Aaron Eckhart: "Bolgogabb vagyok, amióta nem cigizek és nem iszom"
Mély hangja, markáns arca, férfias sármja mind bájgúnár-szerepkörre predesztinálnák, de ő inkább az árnyaltabb karaktereket választja.
Sokan a Thank Your For Smoking viccesen pimasz főszerepéért ismerik. A való életben cigarettázik?
Régebben cigiztem, de 2002 táján felhagytam vele. Hipnózis segítségével. Valahányszor szívtam egy slukkot, tudtam, hogy megölöm magam. Nagyon sportos ember vagyok, minden nap futok és rájöttem, hogy nem akarom egy nap a kórházi ágyon látni magam a cigi miatt.
Az orvosom azt mondta, hogy a lánya azután szokott le a dohányzásról, hogy megnézte a Thank You For Smokingot (2006). Amikor New Yorkban sétáltam, az emberek odajöttek hozzám a cigis dobozaikkal, felmutatták a hüvelykujjukat és azt mondták: "Köszönjük, hogy rágyújtott." Pedig a film nem támogatja a dohányzást. Vígjáték. És a főhőse olyasvalaki, aki igyekszik elkendőzni a dohányzás káros voltát.
És alkoholt iszik?
Nem, azt is abbahagytam.
Mikor és miért?
2002-ben, csak egy fél évvel később azután, hogy letettem a cigarettát. Elég erősen ittam. Józan gondolkodású ember vagyok és úgy éreztem, az alkohol egy olyan végkifejlet felé visz engem az életben, amit nem szeretnék. Évekkel azután, hogy lemondtam az italról, dolgoztam egy fotóssal, aki ismert azokból az évekből, amikor még ittam, és azt mondta, hogy fiatalabbnak nézek ki. Nem mintha ez igaz lenne, de az tény, hogy nincs alkohol a szervezetemben, és ez biztos meglátszik.
Az igazat megvallva sokkal boldogabb ember vagyok, amióta nem cigizek és alkoholizálok. És hát egy pohár vízzel vagy gyümölcslével a kezedben is el lehet lenni társaságban. Nagy félreértés, hogy csak akkor lehet bulizni, ha az ember alkoholizál.
Mennyire bulizós típus?
Nem vagyok igazán társasági ember. Nem lógok bárokban és kocsmákban. Amikor Londonban játszottam a színházban, akkor sem jártam a várost, hogy a legmenőbb szórakozóhelyeken ücsörögjek. Inkább abban leltem örömöm, hogy jókat sétáltam a Marlebone negyedben napközben és fotózgattam. Sokezer fotót. Imádtam a Regent Streeten csámborogni. Az előadás előtt órákat is elsétálgattam. Ilyen csendes életvitelt vettem fel, mert amikor színházban szerepel az ember, próbálja az esti szereplésre összpontosítani az összes energiáját. Hogy a színpadon aztán kiengedhesse.
Mennyire érzi magát otthon idegen országokban?
Két évig éltem például Franciaországban. Délen. Aix-en-Provence-ban, Montpellierben és Toulonban.
Beszéltünk ivásról, cigiről. Mi a helyzet az evéssel? A hízás mennyire része a színészi munkának?
Volt már olyan szerepem, aminek a kedvéért felszedtem 12 kilót. Étrendet változtattam, elkezdtem olasz tésztás kajákat, meg kenyereket és desszerteket tömni magamba. A forgatás után hónapokba telt, mire leadtam a súlyfelesleget.
Hogyan?
Futással. Nem bírtam, hogy zsír van rajtam. Finoman szólva eléggé idegesített.
Bő húsz éve futott be Férfitársaságban (1997) című filmmel. Azóta nyilván sok tapasztalatot szerzett. Hogyan segítette ez a pályáján?
27 évesen érkeztem a filmvilgába. Ma már többet tudok. Színészként már nem játszok túl helyzeteket. A filmbizniszről is világosabb fogalmaim vannak, az emberekről, akikkel dolgozom. És tisztában vagyok vele, mit várnak el az embertől. Régen nem rendelkeztem ezzel a tudással. Ha annak idején tudom azt, amit ma tudok, akkor jobban bíztam volna magamban. Nem féltem volna bizonyos felkérésektől, tudván, hogy képes leszek megoldani őket. A filmvilág nagyon kemény szakma. Megy a verseny, a harc - de én nem így élem ezt meg. Szerintem itt mindenki dolgozni akar és van valami mondanivalója. Ma már tudom, hogy nem lehetsz benne az összes filmben! Nem töltheted azzal az életed, hogy azon bánkódsz, miért nem kerültem bele ebbe meg abba a filmbe. Mindenki hoz rossz döntéseket. Még a kedvenc sztárjaim is.
Önnek milyen rossz döntései voltak?
Az Erin Brockovich (2000) után megkerestek nagy filmekkel, amolyan kasszasiker típusú produkciókkal, amikben főszerepeket ajánlottak, de én nem vállaltam el őket. Aztán voltak filmjeim, amik megbuktak a mozikasszáknál. Mások művészi értelemben félresikerültek. A magot (2003) például azért vállaltam el, mert megtörténtek a 2001. szeptember 11.-i támadások, és én a nagy zűrzavarban ráeszméltem, hogy nincs egy vasam se a bankban. A film nem lett túl jó, de nekem szükségem volt valami nagy durranásra. Ha visszamehetnék a múltba, több ilyen szuperprodukciót vállaltam volna. Hamarabb.
Milyen hobbit űz szabadidejében?
Imádok fényképezgetni. Az igazán jó dolog a hivatásomban az, hogy lehetővé teszi számomra az utazást a világban és hogy csupa érdekes emberrel találkozzak. Az operatőrök, akikkel dolgoztam, is nagy hatással voltak rám. Amikor fényképezőgépet ragadok, az ő munkájukat próbálom elemezni és átvenni.
Mormon szülők gyermekeként született. Megtartotta hitét e vallásban?
Mindenkire hatással van az, milyen vallásban nő fel. Benne van a csontjaimban, a véremben. A szüleim akkor tértek át e hitre, amikor még 20 évesek voltak. És azok a mormonok, akiket megismertem, remek emberek. A vallásuk is nagyszerű. Nem hinném ugyan, hogy én lennék a mormon egyház legjobb mintaképe, de a vallás máig közel áll a szívemhez. Mindig is mormon leszek. Ugyanakkor a saját életem élem.
Hol lakik?
Los Angelesben. Ott van a házam. A kutyáim. Akiket sokszor magam mögött hagyok, ha távolra kell utazni forgatásokra.
Ki vigyáz rájuk olyankor?
Az anyukám. És most már inkább őrá hallgatnak, nekem alig fogadnak szót! (nevet)