Antibiotikummal akár elkerülhető a vakbélműtét
Új teória terjed orvosi körökben. Az eddig közkeletű vélekedés szerint az akut módon gyulladt vakbelet azonnal ki kell venni, különben perforál és halált okozhat. Egyes orvosok azonban inkább antibiotikummal kezelnék, és sikereket is érnek el vele!
Összesen 1000 betegen végeztek kutatást Európa öt pontján, hogy megbizonyosodjanak: az antibiotikum hatásos ellenszere lehet-e a vakbélgyulladásnak. Az esetek 70 %-ában nem volt szükség műtétre, a gyógyszer csillapította és megszüntette a gyulladást. (Volt akiknél hónapokkal később visszatért a gyulladás.)
Akik a kísérletben antibiotikumot szedtek és mégis műtétnek estek alá, nem tapasztaltak több komplikációt, mint a hagyományos páciensek, akik a műtét előtt nem részesültek antibiotikum-kúrában, mert azonnal műtéti úton kellett náluk beavatkozni.
Megúsznák, ha lehet
A University of Washington kórházának pácienseinek közel fele vállalkozna az antibiotikumok szedésére, ha ezzel megnő az esélye, hogy végül nem lesz szükség műtétre. Egy másik felmérésben olyan embereket kérdeztek, akiknek már kivették a vakbelét: kétharmaduk választotta volna inkább a gyógyszeres kezelést.
A vakbélgyulladás műtéttel történő megszüntetése az 1880-as években kezdődött, holott egyes orvosok már akkor tudták, hogy pácienseik némelyike meggyógyulna a sebészkés használata nélkül is.
Az orvosok úgy gondolták, a vakbél azért gyullad be, mert egy székletdarab kerül bele, és eltömíti. Az esetek többségében azonban nem ez a gyulladás oka, tehát a műtéti beavatkozás nem feltétlenül szükséges.
Az orvosok és sebészek ma már bevallják, hogy nem tudják, mi okozza a vakbélgyulladást. Következésképp a gyulladt vakbél nem szükségszerűen ketyegő bomba, ami előbb-utóbb felrobban. A perforáció az esetek 15-25 %-ában áll fenn. Az orvostudomány ma azt vallja, hogy náluk valamilyen bakteriális fertőzés okozta a gyulladást. Másoknál a vakbélgyulladás magától elmúlik. A gyulladás időtartama sem feltétlenül növeli a perforáció esélyét. (Akiknek perforál a vakbelük, általában már ebben a legvégső szakaszban jutnak el a kórházba.)
A '40-es és '50-es években már volt egy irányzat Angliában, amely az antibiotikumot kiáltotta ki a vakbélgyulladás ellenszerének. A feljegyzések szerint a módszer hatásosnak bizonyult akkoriban.
Amikor a hidegháború alatt amerikai matrózok fél évet vagy még hosszabb időt töltöttek nukleáris tölteteket szállító tengeralattjárókon, anélkül, hogy a felszínre jöttek volna, a vakbélgyulladásos katonákat szintén antibiotikumokkal kezelték. Egyikük sem halt meg. Más egészségügyi komplikációk sem adódtak a kezelésből.
Kis türelmet!
A módszer egyelőre nem kellőképpen megalapozott, mert a nagy létszámú klinikai kísérlet még hátra van. A nagyobb léptékű kutatásból kaphatunk választ például olyan kérdésekre, hogy az antibiotikumokkal elmulasztott vakbélgyulladás milyen gyakran tér vissza ezeknél a betegeknél később, hogy milyen mennyiségben, gyakorisággal kellene beadni az antibiotikumot és hogy milyen intenzitású és jellegű alhasi fájdalomnál jöjjön vissza az orvoshoz a beteg?
Az említett európai kísérletben egy-két napig intravénásan kapták az antibiotikumot a betegek, majd hazaengedték őket, és otthon pirula formájában szedték a gyógyszert egy hétig.
Forrás: The New York Times
