2017. augusztus 22. kedd
Menyhért és Mirjam napja

A klikkelgetés függőség, ha félbeszakítjuk emiatt a teendőinket

Rohanó világunkban nagy igény lenne rá, hogy egyszerre több mindent tudjunk elvégezni a munkahelyünkön, de a multitasking nem tesz jót az agynak. Sőt, szétaprózza az összpontosító képességünket. A szétszórt agy szindróma már ismert kór a pszichológusok előtt. Tudatosan azonban ez is orvosolható.

Szakemberek szerint függőségként definiálható agyunknak az a vágya, hogy mindig új impulzus érje, mindig félbeszakítsa aktuális teendőjét és valami más dolgot csekkoljon le. A neten szoktunk hozzá ehhez, aztán a csetappokon ivódott igazán belénk és most már az élet minden szegletében igényeljük.
Lerövidült a koncentrálóképességünk időtartama, folyton új szenzációkra vágyunk, szétszóródott a figyelmünk. Egyszerre akár több tucatnyi ablakot is nyitva tartunk munka közben a számítógépünkön, ide-oda ugrálunk közöttük, semelyik se köt le igazán. Sokáig nem tudunk egy dolgot csinálni. (Különösen a fiatal munkavállalókra igaz ez.)

 

A cégek is igénylik

8146.jpg

Kézenfekvő a kérdés: megnőtt-e a hibázási lehetőség ebben az összevisszaságban?
Napjainkat ma már teljesen átszövik a félbeszakítások. Hangszignállal jelzi a telók vagy a laptopunk, hogy emailünk jött, üzenetet kaptunk cseten, és akkor még szó sincs arról, hogy a kollégáink is mindig odajönnek az asztalunkhoz megkérdezni dolgokat és a segítségünket kérni. Ki tud így egy irányba összpontosítani huzamosabb ideig?
Igaz, sok cég nem veti meg ezt a gyakorlatot, hanem arra bátorítja alkalmazottait, hogy egyszerre több feladattal bíbelődjenek, mert így szinte másodpercre pontosan képben vannak a felől, mi minden zajlik a külvilágban és a saját iparágukban, dinamikus a munkahelyi közeg, gyors a cég általános reagálókészsége.
Az egy légtérű munkahelyet is erre találták ki. Hogy mindenki mindenkivel szóba elegyedjen, áramoljanak az információk a különböző osztályok, részlegek, eltérő beosztású alkalmazottak között.

 

Nem segít: árt és ront

Egyre több kutatás állítja azt, hogy a multitasking egyáltalán nem jó. Alacsony a hatékonysága, csökkenti a munkavállaló termelékenységét és az elménknek sem tesz jót. Miért? Mert az agyunk úgy fejlődött ki az evolúció során, hogy egyszerre egy dologra tudjon koncentrálni igazán hatékonyan. Ebből ered a Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow-élmény is. Amikor valósággal elmerülünk egy tevékenységben és elfeledkezünk minden másról, a körülöttünk lévő világ történéseiről. A dologban, amit végzünk, valamiféle páratlan színvonalra teszünk szert.
Amikor azt hisszük, hogy egyszerre végzünk több dolgot, akkor valójában annyit teszünk, hogy az agyunkat folyton megszakítjuk egy-egy tevékenységének végzésében és elaprózzuk magunkat: egyik feladatból a másikba ugrálunk. Ha ezt csináljuk, azzal elfárasztjuk az agyat és csökkentjük a kognitív képességeinket.
Egy kutatás szerint azoknál a dolgozóknál, akiknél 3 percenként félbeszakítják azt a feladatot, amin éppen dolgoznak, csökken a munkabírásuk.
Az ilyen megszakítások egy 50 000 fős nagyvállalatnál 1 milliárd dollárnyi veszteséget jelentenek. Ez az összeg elfecsérelt időt, ki nem használt kreativitást, hibás feladatvégzést (vagyis tévesztéseket és tévedéseket), s munkavállalói kiégést is jelent.
A multitasking üdvös voltának mítosza elég régóta itt él velünk és szakértők úgy vélik, itt az ideje, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljunk ezzel a tévképzettel. Egyszerre többféle dolog végzése felszínessé tesz, növeli a hibaszázalékot és csökkenti azon képességünket, hogy kiszűrjük az irreleváns, nem oda tartozó információkat. Vagyis nem tudunk célirányosan haladni és a fölös adatokat kizárni figyelmünk homlokteréből, magyarázta a BBC-nek Dr. Sandra Bond Chapman, az austini University of Texason működő agykutató központ igazgatója. Ha huzamosabb ideig űzünk multitaskingelő életvitelt, az stresszhez és depresszióhoz vezethet, s intellektuális képességeinket is csökkentheti.

 

Mi is hibásak vagyunk

Részben saját hiúságunk is hibáztatható mindezért. Ha egy üzleti megbeszélés közben felvesszük a telefonunk, amikor csörög, ha egy jelentés írása közben lecsekkoljuk az emailünket, az azzal az érzéssel "ajándékoz meg" minket, hogy fontosak vagyunk és hogy produktívak vagyunk, mondta Dr. Christine Carter, a Berkeley-ben működő University of California Greater Good Science Center igazgatója.
Régi beidegződés, hogy minél több időt töltünk az irodában (amik közül sok egy légterű, ahol állandó alapélmény a zaj, a cseverészés, mások beszéde, amit ki kell szűrni), annál jobb munkaerő vagyunk. De ma már otthonról is elvégezhető egy sor feladat.
Az irodai munkát felmagasztaló értékrend az ipari gazdaságból ered, amikor reggel az ember bement a dolgozóba, este meg hazament. Csakhogy akkoriban még az esték a magánéletnek voltak fenntartva. Ma már ez szinte lehetetlen. Állandó jelleggel be vagyunk kötve a világ online vérkeringésébe. A nap minden percében. A másik nagy "tettes" a multitasking felívelésében a modern technológia, amit mindannyian használunk. Ezért mondható ki, hogy a társadalom egésze tulajdonképpen "szétszórt agy szindrómában" szenved (scattered brain syndrome).

 

Újrahuzalozódik az agy

Dr. Sandra Bond Chapman szerint a technológia "újrahuzalozza" az agyunkat. Az állandó meg-megszakítás azt éri el, hogy agyunk hozzászokik a szétszórtsághoz. Egy idő után már természetesnek veszi, sőt igényli. Koncentráló képességünknek ez válik etalonná, normává.
Mindig várjuk a következő új impulzust. Impulzus-függőségben szenvedünk. Ez a fajta függőség rossz, mert nem szolgál épülésünkre és agyunk alapvető működési módozatának ellentmond. Mint mind függőség, ezt is baromi nehéz levetkőzni, megválni tőle. Még a szakembereknek is nehezükre esik gyakorlati tanácsot adni azt illetően, mit tegyünk. Ők is tudják, hogy rendkívül komplikált helyzetről van szó - a 21. századi életvitelünk és életkörnyezetünk nem kedvez az egy irányba történő fókuszálásnak.

  • Ha megtehetjük, dolgozzunk olyan helyen, ahol magunkra csukhatjuk az ajtót és kizárhatjuk az emaileket.
  • Rakjuk félre az okostelefonunkat is.
  • Csak egy dologgal foglalkozzunk. 
  • Közüljük kollégáinkkal és üzleti partnereinkkel, mely órákban (s ha nem minden nap, akkor mely napokon) fordulhatnak hozzánk. Az ezen kívül eső idősávokban legyünk egyedüli urai a munkavégzésünknek.

Dr. Christine Carter például a berkeley-i University of California "boldogság szakértőjeként" vonult be a kórházba, mert túldolgozta magát és kimerült. Ironikus, nemde? Ekkor határozta el, hogy felhagy a mutlitaskinggel. Azóta boldogabb és kiegyensúlyozottabb.

Forrás: BBC