2017. október 22. vasárnap
Előd és Korinna napja

Új finanszírozási lehetőség állattartóknak

Hamarosan már a tejtermelők is hozzáférhetnek majd a szén-dioxid piachoz, köszönhetően egy új módszernek, mellyel a gazdák és a szakértők megbízható adatokhoz juthatnak káros üvegházhatású gázkibocsátásukról. Ezzel az állattartás szektor számára új finanszírozási lehetőségek nyílnak.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által a tejágazat kistermelői számára kifejlesztett módszer révén két égető problémát is megoldhatunk egyszerre: úgy növekedhet a termelés volumene, hogy közben a mezőgazdaság szén-dioxid lábnyoma csökken, miközben feloldjuk azt a dilemmát, hogy miből finanszírozzuk a haszonállat-tartás „zöldítését.”

 

Csökkentsük és mérjük 

7828.jpg

A módszer segítségével egyértelműen azonosíthatóvá válnak azon pontok, ahol lecsippenthetnénk a káros üvegházhatású gázkibocsátásból (pl. a takarmány összetételének változtatásával, energiabarát eszközök használatával), és abban is segít, hogyan mérhetjük és regisztrálhatjuk a csökkenést.

Ezen felül, az eszköz megkapta a Gold Standard tanúsítványát, ami egy klímaváltozással kapcsolatos projekteket értékelő független, nemzetközi szervezet. Enélkül a termelők nem lennének jogosultak részt venni a nemzetközi szén-dioxidkvóta-rendszerben – vagyis nem válthatnák pénzre alacsonyabb kibocsátásukat.

 

„A világ tejtermelésének 2025-re 144 millió tonnával kell bővülnie a növekvő igények kielégítéséhez,” - mondta Henning Steinfeld, a FAO szakértője. Az állatok körülményeinek és takarmányozásának, továbbá a trágyagazdálkodás javításával, magasabb tejhozamot garantáló fajták preferálásával szintén fontos lépéseket tehetünk ebbe az irányba.

 

Áttörést jelentő módszer 

A jelenlegi szabályozás szerint projektgazda kormányok, for- és nonprofit szervezetek folyamodhatnak kibocsátási engedélyért, az általuk vélhetően kibocsátott üvegházhatású gáz (pl. szén-dioxid, metán) nagyságában. Amennyiben azonban ténylegesen kevesebb káros gázt termeltek, a megspórolt mennyiséggel kereskedhetnek a nemzetközi piacon, ezzel adva pénzügyi ösztönzést a klímabarát fejlesztésekhez.

Az állattartás ezidáig nem képezte részét ennek, mert hiányzott a metódus, ami a gázkibocsátásra és –csökkentésre vonatkozó hiteles számításokat lehetővé tette volna.

 

Az új eszközt Kenyában fejlesztették ki, ahol az már jelenleg is a részét képezi az ország azon törekvésének, hogy tejtermelését fenntartható módon növelje. Az állattartó szektorban főleg kistermelők dominálnak, akik nehezen férnek hozzá az új, termelékenységnövelő technológiákhoz, így kibocsátásuk alacsony – ellentétben az egységnyi tejre vetített gázkibocsátással.

 

Ezentúl azonban a kenyai kormány képes lesz nyomon követni és hiteles adatokkal szolgálni arról, hogy lépései ténylegesen csökkentették a szektor kibocsátását, vagyis hogy az egységnyi tejre vetített gázkibocsátás alacsonyabb lett. Ezzel az állattartás is hozzájárul majd az ország nemzetközi klímavállalásainak teljesítéséhez.

 

A tejtermelés káros üvegházhatású gázkibocsátása területenként eltérő. Egyes országokban alig 1,7 kg szén-dioxid jut egy kilogramm tejre (CO2 e/kg), míg máshol akár 9 kg is lehet ez az érték. A világátlag 2,8 jelenleg, míg Kenyában farmtól függően 3 és 8 között változik. Ebből is látható, hogy a termelési módszer jó megválasztásával milyen hatással lehetünk a klímaváltozás hatásainak enyhítésére.

 

Az eszköz kifejlesztésében a FAO Kenya Nemzetközi Haszonállat Kutatóintézetével és a Unique Forestry and Land Use and Climate Check Corporationnel dolgozott együtt.