Natalie Portman: Izgalmasabb a Harvard, mint Hollywood
Egyike azon kevés gyereksztárnak, akinek bája és tehetsége nem illant el a felnőtté válással. Mióta bő húsz éve feltűnt a Leon, a profiban, Luc Besson filmjében, a rendezők üdvöskéje, kézről-kézre adogatják csupa színvonalas filmben. Natalie Hershlagként született Izraelben, filmrendezőként is ott próbálta ki magát. A világ viszont Hollywooddal azonosítja.
-A V mint Vendetta főszerepéért leborotválta a haját. Nagyon nehéz elhatározás volt vagy inkább magától értetődő?
-Csak megpróbáltam olyan filmalapanyagot választani, ami kihívást tartogat számomra. Mindig ez hajt. Az is izgat, ha olyan szerepet olvasok, amelyről azt érzem, ilyen karaktert még nem játszottam.
-Szükségszerű, hogy emberileg is bírja az adott figurát?
-Megesik, hogy nem jön létre az az érzés, kedvelem az illetőt. Igyekszem együttérezni a karakterrel, megérteni, hogy mi motiválja. Ez a kötelességem színészként. Az általam megformált figura minden érzését át kell éreznem. Én egyszerűen igyekszem mindig olyan filmekre igent mondani, amelyekről úgy érzem, elég stimuláló ahhoz, hogy 4 hónapig izgalmasnak érezzem azt, hogy benne dolgozom. Sosem gondolok arra, hogy ez most éppen egy nagy szuperprodukció vagy egy kis költségvetésű művészfilm. Csakis az érdekel, hogy a projekt stimulál-e. Kihívásokra van szükségem. És sosem akarom önmagamat ismételni.
-Mennyire volt nehéz gyerekszínészből színésznővé érnie, s ekként elfogadtatnia magát a rendezőkkel, producerekkel?
-Az idők kezdete óta magától értetődőnek vesszük, hogy ez a túlélési ösztön létezik bennünk. Ez valószínűleg evolúciós, genetikai programozás bennünk: a fennmaradás vágya. Ez persze versengést okoz és sokszor felfordulást a közösségen belül. De hát ilyen az élet. Én is érvényesülni akartam és akarok, de nem bármi áron. Ez is ambiciózusság, de pozitív módon. Azt akarom, hogy ne csak én érvényesüljek, hanem mások is.
-Hollywoodot mint szakmai közösséget milyennek látta?
-Én mindig úgy tekintettem Hollywoodra, hogy ott normális emberek élnek, a Harvardra meg úgy, hogy ott vannak az igazán kimagasló elmék. Az iskolai éveim során annyi különleges emberrel találkoztam, mindenki, akivel ott kapcsolatba kerültem, elképesztő dolgokat művel a saját szakterületén. Minden ágazatban ők a legjobbak. Szóval ebben a milliőben az átlagosságnak nem volt helye. Nekem nagyon fontos volt, hogy egyetemi tanulmányaim során betekintést nyertem különféle világokba, más idea-rendszerekbe. Nagyon inspiráló volt, hogy ezek az emberek a tudás nyomában vannak. A tudást bővítik. Ugyanazok a kérdések foglalkoztatják őket, mint engem. Már a középiskolában sok önállóságot tanultam.
-A Free Zone című izraeli filmben volt egy körülbelül 5 perces, vágatlan felvétele, amikor egy beállításban kellett sírva fakadnia, a kamera előtt kellett létrehoznia egy intenzív érzelmi állapotot. Hogyan csinálja?
-Nem is tudom. Nehéz megmagyarázni. (nevet) Fel kell rá készülni, gondolatailag, mentálisan, érzelmileg. És tudod, hogy öt percig fog tartani.
-Sosem érezte úgy, hogy gyereksztárként elmulasztotta, hogy átlagos életet élhessen?
-Biztos sok minden kimaradt nekem. Más élményekben volt részem, mint egy átlaggyereknek. Tizenkét évesen már Japánba kellett utaznom, az osztálytársaimnak meg nem. Én viszont nem voltam tagja a focicsapatnak. Meg kimaradtam egy csomó iskolai eseményből. Nem jártam drága magániskolába, a lakhelyünk állami iskolájában tanultam, teljesen átlagos gyerekek között. Nem tudtam a tanéveket végigtanulni, mert filmeket forgattam, bár ezeket is igyekeztük a nyarakon letudni. Mindig bepótoltam a feladataimat. Egy-egy heteket hiányoztam a suliból olykor.
-Koraéretté tette a színészet?
-Tény, hogy állandóan felnőttekkel van együtt az ember. És mindenkire nagy hatást gyakorol, hogy mennyire érett vagy. Viszont akkor is érettnek tetteted magad, ha nem vagy az. Úgyhogy volt ebben egy kis csalás is.
-Az öltözködésében milyen alapelveket követ?
-Nehezen találok cipőket, amik megfelelnek nekem. Ugyanis nem akarok állati bőrből készült lábbeliket hordani. Néha elég macerás megfelelni azt, ami kényelmes is, stílusos is, és ráadásul nem állati anyagokból készült. Nem hiszem, hogy a cipőinket az állatok bőréből kellene készítenünk. Ha rajtam múlva, a világon mindenütt felhagynának ezzel a gyakorlattal. Tervezni persze nem fogok cipőket, mert az ilyesmihez nincs tehetségem.
-Könnyen talál olyan ruhákat, amelyek gyártásáért nem öltek le állatokat?
-Igen, ez már cseppet sem olyan komplikált.
-Köztudott, hogy vegetáriánus is.
-Nem akarok prédikálni erről senkinek. De megőrjít, amikor az emberek annyira fennakadnak ezen. "Úgy érted, hogy nem kell neked ez a hús?" Hát nem kell. És nem tudnak napirendre térni efelett. Mint mindenki más, én is meghozom a magam döntéseit. Nincs szükség rá, hogy csodálkozzunk vagy ítélkezzünk a másik döntése felett.
-Ha már kivételes elmékről beszélünk. Nem gondolja, hogy minden nagy formátumú férfi vezetőegyéniség mögött ott van egy nő? A háttérben.
-Nem gondolkodok ilyen sémákban. De azt hiszem, hogy minden nagy kaliberű férfi különleges nőt szeretne találni magának.