Szexmániás is volt a drogfüggő John F. Kennedy
Egy zűrös, német származású doki tartotta drogfüggőségben az amerikai elnököt, és injekciózott olyan sztárokat, mint Marilyn Monroe és Liz Taylor. Ez elég kockázatos hobbi, ha nukleáris arzenál felett diszponál az ember a hidegháború egyik csúcspontján. Állítólag éppen a függősége és instabilitása miatt végezte ki a CIA, az FBI és Lyndon Johnson szegény, jóképű JFK-t.
Hillary Clinton egyik érve Donald Trump megválasztása ellen az, hogy nem szabad ilyen impulzív, robbanékony emberre bízni nukleáris fegyvereket. Az amerikai elnöknek kiegyensúlyozott és a diplomácia szabályait ismerő, vérprofi politikusnak kell lennie. Még a szóbeli fenyegetéseknek is súlyuk van. Ilyen kiegyensúlyozott ember volt - elvileg - JFK is. A tömegek imádták, beszédei ékesszólóak voltak, felesége gyönyörű. Csak a Fehér Ház berkeiben ismerték a titkot: az elnök tömi magába a gyógyszereket, állandó migrén gyötri, és állítólag szentül hitte, hogy minden nap közösülnie kell egy nővel, csak az enyhíti fájdalmait.
A drog és a Csodadoktor
Dr. Max Jacobson (1900-1979) amfetamin-alapú injekciókat adott be világhírű pácienseinek, ezzel függőségbe taszította őket. Elixírjét úgy népszerűsítette a hírességek körében, hogy az "csodaszerű szövetregeneráló" injekció. A Miracle Max, vagyis Csoda Max becenévvel illetett doktor a New York-i Carlyle Hotel luxuslakosztályában adta be injekcióját az USA 35. elnökének. Amikor elkezdett hatni az amfetamin a szervezetében, JFK levetette a ruháit és meztelenül kezdett táncolni a szobákban. Prímán érezte magát. Nem csoda, hogy csodadoktor másik beceneve ez volt: Dr. Feelgood (Dr. Jó érzés). Mások Dr. Needlesnek (Dr. Fecskendőnek) hívták.
JFK végül kiment a folyosóra, hogy női társaságra tegyen szert - félreérthetetlen szándékkal. A titkosszolgálat emberei alig hittek a szemüknek. Meg kellett állítani a főnököt, különben még lejut a szálloda halljába, és meztelenül parádézik az újságírók, a paparazzi és a válogatott, elit szállodai vendégsereg szeme láttára. Elnökségének lőttek volna, az Egyesült Államok tekintélye pedig a mélybe hanyatlik. Végül sikerült meggyőzniük, hogy térjen vissza a lakosztályba. Ahol egy "legitim" orvos végül nyugtatóinjekciót adott neki. Leszedálta.
Beanyagozva hidegháborúzott
A CIA és más befolyásos washingtoni szervezetek tisztában voltak vele, hogy JFK mindenféle szerek rabja. Függőségben szenved. Kínzó hátfájdalmai és más nyavalyái miatt ugyanis fájdalomcsillapítókra van szüksége ahhoz, hogy funkcionálni tudjon. A Fehér Ház naptára Dr. Feelgood 30 vizitjét jegyezte fel 1961-ben és 1962-ben. De történészek szerint ez csak a jéghegy csúcsa. Nyilván több alkalommal találkozott az elnökkel.
JFK-nek nagyon kellett, hogy jól érezze magát a bőrében, akár csak órák erejéig. Hiszen élete nagy részében sokat betegeskedő ember volt. A közvélemény ebből vajmi keveset tudott. JFK Addison-kórban szenvedett, vagyis a mellékvesekéreg alulműködésben. Ezt halálos kórnak hitték az orvosok, míg 1947-ben rá nem jöttek, hogy kortizonnal kezelhető. Porckorongsérve miatt 1944-ben részesült operációban, 1957-ben pedig kockázatos gerincműtétje volt. Mindenféle fertőzésnek áldozatául esett. Allergiák gyötörték. Bélrendszere sem szuperált. Szexuális úton szerzett nemi betegségei is voltak. "Ha egy szúnyog megcsípi a testvérem, a szúnyog meghal!" - mondta egyszer Robert Kennedy, JFK öccse.
Dr. Fecskendő egy rosszul öltözött pasas volt, aki mindig formaldehidtől és dohánytól bűzlött. Erős német akcentussal beszélt, vastag szemüveg mögül nézett a világra, és hatalmas pocakja volt. Történészek ma már egyértelműen kimondják, hogy a túlgyógyszerezés pszichotikus reakciókat váltott ki JFK-ből, aki hiperszexualitásba menekült. A másik mellékhatása az volt, hogy elhatalmasodott rajta paranoiája.
De nemcsak JFK volt Dr. Fecskendő legismertebb páciense...
(Folytatjuk!)