30 képesség, ami kell a sikeres és boldog élethez 3/1
Sokan sokféleképpen keresik a boldogságot. Kinek ez, kinek az jelenti. A lényeg, hogy mindannyiunknak szüksége van rá. Összegyűjtöttünk 30 olyan képességet, amik közelebb visznek a vágyott állapothoz. Rövid sorozatunk 3 cikkben rántja le a leplet arról, mi kell a boldogság eléréséhez.
1. Komolyan venni a visszajelzéseket
Az egyik legjobb tulajdonság, amivel munkavállalóként rendelkezhet az ember, ha megtanulja a kritikát személytelenül venni, csak a kitűzött célok és az elvégzett-elvégzendő munkák kontextusában nézni, nem pedig személyes sértésként.
Ne húzzuk fel magunkat a negatív visszajelzésen, hanem éreztessük az illetővel - ha konstruktív szándékkal közölte kifogásait -, hogy átgondoljuk tanácsát, vagy ha főnökről van szó, jelezzük, hogy javítunk a hibán, amit vétettünk.
A munka világában nemcsak számosított teljesítmények vannak, amiről egyértelmű mércék mentén el lehet dönteni, hogy jól vagy rosszul elvégzett feladattal állunk szemben, hanem az ügyféllel való kommunikáció és számos más dolog, aminek a végrehajtása, annak mikéntje lehet szubjektív megítélés kérdése.
Ha a főnök olyasvalamiért kárhoztat minket, amit ő hibának tart, mi viszont nem, érdemes diplomatikusan megjegyezni: "Erre nem gondoltam, de rögvest utánanézek." Persze nem minden ledorongolás jogos, és a hangnem is sokat számít. Ha tényleg minősíthetetlen stílusban hordtak le minket, akkor is megőrizhetjük hidegvérünket, vagy megjegyezhetjük higgadtan, hogy "van más módja is közölni ezt".
2. Őszintén bocsánatot kérni
Véteni emberi dolog. De a hihető, őszinte bocsánatkérésre már nem mindenki képes. Ha túlságosan számító, kalkuláló íze van a dolognak, azzal nem engesztelünk ki senkit. Főleg nem a felettesünket. Egy vezérigazgató szerint a következőek a jellemzői az őszinte bocsánatkérésnek:
1. Cselekedjünk gyorsan.
2. Intézzük el személyesen.
3. Magyarázzuk el, mi történt.
4. Vázoljuk fel, hogyan vesszük elejét annak, hogy legközelebb ugyanilyen hibát vétünk.
5. Kérjünk bocsánatot.
6. Tegyük jóvá.
3. Beosztani az időt
A nyugdíjas éveket leszámítva valószínűleg sosem lesz olyan időszaka az életünknek, amikor nem kell többféle teendő között súlyozni, prioritásokat felállítani és az óramutató után loholni.
Célszerű egyszerre egy dologgal foglalkozni, mert bár egyes szerzők sokáig istenítették a multitaskinget, a legújabb kutatások szerint nem tesz jót, ha folyton egyik feladatból a másikba ugrunk, mert megtörik a figyelmünk, a koncentráló képességünk, és újabb 25 percbe telik, mire újra olyan mélységű fókusszal tudunk dolgozni egy adott dolgon, mint azelőtt, hogy kibillentettek minket e teendőből.
Erre viszont általában sosem lesz alkalmunk, mert ritka, hogy fél órán át ne zavarnának külső tényezők (kolléga kérdése, telefon, email, stb.). Az agynak túl sok energiájába telik, hogy fókuszt váltson és egyik tevékenységről a másikra soroljon át. Ezért érdemes minél tovább kitolni azt az időintervallumot, amikor csak egy feladatra koncentrálunk.
Ha túlzásba visszük a munkát, az is megbosszulja magát. Henry Ford annak idején arra lett figyelmes, hogy munkásai termelékenysége csökkent, ha heti 40 óránál többet dolgoztak. A legújabb kutatások azt sugallják, hogy 60 órás munkahét mellett 3 hét után csökkent a teljesítőképessége az alkalmazottaknak, mind szellemileg, mind fizikailag.
4. Billentyűtrükköket használni
Ha tudjuk, hogy az Alt F4 mire jó, meg a Ctrl Alt C, akkor már sok-sok másodpercet spórolhatunk meg az egér összevissza klikkelésével különféle tálcákon. A másodperc talán nem tűnik nagy időnek, de a sok kis másodperc összeadódik.
5. Udvariasan nemet mondani
Senki sem szeret cserben hagyni másokat, ezért ódzkodunk attól, hogy nemet mondjuk. Emiatt azonban nem hozhatjuk magunkat olyan helyzetbe, hogy túlvállaljuk magunkat és el leszünk havazva. Pszichológusok mostanság úgy tartják, hogy túlbecsüljük a nemet mondás árát, illetve kárát, amit a másik fél szenved el.
Ha megtanulunk empatikusan nemet mondani - elmagyarázva a segítséget kérőnek, hogy túl sok munka van már a vállunkon -, az sok időt, zűrzavart, bűntudatot és stresszt spórol meg nekünk. A saját életünk, egészségünk, kiegyensúlyozottságunk megér ennyit.
6. Együttérezni másokkal
Az empátia az emberi kommunikáció alapvető eleme. Meghallgatni másokat, megérteni a problémáikat és örömeiket, átérezni azt, mi megy végbe bennük. Azt az embert, akinek nincs meg ez a képessége, nagyon egyszerűen lehet jellemezni: pszichopata és nárcisztikus.
7. Testbeszéddel kommunikálni
A különféle szituációkhoz és viszonyrendszerekhez másfajta testbeszéd dukál. Nem lehet ugyanolyan gesztusokat megengedni a főnökkel, a beosztottal, meg a sörivó cimborával, vagy a rokonainkkal. Sokszor a testbeszéd már mindent elmond, még mielőtt kinyitnánk a szánkat.
A szakértők könyveket írtak arról, milyen testbeszéddel lehet megkedveltetni magunkat másokkal. Ha például beszélgetünk valakivel, ne szakítsuk meg a szemkontaktust azután sem, hogy az illető befejezte a mondanivalóját. Az arcunk se rángjon, ne tegyünk felesleges mozdulatokat az arcizmainkkal - akár a szánkat rágva, csücsörítve, kényszeresen pislogva, stb. - mert ezek azt a benyomást keltik, hogy vagy hazudunk vagy idegesek vagyunk.
Mások testbeszéde is nyitott könyvvé teszi az embereket számunkra. Ha felveszik azokat a gesztusokat vagy mimikát, ami minket jellemez, akkor valószínűleg jól megy a társalgás és összhang van. Ha úgy mosolyognak ránk, hogy a szemük körül nem redőződik a bőr (ami természetes ránc), akkor valószínűleg hamis a mosoly, vagy rossz a plasztikai sebész.
8. Barátokra szert tenni
A barátságok kialakítása ideális esetben képesség, nem pedig a puszta véletlen műve. A felnőttéletben is képesnek kell lenni új barátokra szert tenni. Akikkel nem köt össze a kamaszkori tivornyázások és húzós kalandok emléke.
A barátkozás egyik módja, ha két ember bevall olyan dolgokat egymásnak, amiket másoknak nem mondanak el. Ehhez természetesen intuitívan kell érezni, hogy alkalmas-e a másik ember arra, hogy kitüntessük a bizalmunkkal. Ha valakivel szeretnék mélyebben összebarátkozni, ne sajnáljuk az időt rá. Minél több időt töltünk együtt, annál valószínűbb, hogy a kezdeti szimpátiából mélyebb barátság szövődik.
9. Idegen nyelvet tanulni
Úgy tartják, hogy egy idegen nyelv elsajátítása egy teljesen más gondolkodásmód felé nyitja ki az elmét. A szavak olyan részeit, a mondatszerkezetek olyan sajátosságait fogjuk értékelni, méltányolni, amire eddig semmi figyelmet nem fordítottunk. A kifejezés, a szóhasználat nüanszai is nyilvánvalóvá válnak a nyelvtanulás során, mint ahogy eddig még talán soha.
Vannak olyan vélekedések, hogy nyelvtanulás okosabbá is teszi az embert, fejleszti a kognitív készségeket, bár a legújabb kutatások cáfolják ezt.
10. Betartani a költségvetést
Az emberek elképesztően nagy hányada nem képes tartani magát pénzügyi korlátokhoz. Nem tudnak takarékoskodni, adóbevallást benyújtani időben, stb. Őket célozzák meg a bankok a hitelkártyákkal.
Az alapelvnek annak kellene lennie: több jön be, mint amennyi kimegy. Vagyis több pénz áll a házhoz, mint amennyit elköltünk. Így tudunk megtakarításokat felhalmozni.
Ha nagy kiadásra számítunk - például a gyerek tandíja, a fürdőszoba felújítása, stb. -, kezdjük el időben, akár évekkel korábban tartalékot képezni rá. Megfontolandó egy vészhelyzet-tartalék összegyűjtése, előre nem látott kiadások fedezésére (pl. ha betegség miatt kiesünk a munkából, stb.). E tartalék nagysága legalább több hónapnyi megélhetési költségeinkkel legyen azonos.
(Folytatjuk)
Forrás: Business Insider