Csókolózott és a természetből szedte az antibiotikumot az ősember
Azt ették, amit a természetben találtak. Kifigyelték, mely növények vannak gyógyító hatással a testi bajaikra. A természet kincsesládájából szedték az őskori antibiotikumot és fájdalomcsillapítót. Bizonyíthatóan csókolóztak is barlanglakó őseink. Legalábbis a mai Spanyolország barlangjaiban.
Sokak számára nem eléggé nyilvánvaló tény, hogy a globális felmelegedés és az általa végbemenő fajpusztulás azért vészes dolog számunkra, mert a gyógyszeripar a gyógyhatású növényekből nyeri a hatóanyagokat, amiket a piruláinkba helyez. A biológiai diverzitás, az ökoszisztémák sokszínűsége garantálhatja, hogy a genezis, az evolúció patikája, a természeti környezetünk a lehető legtöbb növényfajtával megmarad - a mi hasznunkra és gyógyulásunkra.
Az ősembernek nem volt fogkeféje vagy fogselyme, amivel gondosan kitisztíthatta volna az ételmaradék a fogai közül. A lepedék, ami ott maradt a fogakon és az ínyeknél szintén hasznos minta és kutatási anyag a tudósok számára. Arról tanúskodik, milyen étrendet követhettek őseink.
Legközelebbi kihalt ősünk, vagyis az emberi törzsfejlődés egyik zsákutcájának számító közeli rokonunk, a hominid fajba tartozó Neandervölgyi ember fogain maradt lepedéket tanulmányozták az ausztráliai University of Adelaide kutatói.
Az észak-spanyolországi El Sidrón barlangban 50 000 évvel ezelőtt laktak ősemberek, kiknek maradványai megmaradtak az utókor számára. A fogaikon lévő növényi anyagok génelemezésével a tudósok képesek voltak kimutatni a következőket:
- Gombákkal táplálkoztak.
- Mohát és fenyőmagokat is ettek.
- Növényekből humuszt készítettek gyógyszer gyanánt.
- Valószínűleg csókolóztak, de legalábbis megosztották egymással az élelmüket.
Ősi fogorvos
A humusz témánál érdemes egy kicsit megállni. Nagyon úgy néz ki, hogy a neandervölgyi ember önmaga gyógyítására is használta a természetet. A nyárfa DNS-ét is megtaláltak a foglepedékben, melynek egy része tartalmaz szalicilsavat, amit hagyományosan az aszpirin gyártásához használnak.
Megtalálták a lepedékben a penicillin krémesített, zselésített változatát is a génelemzés során. A szakemberek szerint az ősember ilyen masszát gyúrt ezekből a természetes anyagokból, hogy a fogtályogot kezelje és fájdalomcsillapító hatást is nyerjen a masszából. Vélhetően emésztőszervi fertőzések orvoslására is használta.
2013-ban a belgiumi Spy barlangban talált maradványok foglepedék-elemzését is elvégezték és náluk tetten érhető volt, hogy ettek rinocéroszt és vadbárányt. A mostani vizsgálat spanyol ősemberei nagyjából vegetáriánusok voltak.
A Nature tudományos folyóiratban közzétett tanulmány publikálói igazából már húsz éve is próbálták elemezni a fogra leült -az évezredek során megmeszesedett- anyagok összetételét, de akkor a génelemző technológiák meg nem voltak elég fejlettek ehhez, továbbá a talajból származó üledékekkel való keveredésük is nehezítette a pontos analízist.
Csókszor csók
Ami pedig a csókolózást illeti. Megtalálták a Methanobrevibacter oralis nevű mikrobát a spanyolországi ősemberben. Ez a baktérium a mai emberben is megvan, de a régi és a mai kórokozó DNS-ét összevetették és ezek meglehetősen különböznek. Vagyis a baktérium nagy változásokon ment át az évezredek során.
Hogyan kerülhetett át közvetlen őseinkbe, ha a kihalt emberfajban is megtalálható? Valószínűleg úgy, hogy a Neandervölgyi-ember szeretett csókolózni, és a fajtáján belül meglehetősen széles körben terjesztette ezt a baktériumot, ami aztán továbbvittek az emberi faj családfáján a mi közvetlen őseink.
Tudósok szerint vagy a csókolózás révén vagy az élelem megosztásával -pl. az egyik személy megrágta, a másik továbbrágta az ételt, vagy egymás tenyeréből ettek- terjedhetett szét a baktérium. Már ezek a szokások is olyasmik, amit nem feltételeztek ezekről a barlanglakókról. Vagyis sokkal intimebb hétköznapi együttlétet folytattak, mint ahogy azt a szakemberek hitték.
Forrás: Nature, Science Daily