Diana hercegnő fiainak vallomása a traumákról
Mindenki életében vannak tragédiák és fájdalmak. Nem mindenki épül fel belőle teljesen. Ilyen törés Vilmos és Henrik hercegek életében anyjuk, Diana hercegné halála. Most amellett korteskednek, hogy az emberek elfogadják és segíteni tudják a mentális betegségekben szenvedőket.
Egy fejlett, érett társadalmat arról lehet felismerni, hogy miként viszonyul benne a többség az elesettekhez. Nemcsak a szegények lehetnek elesettek, hanem a mentális betegségekben szenvedők. Nemcsak a dühöngő őrültek tartoznak e kategóriába, hanem a traumáikat csendben viselők is.
Míg Magyarországon gyakran lenézik a depresszióban szenvedőket, a nyugati országokban felvilágosító kampányokat folytatnak celebek, hogy az emberek megértsék, elfogadják és segíteni tudják azokat, akik depressziótól, poszttraumatikus stressz szindróma vagy más pszichés kóroktól szenvednek. Jelen pillanatban például Angliában folyik ilyen kampány.
Idén 20 éve, hogy Lady Diana autóbalesetben elhunyt. Vilmos és Henrik herceg végre megnyílt a nyilvánosság előtt. Elmesélték, hogyan élték át az édesanyjuk halála okozta traumát. Mint minden közéleti szereplő, igyekeznek saját keresztjüket is mások megsegítésére használni: hogy a médiában nyílt beszédet kezdeményezhessenek a mentális egészségről.
Vilmos herceg, Katalin hercegné és Henrik herceg a BBC Mind Over Marathon című két részes dokumentumfilmjében szerepelnek, mely 10 olyan ember életét követi, akiknek valamilyen mentális betegsége volt vagy van. A film apropója, hogy mindannyian arra az április 23-i londoni maratonfutásra készültek, ami a mentális egészség, mint téma fontosságára hivatott felhívni a figyelmet.
A film számára Vilmos herceg leült egy beszélgetésre Rhian Burke sportolóval, aki 5 nap leforgása alatt nemcsak egy éves fiát vesztette el, hanem férjét is, aki öngyilkos lett. Vilmos ebben a beszélgetésben azt mondta, hogy a "sokk", amit Diana halála okozott, sosem múlt el.
"Az emberek azt mondják, "ilyen sokáig nem tarthat a sokk", de bizony eltarthat. Soha nem tudsz felülemelkedni rajta, ez olyan hihetetlenül nagy pillanata az életednek, hogy sosem hagy magadra. Csak éppen meg kell tanulnod kezelni, viszonyulni hozzá. - mondta Vilmos herceg. Sokkal jobban próbálod megérteni az érzéseidet, mint azok, akik úgy élték le az életüket, hogy nem kellett ilyen problémákkal foglalkozniuk."
Henrik herceg is bevallotta a minap, hogy éveken át küzdött az anyja halála által kiváltott érzéseivel, mielőtt 28 évesen szakemberhez fordult. Pszichológushoz. (Henrik 12, Vilmos 15 éves volt, amikor édesanyjuk meghalt.) Bryony Gordon netes műsorában, a Mad Worldben Henrik beismerte, hogy "teljes káosz" uralkodott a szívében a húszas éveiben az anyja elvesztése miatt és éveken át küzdött azzal, hogyan dolgozza fel a tragédiát.
Vilmos volt az, aki azt tanácsolta neki: "Ez így nincs rendjén, ez nem normális, beszélned kell erről, és ez okés" - derült ki egy Vilmossal készült interjúból.
"Néha félre kell raknunk az érzelmeket, hogy elvégezzük a melót, de ha egy különösen traumatikus és stresszes szituáción estünk keresztül, akkor nélkülözhetetlen, hogy kibeszéljük magunkból" - mondta Henrik.
Henrik márciusban ellátogatott a Kings College-be és elbeszélgetett olyan katonákkal, akik irdatlanul sokkoló élményeket éltek át az iraki háborúban, s ennek utóhatásaitól szenvednek pszichésen. Nyilvánvaló volt, hogy egyrészt olyan alapon viszonyul hozzájuk, hogy ő is megszenvedett dolgokat, másrészt próbál a közönség, a nyilvánosság számára is kihámozható tanulságokat kihozni a dologból, tehát a befogadók intelligenciájához is szól - ahogy a szívükhöz is, írta Simon Wessely pszichológus a The Guardian brit napilapban.
Wessely emlékeztetett rá, hogy John Lennon már 1970-ben kardoskodott amellett, hogy legyen nyílt beszéd azokról az emberekről, akik fájdalmakat szenvedtek és hogy a társadalom tekintse "okénak", ha egy férfi sír, mert a könnyeknek gyógyító, nyugtató hatása van.
"Nincs szabályszerű módja annak, hogy hogyan dolgozzuk fel a traumát és a gyászt", írja Wessely. "Nem szabadna patologizálni ezt a normális tapasztalatot." Persze vannak, akiknél a sokk, a trauma hatása és a fájdalom nem múlik, depresszióba zuhannak, szokatlan magatartásokat vesznek fel, alkoholba fojtják bánatukat. Vagyis mentális betegségek alakulnak ki náluk.
A két herceg "erős példakép" és ha ők szólalnak fel egy ügyben, annak olyan széles kihatása (értsd: közönsége és inspiráló ereje) van, amiről egy pszichológus nem is álmodhat.
A két kékvérű herceg most azt próbálják elérni, hogy többé ne legyen tabu az olyan témákról való beszéd, mint a kóros aggodalom, a depresszió, vagy a poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD).
Vilmost például az inspirálta arra, hogy megnyíljon, hogy Katalinnal iskolákat látogattak, ahol a fiatal nagyon artikuláltan és tudatosan beszéltek komoly érzelmi problémákról, amiken átmentek. Vilmos és Katalin úgy érezte, "az új generáció úgy nő fel, hogy már normálisnak találják, hogy az érzelmeikről beszéljenek".
A múltban ezeket a lelki sérüléseket és negatív lelkiállapotokat "gyengeségnek" tartotta a társadalom. Az új generáció térnyerésével remélhetőleg egy olyan világ felé teszünk előrelépést, ahol ez nem számít szégyellnivaló dolognak.
Vilmos herceg egyébként Lady Gagával is beszélt FaceTime-os videohívással (London és Los Angeles között), és az énekesnő elmesélte, mennyire nagy bűntudatot érzett, amiért annyi mindent megkapott az élettől és ő mégsem tudja felhőtlenül élvezni, mert depressziós állapotokba esik. Lady Gaga azt mondta, azzal, hogy nyíltan beszélnek a mentális egészségről, lehetővé teszik az emberek számára, hogy úgy érezzék, "többé nem bujdokolunk". Igenis szabad róla beszélni. Nem szégyellnivaló.
"Ideje, hogy mindenki felszólaljon és normálisnak érezze, hogy a mentális egészségről beszél. Ahogy a fizikai egészségről is lehet beszélni", mondta Gagának Vilmos. Ahogy Lady Gaga ecsetelte a depis hangulatait, Vilmos megértően bólogatott. Nyilván mert saját tapasztalatából tudta, milyen nehéz a negatív érzelmeivel küzdenie az embernek.
A két részes BBC-dokumentumfilm vetítésén megjelent Vilmos is és beszédet mondott, papírlapok nélkül, fejből, spontán. "Szóhoz sem jutok, nagyon meg vagyok hatva. Azt hiszem várok egy percet, hogy lenyugodjak." Amikor aztán összeszedte magát, így folytatta: "Tényleg úgy hiszem, ez egy sarkalatos pillanata a mentális egészséggel kapcsolatos változásnak. Tudom, hogy valami nagynak a küszöbén vagyunk. Ahogy látják, nekem is megvannak a saját okaim, amiért a mentális egészséggel, mint közüggyel foglalkozom, azok után ami velem és a fivéremmel történt."
Vilmos elmagyarázta, hogy sokan azok közül, akik hajléktalanok, katonai segélyen élnek vagy függőséggel küszködnek, a problémáik mögött valójában a sérült mentális egészségük áll és szükség van rá, hogy az ország korszerű egészséggondozást tudjon nyújtani az ilyen embereknek. "A mentális egészséget, mint témát normálissá kell tennünk, ugyanúgy ahogy a fizikai egészségről beszélünk. Katalin és én is azt szeretnék, ha gyerekeink úgy nőnének fel, hogy úgy érzik, képesek beszélni az érzéseikről és érzelmeikről" - mondta Vilmos herceg.
Forrás: Huffington Post, The Guardian, USA Today, The Telegraph