Helena Christensen: "Mindig az evésen jár az eszem"
A 90-es években féltucatnyi modell uralta a divatbemutatók kifutóit, az óriásposztereket és a divatmagazinok címlapjait. A Naomi Campbell, Kate Moss, Linda Evangelista, Cindy Crawford, Eva Herzigova, Claudia Schiffer, Tatjana Patiz, Tyra Banks, Karen Mulder, Christy Turlington által fémjelzett elitbe tartozott az 1968-ban született dán Helena Christensen is.
Mi egy igazi topmodell titka? Mi az a plusz, az a többlet benne, amitől befut?
Az emberek érzékelik a személyiséged esszenciáját és fantáziát látnak benne. Felkérnek fotózásokra. Modellként sem kellett mindig csábítóan csábosnak lennem. Add önmagad. Legyél természetes. Ez a legfontosabb. A fotósok meghitt, intim pillanatokat kapnak el, egy-egy rezdülést az arcodon, ami megérinti a szemlélőt. Az ember nem csak áll a fényképezőgép előtt, hanem mozog, játszik, felnagyítja az érzelmeket.
Akkor hát nem érezte úgy, hogy ez egy meglehetősen felszínes hivatás?
Tény, hogy a modell alapjában véve egy próbaba. Mint amit a boltok kirakatába raknak. Mert ránk is ruhákat kell aggatni. De mindez aztán megtelítődik érzelmi tartalommal. Beleviszed a pózolásba a személyiséged. Életet, vitalitást adsz a ruháknak. És a fotók megérintik a nézőket. Ahogy rájuk nézel a plakátokról vagy a címlapokról. A legjobb modelleknek fantasztikus személyiségük van. És ezt meg tudják mutatni a fotókon. Megmutatják a sebezhető oldalukat is.
Ön is sérülékeny?
Néha igen. Máskor meg egyáltalán nem. Szóval a divat nem csupa felszínesség. A divattervezők igazi művészek. Magas színvonalon alkotnak. Némely fotós is. A sminkesek között szintén vannak, akik olyan tehetségesek, akár a festők. Könnyen azok lehettek volna, ha a 19. században élnek.
A 90-es években a legnagyobb divatházak foglalkoztatták. A párizsi vagy milánói divathéten egyik bemutatóról rohant a másikra. Élvezte a felhajtást?
Őrületesen zsúfolt időszak volt az. Előfordult, hogy 5 nap alatt 25 divatbemutatón szerepeltem. Motorbiciklin vittek át egyik helyről a másikra, kapaszkodtam a vezetőbe és már repültünk is. Kaotikus, de nagyon-nagyon izgalmas idők voltak.
Nem volt lámpaláza a szereplések előtt?
Hát a bemutató előtt elkezd gyorsabban verni a szíved. Nyomul benned az adrenalin. De olyan remek atmoszféra van, hogy ez jól hat, nem bénít le. Az is igaz, hogy annyi éve divatbemutatózok, ma már szinte a véremben van az egész.
Hogyan került a divatvilágba?
A sors és a szerencse révén. Hiszek a végzet erejében. 19 éves voltam. Tökéletes kor arra, hogy ilyen munkákba csöppenjen az ember.
Mik a legfontosabb dolgok az életében?
Elsősorban a család és a barátaim. Mert szeretem őket. Aztán az egészség. Az ételek. A művészet. Bármilyen formában. Legyen az zene, film, divat, festészet. Meg a melankólia. És ismét az evés.
Melankolikus alkat?
Igen.
És ennyire imád enni, hogy kétszer említi?
Ételfanatikus vagyok. Imádom a thai konyhát, az olasz konyhát. Mindig éhes vagyok. Ami baj. Mert emiatt folyton az evésen jár az eszem. Bármit csinálok is, azon jár az agyam, milyen jó ételt mulasztok el.
Az anyaság mennyire változtatta meg az életét?
Nem hinnél, hogy túlságosan. De nagyon jópofa dolog, hogy az embernek van egy őrült kis barátja, akire vigyázhat és akivel játszhat.
Fotóművészként is sikerült nevet kivívni magának.
Szerettem használni a testemet. Arra, hogy érzelmeket fejezzek ki. De amikor fotózok, az sokkal inkább igénybe vesz. Ez egy átfogóbb folyamat, mert a fotózás előtt is már elő kell készíteni, mit fog csinálni az ember, és utána is van vele munka bőven, kiválasztani a legjobb fotókat, retusálni, stb. Modellként ahhoz voltam szokva, hogy megjelenek, elvégzem a munkát, aztán lelépek. Ez teljesen más. Imádom fényképezni a természetet. És sok portrét is készítek arcokról.
Sokat változott a világ a '90-es évek óta. Hogyan tekint vissza az elért eredményeire? Elégedett?
Izgalmas életet éltem. Az utazás volt az első szerelmem. A vágy, hogy minden érdekes helyet meglátogassak életemben. És bizony rengeteget utaztam. Nem is éltem igazán egy helyen sokáig. Dániában és Monacóban volt lakásom. Semmi titkolnivalóm nincs. Úgy érzem, hogy sikerült hűnek maradnom magamhoz és az elveimhez. Ez a legfontosabb, amit felmutathatok. Az ösztöneimet követtem és nem fogtam be a számat, ha valami kikívánkozott belőlem. Nagyon makacs vagyok és mindenről megvan a véleményem.
Vesztett már el megbízásokat azért, mert túl önfejűnek találták?
Ó, persze. De ez is az élet része.
A topmodellmezőnyben mennyire ment a barátkozás? Vagy mindenki rivalizált a másikkal?
Nem, jól kijöttünk egymással emberileg. Elvégre mindannyian eljutottunk a csúcsra. Mindannyian nagy pályát futottunk be. Ott már nem volt értelmes rivalizálni. Van amikor más kapja a melót. De legközelebb te happolod el a munkát a másik elől. Szerintem a média szereti feltupírozni a szakmánknak ezt az aspektusát.
Mi a legnagyobb tévképzet a divatiparról?
Az a legérdekesebb benne, hogy hacsak nem vagy ott a sűrűjében, nem tudsz fogalmat alkotni róla, milyen. Robert Altmannek sem igazán sikerült a Pret-A-Porter című filmben.
A modellkedés fizikailag elég megerőltető munka. Kemény meló. Meg kell feszülni érte. Ezzel kevesen vannak tisztában. Mindenki azt hiszi, hogy ez csak lötyögés. Ráadásul az ember állandóan utazik, mindig kótyagos a feje az időeltolódások miatt. És fáradt. Érzelmileg is egy csomó érzelmi dolgot is kezelned kell. A divatszakma őrült egy közeg, de nagyon izgalmas világ.
