Hova tűnt Paco Rabanne?
A 60-as években fémlapok százaiból összeállított kosztümjeivel keltett feltűnést és lett ünnepelt renegát divatművész. Parfümjei révén vált dúsgazdaggá és globális márkanévvé. Furcsa jóslataival meg közröhej tárgyává. Visszavonulásával végül nyugdíjassá. Egy dokumentarista stáb a mester nyomába eredt. Normandiában él visszavonultan, békében és spirituálisan.
Az egykori divatcézár 1934-ben született a spanyolországi Pasaiaban. Idén töltötte be 82. életévét. "Nem tudtam én semmit a textíliákról," mondja a filmben. Csak egy dolog érdekelte: olyan ruhakreációkat létrehozni, amik megtörik "mások régi kódjait" és új formákat hoznak a fősodorba.
Nagy inspiráció volt neki Jeanne d'Arc. Aki vértezetben indult csatára. A középkori harcosok viselete ihlette Rabanne ruháit, melyek a 60-as években, amikor az ipari dizájn stílusjegyei betörtek a divatba, Rabanne keze alatt fémlapokból álló kosztümökben realizálódtak. 
Igaz, ezeket nagyon nehéz volt viselni, meséli a filmben a mester egyik sztármodellje, Francois Hardy. A kis lapok súlya ugyanis összeadódott. Az egyik ilyen ruha 16 kilót nyomott! A manökenek leizzadtak a fotózások és a divatbemutatók során. Volt olyan kreaációja a tervezőnek, aminek fémlapjaira 300 karátos gyémántokat erősített. Négy revolveres testőr kísérte a manökent a kifutóra.
Nagy hatással volt rá még Julio Le Parc is, az 1928-ban született argentin képzőművész, akinek modern, "kinetikus művészetként" számon tartott mintázatait vitte át a ruhák világába Rabanne.
A suttogó
"Ruhatervező? Sosem voltam az. Vagy talán néha-néha. Akaratom ellenére", mondja nevetve a baszk származású Rabanne. "Én az imák embere vagyok".
A 90-es évek végén sokan hülyének nézték, amikor intuitív megérzései és látomásai nyomán azt jósolta, hogy 1999-ben azt jósolta, hogy a Mir orosz űrállomás az augsztus 11-i teljes napfogyatkozás alatt rá fog zuhanni Párizsra és tönkreteszi a metropoliszt.
A város lakói "túlélő" partit tartottak Rabanne lakása előtt és pezsgővel koccintottak a tervező legújabb agymenésére.
Rabanne még abban az évben visszavonult a divat világától. Ez azonban nem vette el miszticizmus iránti nyitottságát. Csak most már privátabban éli meg. 
Vannak olyan lelkek, akik jeleket vélnek felfedezni a természetben, élő, egyéni tudatoknak érzik az elemeket, s flóra és fauna legkisebb egységeit, legyen az egy kő vagy egy felhő. Hát ilyen Paco Rabanne is. "Azért látok tündéreket és a gnóm szörnyeket, mert a nagymamám megtanított rá, hogy lássam őket. Most azt hiszed, hogy őrült vagyok", mondta a róla készült dokumentumfilmben.
Van egy pillanat a filmben, amikor felmutat egy felhőre és megállapítja, hogy az madarat formáz. A kamera követi a kezét, az égre pillant. És igaza van! "A természet válaszol és üzeneteket küld. Spiritualitásról beszéltünk az imént, és tessék, a felhőben megjelenik a fehér galamb alakja. Ami a hit jelképe. A tenger hullámai is kezdenek növekedni. Ők is beszélnek."
Az elmúlt 17 évben tengerparti házában élt. Egyedül. Vendégeket is ritkán fogad itt. "Túl kell lépnünk azon, amit látunk. Amikor zajt hallok, megkérdezem, miért van ez a zaj? Mit akar mondani nekem? Természetes zaj, vagy nem? Ha elhaladok egy fa mellett és az elkezd mozogni, megkérdezem, mit akar mondani nekem? Mire akar engem figyelmeztetni? Az érzékszerveim mindig éberek."
"Csak átutazók vagyunk a Földön. Óriási közeg ez, sok réteggel, amikkel játszanunk kell. Mások babonái nem érdekelnek. Megteremtem a magam babonáit és azok kódját. Minden emberi lény egyenlő, de mindannyian mások vagyunk. Ezért nem kell aggódnunk mások véleménye miatt. Minden ember a maga módján csinálja meg a maga boldogságát. Soha nem szabad másokat téríteni." Így szól Rabanne panteizmusa és humanizmusa.
Sikerét is természetfeletti erőnek tulajdonítja. Negyvenötször kerülte meg a Földet, elért mindent, amit akart. "A sors adta meg nekem a sikert. A világon mindenütt ismert lettem." Ehhez azonban a parfümjei is kellettek. "A parfümök pénzt termeltek nekem, de nem ez volt az életcélom. Az élet értelme az, hogy kinyisd a szíved, a lelked és hallgass. Az én beszédem ma már olyan szinten nonkonformista, meg nem alkuvó, hogy amikor az emberek meghallják, kigúnyolnak."
A múltja sem érdekli már igazán. "Nem akarok többé beszélni róla. A múltam a múlté. Ma jobban érdekelnek azok az emberi kérdések, hogy miért vagyunk itt a Földön."
