A nők is a génjeik miatt hűtlenek párjukhoz
A közvélemény-kutatások szerint elítéljük a hűtlenséget, a társadalom nem kis része mégis megcsalja a párját. Tudósok szerint a génjeinkbe van írva a hűtlenségre való hajlam.
A nyugati kultúrában azt nevelte belénk a vallás, hogy a házastársi hűtlenség bűn, a monogámia erény. Az USA-ban a Gallup közvéleménykutatása 2013-ban úgy találta, hogy az amerikai társadalom 95 %-a elítéli a poligámiát, vagyis a többnejűséget. (Többen tartják ezt helytelenebbnek, mint az ember klónozását vagy az öngyilkosságot.)
Mégis az elmúlt két évtizedben Amerikában a házas férfiak 21 %-a, a férjes asszonyok 10-15 %-a bocsátkozott romantikus kalandokba az ágyban, s a University of Chicago adatai szerint ezek a százalékértékek nem igazán változnak, vagyis a hűtlenség jelenléte konstans.
Ha házasságon kívüli afférról van szó, az emberek rögtön azt gondolják, ez annak jele, hogy a párkapcsolat mélyrepülésben van, vagy hogy a társadalom egésze egyre szabadosabb és a dekandencia állapota felé halad. Az okok azonban nem itt keresendők, vélik a tudósok. Inkább a génekben és a hormonrendszer működésében találhatjuk meg azokat.
A férfiakba evolúciós távlatokban épült be a késztetés, hogy minél több nőnemű egyedet termékenyítsenek meg, egyrészt saját génkészletük átörökítése, másrészt a fajfenntartás érdekében.
Egy új vizsgálat azonban most kimutatta, hogy a nők is alapvetően genetikai okokból hajlanak a hűtlenségre. Az ausztráliai University of Queensland pszichológusa, Brendan P. Zietsch finn ikreket tanulmányozott -szám szerint 7400-at-, akik legalább egy évnél hosszabb ideig voltak párkapcsolatban, hogy így jöjjön rá, a gének vajon mennyiben játszanak szerepet a szexuálisan és romantikusan hűséges és hűtlen viselkedés létrejöttében. (Az egypetéjű ikrek génállománya tulajdonképpen azonos.)
Dopamin-értelmezés
A Binghampton University 2010-ben 181 fiatal személyen végzett vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy azok, akikben megtalálható egy dopaminreceptor altípusa, mely a D4-receptor nevet viseli, 50 %-kal nagyobb eséllyel lettek hűtlenek partnerükhöz, mint azok, akikben nincs meg.
Mivel ezeknél a hűtlenkedő embereknél génmutáció miatt csökkent a dopamin kapcsolódása a receptorhoz, ők úgy élik mindennapi életüket, hogy állandóan stimulációra és újdonságra vágynak.
Ez a gén felelős a félrelépésért
Azok a nők, akik a vazopresszin-receptor egy bizonyos típusával rendelkeznek, nagyobb valószínűséggel lépnek félre hosszútávú párkapcsolatban - habár ők nem evolúciós előnyszerzésért teszik ezt, mint a férfiak. Tudósok szerint a vasopresszin olyan hormon, mely hatással bír olyan érzelmek kialakulására, mint a bizalom, az empátia vagy a szexuális vonzalomérzet. Az állatoknál is hasonló funkciót tölt be ez a hormon.
(Korszerűbb nevén magyarul már inkább antidiuretikus hormonról beszélnek, vagyis ATH-ról, ha vazopresszinről van szó, de az angol nyelvű szakirodalom még mindig az eredeti kifejezést használja.)
Zietsch azt tapasztalta, hogy a tanulmányozott férfiak 9,8 %-ának, a nők 6,4 %-ának volt kettő vagy annál több szexuális partnere az előző évben, s Zietsch korrelációt vélt felfedezni a vazopresszin-receptort szabályozó különböző génvariációk és e viselkedés között.
Nem talált viszont összefüggést az oxitocinra vonatkozó gének és a szexuális viselkedés között, sem a férfiaknál, sem a nőknél.
Tanulmánya szerint a promiszkuitást gyakorló, vagyis partnerüket gyakran váltogató nők szexuális szokásaiba akár 40 %-ban is beleszólhatnak a gének. Ezt maga Zietsch is meglepőnek találta, ahogy azt megjegyezte dolgozatában, hiszen a félrelépés vagy a gyakori parnterváltás oka oly sok minden lehet. A körülmények összejátszása, a megfelelő potenciális alany felbukkanása, a libidó intenzitása, a kiéhezettség, a pillanatnyi hangulat, vagy hogy életünkben éppen milyen szakaszban járunk érzelmileg, szakmailag, ezek mind befolyásolják hajlandóságunkat, ágyba ugrunk-e valakivel, még akkor is, ha éppen nem szabad a kezünk.
Zietsch azonban nem talált magyarázatot arra, hogy miért nem áll fenn hasonló kapcsolat a vazopresszin-receptorhoz kapcsolódó gének és a szexuális magatartás között a férfiakban.
Más kutatások már megerősítették, hogy az oxitocin és a vazopresszin egyaránt hatással van a párkapcsolatteremtő képességünkre, vagyis hogy vonzódunk valakihez és hűek szeretnénk hozzá maradni. Hasse Walum, a stockholmi Karolinska Institute munkatársa már kimutatta, hogy az oxitocin egy bizonyos variánsa összefügg azzal, az illető mennyire képes gyengédséget érezni partnere iránt, illetve hogy miként kezeli azt, ha diszharmónia áll be a kapcsolatban. De ő sem talált kapcsolatot a vazopresszinreceptor és a férfiak párkapcsolati képességei között.
Elemzők felhívják a figyelmet, hogy a korreláció, vagyis a kapcsolat megállapítása nem egyenlő az ok-okozati viszonnyal. Tehát szó sincs arról, hogy egyenlőség jelet lehetne tenni: a gének okoznak valamilyen magatartást. Inkább csak hajlamossá tesznek. "Sok még nem vizsgált tényező van, ami hozzájárulhat a hűtlenség létrejöttéhez, írta Richard Friedman a The New York Times-ban. "Egy génvariáns ritkán határozza meg a viselkedést", tette hozzá Friedman, aki a Weill Cornell Medical College klinikai pszichiátriai professzora.
Ezért hűtlen a hegyi egér
|
(A New York Times cikke alapján.)