Segítenek vagy függést okoznak az antidepresszánsok?
A Business Insider újságírója, Erin Brodwin bő egy évtizede szed antidepresszánsokat. Őszinte cikkben tárta fel tapasztalatait és érvelt az ilyen gyógyszerek övező negatív nézetek ellen, amik szerinte megalapozatlan előítéletek. Egyes tudósok azonban mást mondanak.
Brodwin meg van győződve róla, hogy a szorongás és a depresszió véget nem érő láncolatából az antidepresszáns gyógyszerek húzták ki. Egyenesen azt írja, megmentették az életét. Hiába járt ugyanis pszichoterapeutához, a tünetei csak súlyosbodtak. 40 kilóra fogyott, minden apróság miatt aggódott.
Orvostól orvosig
Nem volt egyszerű rálelni a megfelelő gyógyszerekre, amik hatékonynak bizonyultak. Két vagy három, egyenként 45 perces beszélgetés után anorexiásnak diagnosztizálták, akit a pánikbetegség egyes tünetei is jellemeznek.
Klonopint írtak fel neki, ami nem antidepresszáns, hanem nyugtató. Rohamok kezelésére használják. Elvileg akkor kellett volna szednie, amikor "egy kicsit be van pánikolva". De hát az szinte állandó érzés nála. Így saját belátása szerint azokra az alkalmakra tartalékolta, amikor úgy érezte, teljes pánikroham tör ki rajta.
Mivel az anyja nem hitt benne, hogy ennyire rossz állapotban van, elküldte egy endokrinológushoz, hogy nézesse meg vele a hormonrendszerét.
Ez a szakember Lexaprót írt fel. Ami antidepresszáns. A szerotonin felvételt gátló antidepresszánsok családjába tartozik. Az orvos azt mondta, akkor működik a gyógyszer, ha nincsenek nagy hullámzások Brodwin viselkedésében és hangulatában.
A páciens e gyógyszerrel úgy érezte, mintha a világ kevésbé sötét hely lenne. Mintha eddig mindent egy elsötétített üvegen keresztül látott volna, és ezt a szűrőt most gyengéden elvették előle. Nem érezte többet, hogy meg kellene halnia, s azt sem, hogy zsibbadtnak érzi magát mentálisan.
Szükséges rossz vagy eredendő gonosz?
Brodwin gyakran Peter D. Kramerre hivatkozik és "Ordinarily Well: The Case for Antidepressants" című könyvére, mely azt hirdeti, hogy az antidepresszánsok nem lényegüknél fogva kártékony szerek. Sokan úgy tekintenek rájuk, mint egy könnyű kibúvóra az elől, hogy az ember szembenézzen az érzéseivel és alaposabb önismeretet gyakoroljon maga felett. Hiszen a mélységesen borúlátó hitrendszert és világlátást beidegződések, hiedelmek tucatjai -akár százai- adták össze, lerombolva az önmagunkba és a világban betöltött helyünkbe vetett hitet.
Történt persze olyan tudományos kísérlet, melyben az lett az eredmény, hogy az antidepresszáns nem működik hatékonyabban, mint a hatástalan placebo (1998-ban és 2008-ban végeztek ilyen kísérletet). De ennek ellenkezőjére is van sok példa.
Nála hatott
Brodwin tanúsíthatja, hogy az antidepresszánsok nála hatottak: egyszerűen jól érzi magát tőlük. "Átlagosan jól", utalva Kramer kötetének címére. Elmúltak a pánik attackok is. A Lexapro segítségével elvégezte iskoláit, új barátokra tett szert, megkezdte karrierjét. Aztán visszajöttek a régi félelmek és tünetek.
Prozacot írtak fel neki. Leállt a Lexapróról, átváltott erre. Az átállás döcögős volt, de egy idő után ismét rendben érezte magát.
A 2013-as adatok szerint minden tizedik amerikai szed valamilyen pszichére ható gyógyszert, hogy a depresszióját, a figyelmhiányos hiperaktivitás-zavarát, vagy valami más mentális baját kezelje. Sokaknak nem is lett volna szükségük a gyógyszerre, mert amint egy 5000 személyre kiterjedő vizsgálat kimutatta, kétharmaduknál nem merítette ki a "súlyos depresszíós epizód" diagnózisát az, ami velük történt. Vagyis az orvosok túlreagálták a panaszokat, feleslegesen írtak fel gyógyszert. Vagy mondhatjuk úgy is: nem érdekelte őket a páciens tényleges állapota, automatikusan felírták a gyógyszert neki, hogy minél hamarabb az ajtón kívül lássák.
És ami a függőséget illeti? A magyar agykutató, Freund Tamás azon a véleményen van, hogy a benzodiazepinek, vagyis a szorongásoldó gyógyszer (pl. a Xanax/Alprazolám), amik még a legenyhébbek közé számítanak, igenis függést okozhatnak. A többiről nem is beszélve.
Brodwin a függőség témáját egyáltalán nem említi cikkében...