A németeknél is terjed a kiégés
Túl sokat aggódnak. A munkaerő 10 %-a szenved kiégéstől. Pedig ők dolgoznak a legkevesebbet az OECD-tagországok polgárai közül. Németországban új szó terjed: "Das Burnout." Berlinben már musical is szól róla, ami telt házakkal megy. Olyan nagyvállalatok, mint a Daimler programokat indítanak alkalmazottaik számára a kórság elleni védekezésre.
A Gallup felmérése szerint legalább 4,1 millió német szenved a kiégéstől, ami elég nagy arány egy 40 milliós létszámú munkaerőpiacon. (Az ország lakossága 82 millió.) Egy német munkavállaló átlagosan 15 napot hiányzik a munkahelyéről a kiégés miatt, derült ki a Techniker Krankenkasse statisztikáiból. Ez rekordszint, eddig ilyesmire nem volt példa a fegyelmezett németek körében.
A kiégés - amit az "életstílus betegségek" közé sorolnak - tömeges elterjedése a túlterhelt munkavállalók körében nemcsak az egészségügyért felelős kormánytisztviselők aggodalmát váltotta ki, hanem a nagyvállalati vezetőkét is, sőt a közbeszédbe is beférkőzött a téma, felkapta a média, holott a németek ritkán beszélnek mentális betegségekről.
A vállalatok próbálnak engedményeket tenni. A Daimler például megengedi, hogy nyaralás idején érkező emaileket automatikusan töröljék. A Volkswagen blokkolja az emailek beérkezését a nyitvatartási időn kívül, s csak a következő nap juttatja el az alkalmazottak inboxába.
Más cégek megengedik, hogy a kutyájukat is behozzák a munkatársak a munkahelyre, hogy a jelenlétükkel -és a simogatásukkal- enyhítsék az alkalmazottak a stresszt. Berlinben azt ezt lehetővé tevő cégek szervezetbe tömörülnek, a taglétszám már 200 vállalkozást számlál.
Túl gyors a tempó, túl sok a tennivaló
Tulajdonképpen az történt, hogy behálóztuk a világot komputerekkel és emiatt felgyorsultak az üzleti és kommunikációs folyamatok, mennyiségileg is megnőtt a kezelendő adat, az ellátandó feladat. Mindenkit a nap minden órájában el lehet érni, és hozzászoktak - sőt megkövetelik - a kliensek és a főnökök, hogy az ember egészen hajmeresztő órákban is munkát végez.
Ebből a megnőtt munkamennyiségtől és az állandó teljesítménykényszertől azonban szenved az elme és a psziché, ami nem képes lépést tartani.
Vannak szakértők, akik a rossz főnököket hibáztatják. Mások a munkavállalóknak azt a félelmét, hogy mindig képben kell lenni, és ahhoz, hogy az ember pozíciója ne gyengüljön a cégnél, állandóan reakcióképesnek kell maradnia, vagyis megválaszolni az emailt akár este tizenegykor is.
A másik az, hogy akik kiégnek, nem mernek előlépni a nyilvánosság elé a problémájukkal, mert attól félnek, hogy megbélyegzik vagy elbocsátják őket, vagy lenézik őket, amiért "kényeskednek". Az elhelyezkedési esélyeiket is ronthatja, ha benne van a "priuszukban", hogy burnouttól szenvedtek korábban.
A burnout szindrómának sokféle tünete és kifakadása lehetséges. Kontrolálhatatlan sírógörcsök az értekezleten, kiüresedett érzés, passzív ücsörgés a szabad órákban otthon, az életöröm drasztikus csökkenése, stb.
Pedig a németek kevesebb munkaórát kötelesek dolgozni, mint bármely más OECD-tagország munkavállalói. (Éves szinten például 100 órával kevesebbet, mint a franciák.)
A német gazdaság gerincét adó gyáriparban 35 órás a munkahét. A törvény értelmében 4 hét vakáció jár nekik. (A szülők 14 hónapra mehetnek el GYES-re.) És mégis...
Persze a kiégések nem csak e szektorra korlátozódnak, főleg a rendkívül versenycentrikus ágazatokban, például a bankszektorban szedi áldozatait.
A németek a kezelés tekintetében is jól el vannak eresztve, hiszen akár 72 hétnyi táppénzre is kiírathatják magukat, mely idő alatt a fizetésük 70 %-át kapják. De nem arról van szó, hogy a rendszert kihasználva a kiégés hamis alibijével próbálnak meglógni a munkavégzés elől. A probléma valós.
Egyesek a protestáns vallásban gyökerező rideg és száraz munkaetikát okolják. A németekbe hagyományosan az ivódott be, mint társadalmi és kulturális értékrend, hogy ha az ember jó állampolgár, akkor sokat dolgozik. A német nemzetkarakter sztereotípiája az, hogy ők tüchtigek, pontosak, pedánsak, következésképp sokat aggódnak azon is, mi romolhat el, hol keletkezhet malőr egy-egy projektben - márpedig a sok aggódás jó táptalaja a kiégésnek.
Forrás: The Wall Street Journal