Michelle Pfeiffer: 50 fölött sokkal jobb lett!
Közel a hatvanhoz is remekül tartja magát, igaz ebben állítólag némi plasztikai beavatkozás is segítette. Német származásából eredhet szépsége. Mindig méltóság, tartás és légies kecsesség sugárzott belőle, mégsem tűnt hűvös jelenségnek a mozivásznon.
- Miért nyújt örömet önnek a színészkedés?
- Egyszer hallottam egy színészt, aki azt mondta a fiatalabb pártfogoltjainak: "Ha nincs semmi más a világon, amiben jó lehetnél, akkor állj színésznek. De ha van más választásod, akkor inkább menj másik pályára." Nekem nem volt választásom. Amint besétáltam egy színészmesterség órára, rögtön otthon éreztem magam. Olyan emberek között voltam, akiknek a körében nem éreztem magam idegennek.
- Ön német származású, igaz?
- Állítólag igen. A családfám egy kicsit homályos. Volt, aki azt mondta nekem, hogy a családnevem talán zsidó eredetű. Még hogy én zsidó? Hát nézzem rám bárki. Nem végeztettem családfakutatást, úgyhogy nem tudom, mi igaz mindebből.
- Sok nőnek a negyven a nagy vízválasztó. Ön hogyan élte meg, hogy belépett a negyvenes éveibe?
- Szerintem az elvárás, hogy valami rosszabb lesz, mint amilyen a valóságban, kicsit rásegít arra, hogy végül nem is olyan rázós és húzós a dolog. Elérkezik a nagy kerek szám, és csak megvonod a vállad. Ennyi lett volna az egész? Engem igazából hálássá tett, amikor elértem az ötvenet. Hálát éreztem, hogy mi mindenem van, családom boldogságom, karrierem. Jobb az, amit kaptam az életben, mint bármilyen más alternatíva.
- Gyakran folyik vita arról, hogy Hollywood nem teszi lehetővé a színésznőknek, hogy méltósággal öregedjenek meg a mozivásznon.
- Nem, szerintem megengedik Hollywoodban, hogy megöregedjünk a filmekben. Vagyunk néhányan, akiket rendszeresen foglalkoztatnak. Az persze igaz, hogy ahogy korosodik egy színésznő, fogynak a jó szerepajánlatok. Ez főként azért van, mert kevesen hajlandók drámai filmekbe fektetni pénzt. Bár fogynak az izgalmas szerepek, én mindig találtam egy trükköt: szerettem karakterszerepeket elvállalni. Amikor nem én vagyok a hősnő. Szerintem az idő előrehaladtával a szerepek érdekesebbek, többdimenziósak, árnyaltabbak.
- Hogyan sikerült az élvonalban maradnia?
- Egyre több filmben találom úgy magam, hogy egy sokkal fiatalabb fiúval jövök össze. Lehet az egy ficsúr vagy a legjobb barátnőm fia... Azt gondolom, az ilyen fordulatok felbukkanása a filmek sztorijaiban jó lépés a megfelelő irányba. A férfi szereplőtársaim egyre fiatalodnak, míg én egyre idősebb leszek. Amikor főszereplőket kell válogatni, az emberek nem szívesen választanak két színészt ugyanabból a korosztályból.
- Másként választ ma szerepeket, mint régen? Vagy ugyanolyan szempontok szerint dönt?
- Amikor az ember elindul a pályán, csak az motiválja, hogy legyen munkája. Elvállal bármit. Az én kritériumaim egyáltalán nem változtak az évek során. Még mindig azokat a projekteket vállalom el, amik tetszenek és amikhez érzelmileg kötődni tudok. Ilyenkor az ember szinte hallja a hangot a fejében: "Ez az!" És tudom, hogy szerepelnem kell abban a filmben.
- Amikor olyan filmben szerepel, melyben szétbomlik egy házasság, az kihat arra, hogyan szemléli, hogyan gondolja át saját magánéletét?
- Nagyon jó házasságban élek és elégedettebb vagyok, mint valaha. Persze aggódtam, amikor olyan nőt kellett játszanom, aki éppen válni készül, mert tropára ment a házassága. Inkább amiatt aggódtam, hogy nem tudom elég jól ábrázolni a tragikus aspektusait a helyzetnek és hihetőnek tűnni az elidegenedett feleség szerepében. Pont azért, mert nekem ilyesmiben nem volt részem. Ilyenkor kell bevetni azt, amit úgy hívunk: színészi képzelőerő. Alapvető munkaeszköz a mi szakmánkban.
- Szót ejtettünk már a korkülönbségről a párkapcsolatban. Tegyük fel, hogy ha össze szűrte volna a levet valaha egy jóval fiatalabb udvarlóval, együtt maradt volna vele?
- Nem biztos, hogy olyan hősies tudnék lenni, hogy kibírjam a társadalom helytelenítését.
- Mi a titka a szépségének? Hogy tudott ilyen gyönyörű maradni?
- Amikor dolgozom, mindig vigyázok magamra. Amikor pedig nem dolgozom, nem kerülök mások szeme elé. Ugyanúgy élek, mint bárki más. Jókat eszem, edzek. Az, hogy elégedett vagyok az életemmel és jól érzem magam a bőrömben, minden bizonnyal sokat nyom e tekintetben. Jó géneket kaptam. Harmincévesen leszoktam a dohányzásról. Ez is jól jött. Ötven fölött kezdtem igazán felszabadulni, és most így hatvan körül, szintén remekül érzem magam a bőrömben!