Agykutatók szerint apró dolgokkal is boldogabbá tehetjük magunkat
Mindenkit érnek negatív hatások nap mint nap. Kis trükkök is elegendőek ahhoz, hogy kordában tartsuk negatív érzéseinket és növeljük boldogságérzetünket a nap folyamán. Agykutatók, neurológusok szerint ezt kell tennünk. A cikk második részét holnap reggel olvashatják.
A UCLA neurológiai kutatója, Alex Korb évek óta kutatja, hogyan reagál agyunk különféle külső ingerekre. Szerinte tudatosan alakíthatjuk életünket, hogy mentálisan egy "felfelé haladó spirálba" helyezzük magunkat, nem engedve másoknak, hogy lehúzzanak minket. Négy praktikus jó tanáccsal szolgált a szakember.
1. Ezt kérdezzük meg magunktól, amikor elszomorodunk
Időnként úgy tűnik, az elménk egyáltalán nem akar boldog lenni. Élvezkedik a melankóliában. Fetreng a bűntudatban. Miért?
Bármily hihetetlennek tűnik is, a bűntudat és a szégyenérzet aktiválja az agy jutalomközpontját. Tán mazochistának születtünk?
Hiába teljesen más a büszkeségérzet és a szégyenérzet, az agynak ugyanazon területeit mozgósítják. A büszkeség a legerősebb érzés. Az aggodalom, mint negatív érzés, szintén szolgál pozitív hatással. Érdekes módon lenyugtatja a limbikus rendszert, mert felspannolja a mediális prefrontális kérget és csillapítja az amigdala tevékenységét. A mély szorongás és az erre adott reakció, az aggodalom azonban gyakran rövid távú érzések, és mint ilyenek, felrázó erejűek. Cselekvésre tudnak ösztönözni. A szégyenérzet, a bűntudat hosszútávon is fennállnak sokaknál. Ezek orvoslására lehet hasznos kérdés a következő: Miért vagyok hálás?
A hálaérzet erősítése kedvezően hat az agyra. Növeli a dopamin termelődést, ami ingerületátvivő anyag. Ugyanezt teszi több antidepresszáns gyógyszer. Ha néhány "természetes" gondolattal és kérdéssel elérhetjük ezt, akkor miért hagyatkozzunk kizárólag a gyógyszerre, mint segédeszközre?
Ha a "miért vagyok hálás" kezdetű kérdésre másokat is számba vevő választ adunk, vagyis a feleletbe belefoglalunk embereket, az erősíti a "társas" idegi hálózatait az agynak, amitől kellemesebbnek érzékeljük a másokkal folytatott interakciót. A hálaérzet éppúgy növeli az agy szerotonin-szintjét, mint a Prozac.
Ha azon morfondírozunk, miért lehetünk hálásak az életben, az segít pozitív fényben látni az életünket és meglátni benne a jó dolgokat. Ezzel beindul a szerotonin-képződés az elülső cinguláris kéregben. A Prozac is pont ezt műveli az agyban.
És még egy jó hír. Ha annyira el vagyunk keseredve, hogy nem találunk semmit, amiért hálásak tudnánk lenni - már az is segít, ha keresünk a gondolatainkban, az emlékeinkben olyan dolgokat, amikért hálásak lehetnénk. Maga a kutakodás, már növeli az említett ingerületátvivő anyagoknak a jelenlétét.
Ennek az aktusa már önmagában erősíti a neuronok sűrűségét a ventromediális és az oldalsó prefrontális kéregben. A tömörség növekedése azt jelenti, hogy neuronok ezekben a régiókban hatékonyabban működnek. Vagyis ha nagyobb az érzelmi intelligenciánk, a hatékonyabb neuronok könnyebbé teszik számunkra, hogy hálásak legyünk. Kevésbé kell erőlködnünk azon, hogy megtaláljuk, felismerjük az élet szép aspektusait.
Ez egy pozitív visszacsatolási körbe helyez minket: minél inkább kinyílunk a szépre és jóra, annál boldogabbak vagyunk. Minél boldogabbak vagyunk, annál hálásabbak leszünk. És már abban a bizonyos felfelé menő spirálban utazunk át az életen.
2. Nevezzük meg a negatív érzéseinket
Az egy dolog, hogy ramatyul érezzük magunkat érzelmileg. De azonosítsuk be, milyen állapotban is vagyunk. Szomorúak vagyunk? Dühösek vagyunk? Szorongunk? Nem mindegy.
Funkcionális mágneses rezonanciavizsgálatot (fMRI) végeztek embereken, akiknek különféle fotókat mutattak emberekről. Az arcokon egy-egy jól meghatározható érzelem tükröződött. A kísérleti alanyok agyában az amigdala aktiválódott a lefotózott érzelem megfigyelésekor.
Amikor arra kérték őket, mondják ki, milyen érzelmeket látnak a képeken, az érzések szavakba öntése a ventrolateral prefrontális kérget aktiválta, csökkentve ezzel az amigdala érzelmi reakcióját. Magyarán ha az érzelmek megfogalmazásával vagyunk elfoglalva, azzal eltávolodunk az emócióktól, mérsékeljük az erejüket. Az érzelmek tudatosítása tehát máris csökkenti a hatásukat.
Az érzelmek elnyomása nem segít, sőt csak árt. Azok az emberek, akik megpróbálták elnyomni negatív élményeiket és az ebből eredő érzéseket, szinte sosem jártak sikerrel. Talán viselkedésükben kiegyensúlyozottnak tűntek, de a limbikus rendszer nagyon is ingerelhető állapotban maradt. Ahhoz, hogy ez azt ingerelhető állapotot tompítsuk, az érzelmek fogalmakba foglalása a legjobb módszer. Mert akkor rögtön mérni, hasonlítgatni, egyszerűsíteni kezdjük az érzelmeinket. Ehhez a prefrontális kéreg közreműködése szükséges, ami csökkenti a limbikus rendszer feszültségi állapotát.
(Folytatjuk)