzt kerestek, hány gyerekük volt, milyen származásúak. A tendencia nemzetközi, az európai nőkre éppúgy érvényes. (Amerikában egyedül a színesbőrű asszonyok vallják boldogabbnak magukat.)


Van valami a modern világban, ami következetesen kevésbé boldoggá teszi a nőket. Marcus Buckingham, a Gallup egykori kutatója könyvet írt a sikeres nőkről, és úgy véli, a nők ma már sokkal inkább ki tudják teljesíteni magukat (főleg a szakmai érvényesülés terén), de ahogy idősödnek, egyre boldogtalanabbak. Buckingham szerint "a férfiak viszont egyre boldogabbak, ahogy öregednek". Számos kutató egyetért abban, hogy a régi hiedelem nem igaz: a nők nem azért boldogtalanabbak, mert nem működik a munkamegosztás, és a férfiak helyett nekik kell végezniük az otthoni teendőket.
Ugyan férjeik, társaik elvárják tőlük, hogy főzzenek, takarítsanak és a gyerekeket neveljék, de a férfiak ma már "nagyjából" kezdenek közeledni ahhoz a szinthez, hogy egyenlő mértékben vállalnak részt az otthoni és magánéleti teendőkből.

 

Kimerítő társadalmi szerepek

8909.jpg

A Wharton University 1970 és 2005 közötti adatokat összegző kutatásából kiviláglott, hogy a nők életútjában a gyereknevelés évei a leginkább embert próbálóak. Ekkor érzik magukat a legkevésbé boldognak. "Az összes boldogsággal kapcsolatos tényezőt végignézve, az egyetlen dolog, ami boldogtalanabbá tesz az az, ha gyereked van" - szűrte le a tanulságot Betsey Stevenson. Ez anyagi helyzettől függetlenül érvényes a nőkre. Stevenson hozzáteszi: "Mégis nagyon kevés embert ismerek, aki azt mondaná, hogy bárcsak ne lenne gyereke vagy azt, hogy a gyerekei tönkretették a boldogságát".


Ez itt a paradoxon. Nem véletlen, hogy Stevenson ezt adta tanulmánya címének: "A női boldogság paradoxona."
Stevensonnak azért magyarázata is van a felmérés eredményeire. Szerinte minél több dolog zsúfolódik össze egy nő életében, annál kevesebb figyelmet tud adni az egyes dolgoknak, és ez frusztrálja. Ennek köze van ahhoz, hogy a nők hormonálisan komplikáltabb biológiai lények, mint a férfiak, ezért érzelmileg is sebezhetőbbek.
Mi több, a nők önmagukkal szemben is szigorúbbak. Erősebben kötődnek másokhoz, és amikor szétmegy egy kapcsolatuk, sokkal szigorúbban ítélik meg saját cselekedeteiket, magukat hibáztatják. A munkában is mindent sokkal személyesebbnek vesznek, a támadásokat is, és hajlamosak több antidepresszánst szedni, mint a férfiak.


Ráadásul az öregedésüket sem ítéli meg jól a külvilág, a hímsoviniszta társadalom. Különösen Amerikában a fiatalságot tartják a legtöbbre, s a csinos nők is nagy nyomást éreznek magukon, hogy az évek múlásával elkezdjék felvenni a versenyt az öregedés látható jelei ellen - plasztikai beavatkozásokkal. Ebből lesznek a ránctalan egyenarcok. Torzult, személyes jellegét elvesztő női arcok. Már szó is van erre: Frankenstein Barbie.

 

A népesség aránya is fontos

A férfiak a randizás és a párkapcsolatok terén is jobban boldogulnak. A férfiak könnyebben találnak fiatalabb párokat, és több özvegyasszony van a világban, mint özvegy férfi.
Az sem elhanyagolható tény, hogy az USA-ban rendkívül megugrott a börtönbe zárt férfiak száma az elmúlt évtizedekben. Ez nyilvánvalóan befolyásolja a "házassági piacot" is, hogy a hölgyek milyen partit tudnak kifogni. Sok nő talán arra érzett kényszert, hogy belemegy házasságba olyan férfival, akiért annyira nincs oda. Míg ha nagyobb lett volna a választék, akkor az ilyen férfit elhajtotta volna. A börtönök létszámnövekedésének terhére írják, hogy 1970 és 2000 között 13 %-kal csökkent a házasságok száma az USA-ban. 1980 és 2000 között ötszörösére nőtt a börtönbe csukott színesbőrű férfiak száma az Egyesült Államokban. Ebből az az anomália lett, hogy több fekete férfi volt börtönben, mint amennyi elvégezte az egyetemet/főiskolát!


"A nők olyan életet élnek, melyek egyre inkább kiüresednek. Többet tesznek, de kevesebbet éreznek" - mondta Buckingham. Arianna Huffington sokkolónak találta a felmérések eredményeit. Stevenson azt állítja, a boldogság kérdése másodlagos. A nők örülnek annak, hogy sokkal felszabadultabban élhetnek, több a választási lehetőségük, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt, és ez még akkor is jobb, hogyha ezek a választások végső soron boldogtalanná teszi őket. Ez a paradox az egészben.

(A New York Times és a The Guardian cikkei alapján.)