A vastagbélrák elkerülhető
A vastagbélrák a vezető halálozási ok a gyomor-bél rendszer daganatos megbetegedései közt. Sokáig – olykor túl sokáig – rejtve marad. Pedig egészségtudatos módon igenis lehet tenni ellene. Igaz, egy mellkasröntgennél azért kissé kényelmetlenebb módon.
Az ok, az okok összetettek, és korántsem egyértelműek: jelenleg is széles körű kutatások folynak annak kiderítésére, hogy vajon milyen tényezők váltják ki a vastagbél mirigyhámsejtjeinek burjánzását.
A rostszegény étrend, a nagy mennyiségű, rendszeres alkoholfogyasztás, a dohányzás mind-mind felmerült kóroki tényezőként, de fokozza a vastagbélrák rizikóját a cukorbetegség is. Genetikai összetevőket sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen sokszor találkozni a betegség családi halmozódásával. Egyes vélemények szerint a felvágottakat tartósító nitrites só is bűnös lehet.
Stádiumok, túlélési esélyek
Stádium
Esély az ötéves túlélésre
I
74%
II
37–67%
III
28–73%
IV
6%
„Ebben az esetben különösen fontos hangsúlyozni – mondja Dr. Lukács Imre, a Szent István Kórház belgyógyász főorvosa –, hogy a megelőzés, a szűrés egyenesen életmentő lehet. A betegség ugyanis alattomosan fejlődik, és panaszokat sok esetben csak akkor okoz, amikor már megállíthatatlan a folyamat. A korai felismerés viszont teljes gyógyuláshoz vezethet.”
Intő jel vagy vaklárma?
Felmerül tehát a kérdés: milyen jel utalhat erre a rendellenességre. Ilyen lehet a „székletrend” megváltozása, a székrekedés és a hasmenés váltakozása, a véres, nyákos széklet megjelenése, a gyakori haspuffadás és a fogyás. Ha a beteg az enyhébb tünetek felismerésekor nem megy orvoshoz, az erős hasi görcsök fellépte, a széklet teljes elakadása (napokon keresztül), a hányinger, a hányás már a vastagbél elzáródására utal.
Ilyenkor már sajnos sokszor a környező nyirokcsomóban és a májban is áttéteket képezhet a daganat.
Mit tehet a beteg – és mit tehet az egészségügy – a gyors és korai diagnózis, a hatékony kezelés érdekében? A legegyszerűbb és a legkevésbé specifikus eljárás a székletben a vérnyomok kimutatása: a daganat ugyanis kis mennyiségű vérzést okoz. Mivel viszont sokféle betegség következtében jelenhet meg vérzés a béltraktusban – kezdve a fogínygyulladástól az aranyérig –, ez a vizsgálat értelemszerűen nem lehet elég pontos, jelzésnek viszont mindenképpen jó.
A vastagbéltükrözésnél ugyanakkor pontosabb és jobb módszer egyelőre nincs! Lukács Imre tapasztalata szerint az a beteg, aki rászánja magát egy ilyen vizsgálatra, egy-két héten belül biztosan eljut a vastagbéltükrözésre: az ország minden gasztroenterológiai szakrendelőjében megvan a feltétele a gyors és hatékony diagnosztikának.
Megfelelő előkészítés után már az igen apró polipok is láthatóvá válnak, ami azért nagyon fontos, mert legtöbbször az ilyen, kezdetben jóindulatú elváltozásokból fejlődik ki a vastagbélrák. Sajnos a vizsgálat a beteg számára kényelmetlen, sokszor fájdalmas, de ma már egyre több helyen végzik altatásban, számos, az OEP által finanszírozott intézményben is segíti aneszteziológus a diagnosztikát – ami után a beteg csupán néhány órás megfigyelést igényel.
Videokapszula
Kifejlesztettek egy egyelőre meglehetősen drága, de a betegek által kedvelt eljárást is, ez a videokapszula. A beteg lenyel egy apró kapszulát, amelyik végigfényképezi az egész béltraktust. A módszer hátránya, hogyha bármilyen elváltozást találnak, mindenképpen vastagbéltükrözés és szövettani vizsgálat következik. És sajnos a videokapszulával is előfordul néha, hogy elakad – legtöbbször a vakbélben –, ilyenkor elkerülhetetlen az endoszkópos beavatkozás, sőt Lukács Imre gyakorlatában egy-egy alkalommal az is előfordult, hogy sebészeti beavatkozás vált szükségessé.
A tudatosak mellett az egészségügynek felkészülten kell fogadnia a „képzelt betegeket” is (ők azok, akik mindenfélét összeolvasnak az interneten, és máris felállítják a maguk diagnózisát). A Szent István Kórház főorvosa szerint persze ők is sokkal jobban járnak egy negatív eredményű vizsgálattal. És ha mégis bejön az öndiagnózis eredménye, az ellátórendszer is könnyebben képes kezelni egy korai stádiumban felfedezett betegséget – adott esetben egy vastagbélpolip-eltávolítással –, megelőzve egy későbbi rosszindulatú daganatot.
Kötelező szűrést?
Ha ilyen alattomos és kiszámíthatatlan ez a kór, adódik a felvetés: nem kellene-e a leginkább veszélyeztetett kor- és rizikócsoport számára kötelezővé tenni a szűrést. Lukács Imre meggyőződése, hogy az egészségmegőrzésre irányuló tevékenységeket nem lehet kötelezővé tenni. Nincs és nem is nagyon valószínű, hogy egyszer lesz olyan protokoll, amelyik szabályozná: mely vizsgálatok azok, amelyeket el kell végezni ahhoz, hogy egy adott populáció meghatározott korú tagja a lehető legtovább éljen egészségesen. A legfontosabb az egészségügyi felvilágosítás, az egészségügyi kulturáltsági szint javítása, minél több ember meggyőzése az egészségtudatos életvitelről.
Ráadásul a vastagbél-tükrözés mint szűrővizsgálat kötelező előírásának jogi akadálya is lenne: a lehető leggondosabb előkészítő vizsgálat, illetve körültekintő eljárás ellenére is előfordul néhány esetben, hogy megsérül a vastagbél, ilyenkor legtöbbször sürgős sebészeti beavatkozás következik. Egy mellkasröntgen-vizsgálatot könnyebb kötelezővé tenni. Nincs semmilyen rizikója!
Nehéz kérdés ugyanakkor, mit tehet a potenciális beteg az odafigyelésen, az egészségtudatosságon túl az életvitelével egy olyan betegség ellen, amelynek az okát pontosan nem ismerjük. Az mindenképpen valószínűsíthető, hogy a rostdús étrend, a székrekedés kezelése, a vöröshús-fogyasztás mérséklése, a dohányzás elhagyása, az alkoholfogyasztás csökkentése, a testsúly karbantartása (cukorbetegeknél a szénhidrátháztartás rendezése), a rendszeres testmozgás hozzájárulhat a betegség megelőzéséhez.
„Genetikai adottságainkat viszont sajnos nem tudjuk befolyásolni. Itt lép be a jól időzített szűrővizsgálat. Háziorvosok, gasztroenterológiai szakrendelések készséggel, felkészülten segítik a betegeket, hogy elkerüljék a rettegett kórt. Ötvenéves kor körül nemcsak kardiológushoz, urológushoz, nőgyógyászhoz, hanem gasztroenterológushoz is el kell menni!” – összegez Lukács Imre.
