2017. május 27. szombat
Hella napja

Macaulay Culkin: "Tizenöt évesen nyugdíjba mentem"

Az egész világ imádta huncut rosszcsontként a Reszkessetek betörők-ben, de aztán ő is, mint oly sok más gyereksztár, kinőtte az aranyosságát. És mint oly sok más sorstársa, ő is rossz bőrben volt egy ideig. A lapok a kóros sovány Macaulayről közöltek képriportokat és azt írták, hogy állítólag drogfüggő. Tizennyolc évesen megházasodott, másfél év múlva elvált. 2002 óta volt együtt Mila Kunisszal, 2010-ben ez a románc is véget ért.

- 1994-ben 14 évesen szerepelt utoljára gyerekként a mozivásznon, aztán legközelebb csak 2003-ban bukkant fel újra a kamera előtt. Mi történt?

7464.jpg - Abbahagytam a filmezést és sosem hittem, hogy valaha folytatni fogom. Tényleg azt gondoltam, hogy ennyi volt, kész. Szeretem úgy hívni ezt, hogy "nyugdíjba mentem". Tetszett az ötlet, hogy valaki 15 évesen nyugdíjba mehet. Eszem ágában sem volt visszatérni. Mindenkit otthagytam. Úgy álltam hozzá: "Remélem, mindenki szép pénzt keresett rajtam, mert most itt a vége. Nem csinálom többet."
- Hogyan írná le akkori érzéseid?
- Túl sok minden történt, kezdett elegem lenni. Belefáradtam a filmezésbe. Úgy éreztem, kezdem elveszteni a kapcsolatot a való világgal. Éppen akkor kezdtem középiskolai tanulmányaimat. És addig sosem jártam végig egy egész évet a suliban úgy, hogy ne hiányoztam volna hónapszámra. Egyre többet mondogattam az embereknek, hogy nem akarom többé ezt csinálni. És senki sem hallgatott rám! Úgyhogy eljutottam arra a pontra, ahol kerek perec kijelentettem: "Oké, soha többet nem filmezek. És ne is kérjetek rá. Mondjatok fel az ügynökeimnek, a menedzsereimnek." Csupa olyasmi maradt ki az életemből, amit mások természetesnek vesznek.
- Úgy érezte, hogy elrabolták, elvették a gyerekkorát?
- Nem feltétlenül mondanám, hogy elrabolták. Nagyon is egyedi életutam volt addig. Más, mint a többieké. És ezért köszönettel tartozom sokaknak. Örültem, hogy olyan sok érdekes emberrel találkozhattam és oly sok érdekes helyre utazhattam. De ez áldozattal is járt. Mint minden munka. Nem, nem hittem azt, hogy ellopták a gyerekkoromat. Nagyon is érdekes gyerekkorom volt.
- Mik voltak a korai hírnév árnyoldalai?
- Nem volt sajtósom, aki megvédjen a rossz publicitástól. A média szörnyen bánt velem. Mindig is aggódtam amiatt, hogy mit írnak rólam. Gyakran elég szörnyű dolgokat. Húsz éves koromig be sem tettem a lábam egy éjszakai szórakozóhelyre. A sajtó meg azt híresztelte rólam, hogy kocsmatöltelék vagyok.
Amikor fiatal voltam természetes módon élveztem a színészkedést, nagyon vonzott a szereplés, két évig az American Ballet iskolájába is jártam, táncoltam, Off-Broadway-darabokban szerepeltem. Olyan voltam, mint egy gép. Hat év alatt 14 film! Az több mint kettő évente. Az egész teljesen természetesnek érződött számomra. Imádtam. De aztán túl nagy lett a káosz, nem volt már kontrollom a helyzet felett. A családommal is kezdtem elveszíteni a kapcsolatot (Macaulay apja visszaélt fiacskája hírnevével, olyan követeléseket támasztott a filmprodukciókkal és a stúdiókkal szemben, hogy az egész filmszakma megutálta. Macaulay szülei 1995-ben szakítottak. 1974 óta voltak élettársak, papíron sosem voltak házasok - A szerk.)
- A kamaszkori kihagyás után hogyan talált vissza a színészethez?
- Hat évvel a "nyugdíjba vonulásom" után Londonban szerepeltem egy darabban. Nagyon élveztem! Színházban szerepelni olyan, mintha egy zenekarral játszanál és turnéznátok. A közönség nagyon jól fogadta az előadást. Ekkor már elvégeztem a középiskolát és azt mondtam, megpróbálom újra a színészkedést, de most azt akarom, hogy teljesen máshogy menjen az egész, mint annak idején. Nekem kell kontrollálnom mindent. Lehet, hogy ez is káosz lesz, de legalább az én káoszom. Amikor eldöntöttem, hogy újra filmezni kezdek, kiderült, hogy valahol még mindig van egy ügynököm. Valaki, akivel soha életemben nem beszéltem. Illetve talán egyszer futólag, amikor 13 éves voltam.
- Anyagilag jól jött ki a gyerekkori sikerszériából?
- Anyagilag olyan helyzetben voltam, hogy nem kellett többé semmit sem csinálnom. Ha életem végéig ülök otthon és nézem a televíziót, akkor is lesz a leendő gyerekeim tandíjára pénzem. De nem akartam így tengve-lengve leélni az életem.
- A gázsijai nagyságrendjével mennyivel volt tisztában gyerekként?
- Sosem mondták el nekem, mennyit keresek. Szüleim nagyon tudatosak voltak e tekintetben, mert nem akarták, hogy bemenjek a suliba és eldicsekedjek, hogy "skacok, megint kerestem egy millát!" El volt rakva a bankban. Amikor betöltöttem a tizennyolcat, hozzáférhettem. Akkor fogtam fel először, hogy milyen sok pénzem van! Nagyon örültem neki. Nem szégyenkezem a pénzem miatt, keményen megdolgoztam érte. Mindent megtettem, amit mások mondtak, hogy végezzek el. Tizennyolc évesen kaptam igazából életemben először jutalmat mindezért. Hátradőltem. Furcsa érzés volt. Nem is érződött úgy, hogy ez az én pénzem. Olybá tűnt, mintha ezt valami kisfiú kereste volna, aki nagyon-nagyon keményen dolgozott. Én pedig megörököltem az ő lóvéját! Úgyhogy nem én voltam az elkényeztetett kölyök sztereotípiája. Akinek 12 évesen 10 hitelkártyája van.
Amikor első hitelkártyámmal - már felnőttként - ujjongva elmentem vásárolni, elég hülye dolgokat vettem. Például fekete és fehér festéket, hogy kifessem vele az arcomat. Csak mókából. Addigra már elég jó baráti köröm volt, és adtam nekik is. A testvéreimnek szintén. "Ne aggódjatok, rátok is emlékszem." Mindenki kapott tőlem. Örültem, hogy így kedvezhetek nekik.
- Ki fogadta el a szerepeket, amikor kiskorú volt? Tudja, hogy milyen filmekbe nem került bele?
- Nem tudtam, hogy milyen szerepeket ajánlottak fel nekem, biztos egy csomó filmet. Nem számított, nem érdekelt. Az ügynök sem volt a valóságom része. Muris, hogy amikor eldöntöttem, visszatérek, egy rakás filmfőiskolás küldte el nekem a forgatókönyvét. Azt gondolták, hogy nem kapok munkát a stúdióktól. Pedig csak válogatós vagyok. Egyetlen mércével mérek: olyan filmet nem vállalok el, amit - ha nem szerepelnék benne - nézőként nem tekintenék meg.
- Apjával milyen a kapcsolata?
- Ritkán beszélek vele. Éveken át örültem neki, hogy nincs a közelemben. Ez sokat elmond. Ennek így kell lennie.
- Ha nem kóstolta volna meg a színjátszást, milyen pályát választ?
- Nagyon szerettem komputereket programozni. Ehhez is ösztönösen vonzódtam, akárcsak a szerepléshez. De a baj az, hogy valahányszor programozni próbáltam valahol, valaki mindig le akart fényképezni és újságcikket akart az "eseményből" gyártani.
-V isszatérése után megváltozott kapcsolata a celebekkel?
- Amikor fiatal voltam, akkor sem voltam igazán Hollywood része. Úgy értem, 9-10 évesen nem szaladgáltam egyik partiról a másikra. Nem voltak hollywoodi haverjaim. Volt vagy ezer ismerősöm ott, de sehol egy barát. Akikkel jóban voltam, azokkal kapcsolatban maradtam a távollétem éveiben is. Semmi sem változott.
- És hogyan változott Macaulay Culkin?
- Remélem felnőttem. Igyekszem jó ember lenni. Jó testvér, jó fiú. Ez a legtöbb, amit az embertől elvárhatnak.